Nyelvi képzés Rómában
Iskolánk sikeres Erasmus pályázatának köszönhetően egy hetet töltöttem júliusban Rómában, a Leonardo da Vinci Nyelviskola olasz nyelv és kultúra képzésén. Mivel nagyon szeretem az olasz életérzést, egy hétig nagyon komolyan vettem a „Ha Rómában vagy, élj úgy, mint a rómaiak” mondást. Ennek szellemében érkezésemkor nem a turisták által kedvelt reptéri buszra szálltam, hanem tömegközlekedéssel akartam eljutni a szállásomra. Ezzel a döntéssel bele is csöppentem egy igazi római dugóba, a buszsofőr egyszer csak mindenkit leszállított a buszról, mondván: koncert és lezárások vannak, az ő munkaideje pedig lejárt, nem megy tovább. Az egyórás unalmas buszozás helyett négy óra kaland, bolyongás és tömegnyomor után meg is érkeztem, de még így is megérte.
A délelőtti nyelvtanfolyamot egy, még az olaszok közt is csodabogárnak számító tanár, Cristiano tartotta. Első nap furcsa volt lendületes, néha kíméletlen, színészies oktatási stílusa, de ezzel folyamatos figyelésre késztetett mindenkit, és nagyon vidám tanulós délelőttökben volt részünk. A csoportban volt spanyol, mexikói, amerikai, német, kínai és angol minden korosztályból; tanárok, diákok, még egy légiirányító is. Középpontjában a nyelvtani tudás fejlesztése állt, de nagyon sok élőnyelvi fordulatot is tanultunk.
Meglepetésemre kiderült, hogy délutánonként egyéni órát is vehetek, olasz társalgás és kultúra témakörben. A tanárnőm, Donatella, feladta a leckét, én pedig belementem a játékba: az egész hetet történelmi, politikatörténeti és aktuálpolitikai kérdések megvitatásával töltöttük. Napról napra jobban sikerült kifejeznem magam, és a hét végére mindketten megállapítottuk, hogy az én olaszom szépen fejlődött, sokat tanultunk egymás országáról, de még bőven lenne miről beszélgetnünk.
Mivel a szállásom a nyelviskolától távolabb volt, megtapasztalhattam a hétköznapi római tömegközlekedés sajátosságait is. A busz hol jött, hol nem, hol később, hol korábban, hétvégére egészen belejöttem… Néha jó volt leszállni, és gyalogolni egyet a csodálatos utcákon.
A közeli boltban meglestem, miket vesznek az olaszok, és követtem a példájukat, így igazi olasz reggeliket és vacsorákat ehettem.
Órák után nyakamba vettem a várost, megcsodáltam a régi Róma műemlékeit, megmásztam a Szent Péter Bazilika kupolájának 320 lépcsőfokát, bejártam a Fórumot, a Colosseumot, az Angyalvárat. Bóklásztam a Trastevere negyed sikátoraiban. Piarista kötődésű helyekre vadásztam, eldugott templomokban csodákat találtam. Minden nap kipróbáltam egy olasz vagy római ételkülönlegességet, iszogattam a Tiberis partján, és minden percét élveztem Róma nyüzsgő forgatagának.
A Rómában töltött hét alatt sikerült felfrissítenem megkopott olasztudásomat, és olyan helyismeretre szert tennem, hogy legközelebb már ismerősként térhetek vissza, akár diákokkal is. És biztos vagyok benne, hogy még visszatérek, mert Rómából egy hét csak az „aperitivo”, ami meghozza az étvágyat.
