„A piaristák választottak engem”

Interjú Horváthné Stumm Erzsébettel, a Piarista Gimnázium új igazgatóhelyettesével - az interjút Nemes György SchP atya készítette.

Horváthné Stumm Erzsébettel, Zsókával régóta ismerjük egymás, sok éve együtt dolgozunk a gimnáziumban. Most ő lett az új igazgatóhelyettes. Ebből az alkalomból kérdezem.

Kedves Tanárnő, Zsóka. Mondjál valamit „előéletedről”. Milyen iskolákat végeztél, és mivel foglalkoztál, mielőtt a váci Piarista Gimnáziumban kezdtél tanítani?

Óbudán nőttem fel, s szerencsémre nagyon jó iskolákba járhattam. Általános iskolában egy un. kísérleti osztályba jártam, heti 5-5 matematika-, illetve énekórám volt. Az ország egyik legjobb énektanára, Szabó Helga tanított minket, ma is hálás szívvel gondolok rá. Azután matematika tagozatra a Berzsenyi Gimnáziumba kerültem. Rögtön felvettek az ELTE tanárképző főiskolai karára, így 22 évesen már diplomával a kezemben várt rám a nagybetűs élet. Ez hamar be is indult, hiszen férjhez mentem, építkezni kezdtünk, s nemsokára, már nagycsaládosként kiköltöztünk Dunakeszire. Azóta is itt, abban a családi házban élünk. Sokáig otthon voltam a gyerekekkel főállású anyaként, majd amikor az akkori legkisebb gyermekem is elkezdte az iskolát, én is elhelyezkedtem Dunakeszin, a Fazekas Mihály Általános Iskolában.

Mióta tanítasz iskolánkban, és azóta milyen munkaköreid voltak?

2005-ben kerültem ide, még Nyeste Pál igazgató úr ideje alatt. Először óraadóként, majd teljes állásban, a harmadik évtől már osztályfőnökként számítottak rám. Ezen minőségemben három osztályt, összesen 12 évig terelgettem több-kevesebb sikerrel. 2010 szeptembere óta vagyok a vezetői csapat tagja, s idéntől igazgatóhelyettes.

Elsősorban melyen évfolyamokban szoktál tanítani? Mondj valamit osztályfőnöki munkádról?

Alapvetően az 5-8. osztályokban tanítok, bár egyszer-egyszer testnevelésből kaptam felsőbb évfolyamos csoportot is. A Piarista Gimnáziumban az én feladatom a “kicsik” matematika tanításának koordinálása, csoportbeosztások, versenyek szervezése, kompetenciamérések irányítása.
Osztályfőnökként az osztályprogramok közösségformáló erejében hiszek. Mindig rengeteg energiát öltem a szervezésbe, kirándulások, színházlátogatások, lelkigyakorlatok, múzeumi programok színesítették a palettát.

Mondj néhány kedves élményt az itt töltött időkből! Mi volt olyan, amivel esetleg nem értettél egyet, és mit javasolnál helyette?

Amikor idekerültem, nagyobbik fiunk már két éve piarista diákként élte az életét. Ügyes focista volt, hát rövid idő alatt népszerű lett az iskolában. Így amikor megjelentem én is a Piarista Gimnáziumban, csak úgy neveztek, “az Olivér anyukája”. Néhány évnek el kellett telnie, hogy immár tanárnőként jelenjek meg a diákok közbeszédében.
Rögtön a kezdettekkor igyekeztem kivenni a részem az iskolai sportéletből. Nagy élményt jelentett számomra, hogy segítőként részt vehettem az általad szervezett “Olimpiákon”, s nem kisebb feladat volt az évenként megrendezésre kerülő KIDS versenyekre való készülés, versenyre való kísérés.

Mondj valamit az órákon kívüli munkádról!

Mindig is fontos volt számomra, hogy az általam tanított, tehetségesebb diákoknak biztosíthassam, hogy helyi szervezésű, vagy akár országos versenyeken is indulhassanak. Az elmúlt években időről időre egy-egy diákommal, vagy csapatommal országos matematikaversenyek döntőjére is eljutottam. Persze ehhez sok munkát kellett befektetnünk, nekem is és a diákjaimnak is.

De hogy ne csak a tanulmányi életről essen szó! 11 évvel ezelőtt egyik kezdeményezője voltam, hogy itt az iskolában elinduljon a TESZI szolgálat. Ebben a programban diákjaink számára olyan lehetőségeket kínálunk, amelyben kipróbálhatják magukat, milyen a tevékeny szeretet. Például öregotthonban, fogyatékosokat ápoló intézményekben, a Váci Irgalmasrendi Kórházban vagy a Csörögi Tanodában megtapasztalhatják az másikhoz való odafordulás, a segítés felemelő érzését. Ennek a szolgálatnak elindítója, majd iskolai munkatársa voltam az elmúlt években, idéntől pedig felelős vezetője lettem a Piarista Gimnáziumban. A szolgálat révén kerültem kapcsolatba a Csörögi Tanodával, s immár negyedik éve önkéntes munkatársként hetente egy délután hátrányos helyzetű gyerekeket tanítok Csörögön.

