ROMA - AMOR

2017. július 28-augusztus 15.

5 év után ismét Rómába kerékpározhatnak a Piarista Gimnázium diákjai a nyáron. A jubileumi 25. évben az 5. biciklis zarándoklat indul az örök városba.

 

 

Az érdeklődők és velünk tartók a tervezett teljes útvonalat láthatják itt a térképen.

A napi tervezett távot itt találhatod.

 Kedvcsináló, olvasnivalók és képek láthatók itt - egyelőre. Aztán majd részletek, tájékoztatók is!

2012-ben voltunk legutóbb. A képekből készült slide-show csak nyomokban adja vissza a fergetes élményt.

A Váci Polgárban készült interjú az egyik szervezővel, Kalász Ákos tanár úrral (2012-ben). Teljes terjedelmében olvasható!

Római kerékpáros zarándoklat a váci piaristákkal

2012 július közepén a váci Piarista Gimnázium tanulói Róma felé vették az irányt – újfent kerékpárral. Két csapat indult útnak 26 és 23 fővel Juhász Gábor és Kalász Ákos tanár urak vezetésével. A kerékpáros úttól megriadók számára idén buszos zarándoklat is szerveződött. Ők 22 fővel vágtak neki a több mint 1500 km-nek Nyeste Pál igazgató atya és Szabó-Pál Tibor tanár urak vezetésével.

Kalász Ákos igazgatóhelyettes úrral beszélgetek, aki a zarándoklat főszervezője volt.

Hogyan jött az ötlet, hogy Rómába biciklizzenek?

Tizennégy évvel ezelőtt én éppen ennek a Piarista Gimnáziumnak voltam 10.-es tanulója. Volt egy szerzetestanár, Vereb Zsolt atya, aki rendszeresen szervezett ilyen nagy túrákat mindenfelé, így 1998-ban egyszerűen csak éltem az akkor kínálkozó lehetőséggel, és jelentkeztem a zarándoklatra. Azóta az iskola diákjainak volt lehetősége az örök városba biciklizni, hiszen 2006-ban Untsch tanár úr szervezte meg az utat. Most pedig mi voltunk a vállalkozó szelleműek, hogy jelenlegi diákjainknak éppen olyan élményekben lehessen részük, mint nekünk akkor. Tehát a nosztalgia és az élményszerzés egyszerre hozta az ötletet. Akkor csak fiúk jelentkeztek, hiszen az iskolába is csak fiúk jártak. Idén nyáron 15 leány is jelentkezett és tekert. Teljesítményükkel, vagányságukkal sokakat nyűgöztek le.

 Hogyan tudná bemutatni az utat? Milyen terepviszonyokkal találkoztak?

Míg mi Vácról vonattal mentünk Nagykanizsáig, s ott szálltunk kerékpárra, Juhász tanár úrék Vácról indultak. A Dunántúlon át, a zalai dombok után egy kevés jutott Horvátországból, majd Szlovénia alföldes vidékén folytattuk utunkat. Később a Dráva, majd a Száva völgyében haladtunk. Három-négy szlovén hegyvonulaton átkelve a Karszt-hegység állta utunkat. Egy újabb vízválasztó és egy hosszú lejtő után már Olaszországban, az Adria partján haladtunk. Mi Pesaro után kanyarodtunk fel az Appenninekbe, de ott is völgyekben, hágókon haladtunk jórészt. Persze ott a hegyek kissé magasabbak, és a szerpentinek is jobban kígyóznak. Volt dolgunk bőven. Assisi, Casacastalda klasszikus, filmbeli hegyi városka – a hegy tetejére kellett kúsznunk. Rómába pedig – az utolsó 600 méteres hegy után – az utolsó nap szinte begurultunk.

Hány kilométert tettek meg összesen, és hány nap alatt értek Rómába?

A végén 1265 km volt az összesített táv, de ebben benne van egy nem tervezett kalandozás Jesolo felé is. A napok száma sem az előzetes várakozások szerint alakult, ugyanis egy nappal korábban érkeztünk meg, azaz 13 nap alatt leértünk. Juhász tanár úr csapata 1500 km körül fejezte be útját 14 nap alatt.

 Milyen volt az idő a hosszú út során?        

Szlovéniában két napig ömlött az eső, bőrig is áztunk. Olaszországban azonban még bárányfelhőt is ritkán láttunk. Assisiben 53,4 fokot mértünk, de a 45 fok napon azon a vidéken szinte kellemes átlaghőmérséklet. Az éjszakák viszont visszahűltek, még fázni is lehetett.

 

Az 1265 kilométer alatt sokfelé jártak. Milyen helyeket tudna felsorolni, amelyet az út során érintettek?

