„Ami leginkább megfogott, az a tantestület!”

Beszélgetés dr. Hortoványi Judit földrajz-rajz szakos tanárnővel - az interjút Nemes György atya (SchP) készítette.

Ebben a sorozatban már több tanárt és technikai munkatársat megszólítottam. A rendtagokat a munkájuk mellett általában a rendi életről kérdeztem, a világi tanárokat és munkatársakat pedig a saját munkájuk mellett a munkaközösségről, amelyben dolgoznak. Több szak is szóba került, mind a reál, mind pedig a humán tárgyakból. Bár beszélgettem földrajz szakossal is, de a földrajz a tantárgyak közül valahogy háttérbe szorult, a reál tárgyak tanárainál a matematika, a fizika, a kémia és a biológia került elsősorban előtérbe. Szaktárgyaidról Veled szóban már sokat beszélgettünk, jó volna most ezekből valamit papírra vetni. Tanárnő, most Téged kérdezlek!

Mióta tanítasz az iskolában, és mik az általános benyomásaid?

Már több mint 10 éve, 2009. szeptember óta tanítok a váci Piarista Gimnáziumban. Még Nyeste Pál volt akkor az igazgató, ő hívott ide, és azonnal bedobott a mély vízbe, mert rögtön osztályfőnökként kezdtem a munkát. A gyerekekkel együtt fedeztem fel az iskolaépület sok zugát, szokásait, a tanév itteni rendjét, és ez sokszor vicces helyzeteket is teremtett. De az nagyon gyorsan kiderült, hogy olyan iskolába kerültem, ahol jó helyem van.
Ami a leginkább megfogott, az a tantestület. Igazi közösséget, összetartó és egymásra figyelő kollégákat találtam itt, akikkel mind a szakmai kérdéseket, mind a személyes gondolatokat meg lehet osztani. Különösen egy-egy nehezebb helyzetben jelent sokat, hogy van kihez fordulni, és közösen keressük a megoldásokat. Szorosan kapcsolódik ehhez a másik nagyon fontos tapasztalatom, ami számomra egészen különleges hellyé teszi ezt az iskolát. Ez pedig az, hogy a ránk bízott gyerekeket nem csak a saját szaktárgyainkra oktatjuk, hanem próbáljuk őket minél jobban megismerni, és személyes követéssel, akár egyéni segítségnyújtással kísérni őket a felnőtté válás felé. Fontos része ennek a vallási nevelés, az önismeret fejlesztése, a közösségformálás, a különböző diákcsoportok segítése. Ebben az iskolában a tanári feladatokhoz az egész emberre való odafigyelés, a lelki és érzelmi gondozás is hozzátartozik, és ezt nagyon fontos értéknek tartom!

A művészetekről már beszélgettem a másik rajz-művészettörténet szakos kolleginával. De azért Téged is megkérdezlek erről a tantárgyról. Mik a céljaid és eszközeid?

Iskolánk egyik erőssége, hogy bár nem a művészeti oktatás a fő profilunk, ennek ellenére nagyon sokféle lehetőséget biztosítunk a tanulóknak ezen a területen is. Nekem ebben a szerteágazó folyamatban a rajzórákon végzett vizuális nevelés jutott. 5. osztálytól egészen 11.-ik osztályig tartok rajzórákat, ami egy igen széles skála, nagy ív a kisgyerekektől a fiatal felnőtt diákokig. A 8 osztályos képzési rendszer fantasztikus lehetőségeket biztosít arra, hogy a vizuális nevelés rendszerét tudatosan felépítsük, és valódi ízlésformálást, szemléletváltást, belső fejlődést érjünk el. 7 éven át tudatosan egymásra épülő feladatokkal, változatos technikákkal és az életkorokhoz szervesen kapcsolódó vizuális problémák megoldásával próbálom kibontani, teljesebbé tenni a gyerekeket. A tanórákon végzett munka talán kevésbé látványos, ennek ellenére nagyon fontosnak tartom. A rajz tantárgy neve az utóbbi években művészeti és vizuális nevelésre, majd vizuális kultúrára változott. Ez tökéletesen tükrözi azt a komplex szemléletet, amit próbálok a tanórák során átadni a gyerekeknek. A vizuális kultúra sokszínűsége nagyon izgalmas! A szabadkézi rajz és a művészettörténeti ismeretek mellett segít eligazodni a vizuális jelek világában, az épített környezet tudatos megismerésében és alakításában, vagy éppen a tárgytervezés világában. Szorosan kapcsolódik a mindennapi tapasztalatokhoz, a gyerekeket körülvevő élethez. Azt szoktam mondani, hogy a vizuális kultúra abban segít, hogy jobban megismerjük és megértsük a világot, a szűkebb környezetünket, és önmagunkat. Vagyis olyan önállóan gondolkodó, alkotó, önkifejezésre képes embereket formálok, akik a vizualitást is tudatosan értelmezik és használják a világ, a szűkebb környezet és önmaguk megismerésében és megértésében. Mert az önkifejezés és önismeret is nagyon fontos része ennek a tantárgynak!