Osztálykirándulásaidat milyen elvek alapján szervezted, és mik voltak a legkedvesebb helyek, ahol jártál diákokkal?

A kezdetektől arra törekedtem, hogy az osztályfőnöségem alatt eltöltött négy év alatt évről évre más és más programot szervezzek. Fontos alapelv volt az is, hogy lehetőség szerint ne kerüljön sokba. Így aztán volt félig nomád sátorozás Zebegényben, biciklis túra Esztergomba, de azért a Balatonhoz is eljutottunk.
Az egyik legfontosabb osztályprogram mindig a nyolcadikos lelkigyakorlat volt, amikor Mátraverebély-Szentkútra mentünk. Magam is nagyon szeretek Szentkútra, Nemzeti Kegyhelyünkre ellátogatni, s ezt a csodálatos helyet szerettem volna megmutatni a diákjaimnak is.

Két különböző, egymással össze nem függő tantárgyat tanítasz! Két munkaközösségnek is tagja vagy. Ezeknek a munkaközösségeknek kik a tagjai? Ezekről mondj valamit!

Mint fentebb említettem, jó iskolákban, emelt szintű matematikaképzésben részesültem már kiskorom óta. Emellett mindig is mozgékony, ügyes gyerek voltam. Így aztán hamar a kézilabdapályán találtam magam, s egészen sokáig versenyszerűen sportoltam. Eleinte a sportvonalon képzeltem el a továbbtanulást, majd a Berzsenyis osztályfőnököm hívta fel a figyelmemet erre a különleges szakpárra, s irányított az ELTE-re.
A matematika-fizika-informatika munkaközösségben jó sokan vagyunk, hiszen három tárgyat is magában foglal. Ha a kollégákat kellene felsorolnom, akkor Gutbród András az első, hiszen ő az egyik legrégebb óta itt tanító kolléga, persze rajtad kívül!  Majd sorban Dr. Kásáné Meszlényi Lívia, Szabó-Pál Eszter, Debreczeni Éva, Szentesi Imre, Tobisch Adrienn, aki a mk.vezető, Borbély Venczel, Gyulai Alexandra, Varga Irina, illetve két új kolléga érkezett idén, Lelkesné Gábor Aranka és Siklódi-Tóth Gabriella.
A testnevelés munkaközösség jóval kisebb. Rajtam kívül, aki immár csak tiszteletbeli testnevelő vagyok, hiszen nem tanítom ezt a tantárgyamat, Szeri Eleonóra tanárnő a mk.vezető, Péli Sándor, Pistyúr Bence és Nagyné Bereczky Dalma alkotja.

Gyerekeid ebbe az iskolába jártak, később lányod ebben az iskolában tanít! Ezt hogyan éled meg? (Gondolom pozitívan, de erről Téged kérdezlek!)

Mint már említettem, nem én voltam az első a családból, aki a piaristákat választotta. (Zárójelben jegyzem meg, hogy velem kapcsolatban fordítva történt a dolog, a piaristák választottak engem.) De minden gyerekemet ideírattam, s nem bántam meg. A nagyobbak egyetemet végzett, fiatal felnőttek, akik már a saját életüket élik. A legkisebb is nemsokára érettségizni fog. S valóban, nagyobbik lányom is a tanári hivatást választotta, matematika-hittan szakos tanárként két évig kollégák voltunk itt a Piarista Gimnáziumban. Hogy hogyan éltem ezt meg? Óriási büszkeséggel! Milyen más érzés lenne bennem akkor, amikor fogadóórán egy szülő, akinek a gyerekét négy évig tanítottam, majd a lányom vette át az oktatását, azt mondja nekem, hogy a gyermeke szerint már nem is a Zsóka tanárnő a legjobb matektanár, hanem a Luca tanárnő.

Milyen változást hozott, mely többletmunkákat ad, hogy az idéntől igazgatóhelyettesi feladatokat is ellátsz?

Alaposan megváltozott az életem. Csak egy csoportban tanítok matematikát, testnevelést pedig egyáltalán nem, ez jóval kevesebb, mint az elmúlt években. Feladataim nagyrészét az iskolai élet szervezési feladatai teszik ki, de hozzám tartozik az osztályfőnöki munkaközösség vezetése és a TESZI is. Ezeket szíves csinálom, úgy érzem, testhezálló feladatokat kaptam. Kalász Ákos igazgató úrral és Szabó-Pál Tibor igazgatóhelyettes úrral az előző években is remekül tudtunk együtt dolgozni pl. a vezetői csapatban, az átállás zökkenőmentesen sikerült. Persze ez az év számomra a tanulás időszaka lesz, mert hiába vagyok itt tizenhatodik éve, azért ez nagyon más szerep, de hiszem, hogy a Jóisten csak akkora terhet rak az ember vállára, amit el is bír.

Kedves Tanárnő, Zsóka! Nagyon szépen köszönöm, hogy megosztottad velünk a gondolataidat. Kívánom, hogy még sok évig együtt tudjunk dolgozni, bár én már nyugdíjas óraadó vagyok.
A régi barátsággal, kollegiális szeretettel üdvözöllek!

Nemes György