Tanulás és feltöltődés Rómában
Nyelvi és módszertani képzés Rómában - Bartáné Győrfi Marianna beszámolója.
Iskolánk sikeres Erasmus pályázatának köszönhetően egy hetet töltöttem júliusban az örök városban, Rómában, ahol olasz nyelvi-kulturális és módszertani képzést szervezett a Leonardo da Vinci Nyelviskola.
A délelőtti nyelvtanfolyamot egy apró, de annál temperamentumosabb nápolyi tanárnő, Rossana tartotta. A csoportban volt lengyel, német, kínai, japán, szerb, francia és angol; egyetemi oktató, középiskolai tanár, szerzetes, egyetemista diák. Ebben a színes és mindig derűs csoportban azon túl, hogy számos szófordulatot tanultam, sokat megtudtam kurzustársaim életmódjáról, kultúrájáról. A délelőtti kurzus középpontjában a beszédkészség fejlesztése állt.
Tekintve, hogy a szállásom a nyelviskolától viszonylag távolabb volt, megtapasztalhattam a jellegzetes római tömegközlekedést, pontosabban azt a felfogást, miszerint a buszmenetrend csak afféle ajánlás. Mást sem hallottam, mint: Roma è Roma! Normale! Tranquilla! Non c’è problema!
Az egyéni óráimat délutánonként másik tanárnő, Valeria tartotta. Kifejezetten aktuális témákról beszélgettünk, és az óráknak köszönhetően sok ismeretet szereztem Olaszország kulturális és társadalmi életéről, generációs különbségekről, iskolatípusokról, olasz írókról, énekesekről. Egy idő után azon kaptuk magunkat, hogy a tanórák lassan baráti beszélgetéssé alakulnak.
Délutánonként Róma utcáit jártam, megcsodáltam a gyönyörű műemlékeket, szobrokat, felmentem a Szent Péter Bazilika kupolájába, gyönyörködtem az Angyalvárból nyíló kilátásban, jártam a Fórumon, a Colosseumban, Aperolt kortyolgattam és pizzát ettem a Tiberis partján, miközben ámulattal figyeltem Róma nyüzsgő forgatagát.
A képzés során új ismeretségek és kapcsolatok is születtek, amelyek azóta is tartanak. Rendkívül motiváló volt ez az egy hét. Gyönyörű helyen, egy csodálatos nyelvet beszélő országban jártam, ahonnan nem volt nehéz magammal hoznom az életvidámságot és egy cseppnyi olaszos hozzáállást: „Tranquilla, non c’è problema!”, azaz „Nyugi, nincs semmi gond!”.