Szlovéniában Ptuj városkája meseszép volt a várral, Ptujska Gora gótikus temploma a hegycsúcson lenyűgöző volt, A Száva völgyének vadvizes tája Svájcot idézi, Ljubljana főtere hangulatos, a postojnai cseppkőbarlang a barlangban futó kisvonattal valóban megéri az árát (elég borsos volt). Olaszországban a világ legkedveltebb helyein járhattunk. Közel egy napot töltöttünk Velencében, a lagúnák városában, Ravennában, a bizánci mozaikok városában, Assisiben, Szent Ferenc városában. Közben pedig mindent meg is néztünk, amit lehetett.

 Ennyi látnivaló mellett mikor bicikliztek?

A napirendünk katonás volt. Kora reggel keltünk, hogy még délelőtt letudjuk a napi táv oroszlánrészét. Az olasz forróság miatt mi is betartottuk a helyi szokást, és sziesztát tartottunk. Általában a városnézéseket ide időzítettük. Délután öt óra után visszaszálltunk a nyeregbe, és nyolcig mentünk. A napi átlagos táv 90-95 km volt, de többször 100 fölé is mentünk.  A napi rekord 145 km volt!                                                                                                                                           

Hol szálltak meg esténként?

Ahol utolért az este. Ha elfáradtunk, betértünk a helyi plébánoshoz, elmagyaráztuk, kik vagyunk, honnan jövünk, hová megyünk. Mindenki segített, aki tudott. Minden este biztonságban voltunk, sőt tisztálkodási lehetőségünk is volt mindenhol. A Gondviselés védelmét minden kilométeren tapasztaltunk. A szlovén és olasz emberek rendkívül vendégszeretőek, kedvesek és barátságosak. Rómában volt az egyetlen megbeszélt szállásunk a belvárosban a Spanyol-lépcső és a Trevi-kút között egy iskola tornatermében. Az volt a végcél és az egyetlen biztos pont.

Miben különbözik a zarándoklat egy közönséges kerékpártúrától?

Abban, hogy a résztvevők másképp élik meg a kettőt. De ez mindenkire rá van bízva. A kerékpározás nagyon különleges időtöltés, főleg ilyen hosszú távon. Egyszerre közösségi és egyszerre magányos sport. Egymásra vagyunk utalva, hiszen együtt haladunk közös célunk felé, de egymás mögött – jobbára csöndben. Lelkigyakorlat. Amint megállunk, újra egymás mellé gurulunk, és beszélgetünk, végezzük a közös feladatainkat, várost nézünk... Amikor azonban csendes magányunkban haladunk (1265 km alatt), akkor az ember nagyon magában van. Elmélkedhet, gondolkodhat, imádkozhat, magába tekinthet, otthon maradt családjára gondolhat, nehézségeit rendezheti a fejében, csodálhatja a tájat… Közben felértékelődik mindaz, amit az út során nélkülözünk, de otthon természetesnek veszünk. Olykor a hideg, máskor a meleg víz hiányzott, olykor éhesek voltunk, melegünk volt, vagy fáztunk. Fájt a lábunk, görcsöltek az izmok, kényelmetlen volt a sátor és a nyereg… De valóban azt éreztük, hogy a Jóisten a tenyerén hordoz bennünket. Megtapasztalhattuk a küzdés szépségét, a soha fel nem adás kötelező érvényét, addig hitt korlátaink leomlását útban az örök város felé, a Katolikus Egyház és az egykori világ fővárosa felé. Zarándoklat, mert magunkat és magunkból viszünk valamit Rómába. Ki-ki a keresztjét tehette le egy kis időre a San Pietro kupolája alá, sőt szenvedését felajánlhatta valamiért. És persze túra, mert izzasztó, emberpróbáló, vidám, és felejthetetlen.

 

És milyen volt Róma, mit láttak az örök városból?

Amit hat nap alatt meg lehet nézni Rómában, azt megnéztük. Voltunk a Szent Péter bazilikában, a Falakon kívüli Szent Pál és a Lateráni bazilikában, láttuk a Santa Maria Maggiore bazilikát, végignéztük a Vatikáni múzeumot, jártunk az antik Forum Romanumon, a Colosseumban, a Circus Maximusban, a Pantheonban, a Palatinuson, a Capitoliumon… Láttuk közvetlen közelről Michelangelo, Raffaello, Leonardo, Caravaggio munkáit. Sienai Szent Katalin, Loyolai Szent Ignác sírját, voltunk a piarista rend alapító szentjének, Kalazanci Szent Józsefnek szobájában, kápolnájában is, jártunk abban az épületben, amelyben első iskoláját megnyitotta. Megható volt.

 És a jövőbeli tervek?

Vannak. Jövőre talán egy közép-európai körút lesz Vác, Krakkó, Chenstohova, Bécs, Pozsony, Esztergom, Vác útvonalon (1285 km) – ha minden teveink szerint alakul. (Aztán végül Dalmácia - Split lett - szerk.)

 TK.