Több mint 20 éves pedagógiai munkám tapasztalata azt mutatja, hogy kevés tanulóból lesz képzőművész, de még azok is csak kis százalékot tesznek ki, akiknek a szakmájukhoz szükségük lesz a vizuális készségekre. Az önismeret és önkifejezés igénye azonban élete végéig elkísér minden egyes embert. Ennek pedig egyik nagyon fontos eszköze a vizuális ábrázolás. Ehhez nem kell kézügyesség vagy különleges adottság, és még csak „jól” vagy „szépen” sem kell rajzolni. Ezzel a szemlélettel fel lehet szabadítani a gyerekek és kamaszok alkotási vágyát, és sokféle, változatos ábrázolási technika megtanításával eszközt is adok a kezükbe, hogy a bennük lévő érzéseket, élményeket és gondolatokat formába is önthessék. Ez nem valami terápia vagy gyógyító eljárás, hanem a természetes személyiségfejlődést segítő eszköz, egy olyan kreatív út, melyre minden egészséges embernek szüksége van. Meggyőződésem, hogy a mai világban, amikor rengeteg elvárással, és szinte teljesítehetetlen követelményekkel kell folyamatosan megküzdeni a fiataloknak, akkor a vizuális nevelésnek ezt a lelki egészséget erősítő funkciója pótolhatatlan érték. Azért dolgozom, hogy ez egyre inkább tudatosuljon a diákokban és a felnőttekben is!

Most rátérnék a másik szakodra. Kérlek, beszélj a földrajz tanításáról! Hogyan látod ennek a helyzetét. Én, mint kívülről szemlélő (és mint volt diák) úgy ítélem meg, hogy ez a tantárgy nagyobb érdeklődésnek örvend az alsóbb évfolyamokban, Te hogyan látod?

Bár szívem szerint elsősorban a rajz tantárgy áll közelebb hozzám, az évek úgy hozták, hogy sok földrajz órám is van, amit szintén nagyon szeretek. Jelenleg 6. osztálytól 10. évfolyamig tanítom a tantárgyat. A gimnáziumi osztályok életkoruknál fogva eleve nehezebben birkóznak meg a tananyag elvárásaival, mely sokszor nem igazán illeszkedik az ő érdeklődési körükhöz. Gyakran nem is értik, hogy miért van szükségük pl. tudományos részletességgel megtanulni a föld szerkezeti felépítését, a kőzetek fajtáit, vagy éppen a légkör összetételét. Ugyanakkor azt is tapasztalom, hogy ha megértő, és az életkori sajátosságokra odafigyelő nyelven szólok hozzájuk, akkor nagyon jól motiválhatók a nagyobbak is. Nekem kifejezetten sok a pozitív tapasztalatom ezen a téren. Igaz, ehhez fontos az is, hogy én, mint tanár mindig legyek tisztában a saját tantárgyam céljaival, és mindig meg tudjam indokolni, hogy mit miért tanítok, mit miért kérek számon tőlük. Sokat segít az is, ha változatos eszközökkel, a diákokat bevonva dolgozzuk fel az anyagrészeket.

A 10. évfolyam a földrajz tantárgy utolsó éve, ezután már csak azok tanulják tovább, akik érettségizni szeretnének belőle. Ez az évfolyam a „jutalomjáték”, hiszen a minket körülvevő világ és társadalom aktuális helyzetével, problémáival és jelenségeivel foglalkozunk. Ebben az évben a diákok elsöprő lelkesedéssel vitáznak a környezetszennyezés, az energiagazdaság, vagy éppen a fejlett világ gazdasági berendezkedésének kérdéseiről. Szóval szerencsére a kérdésben megfogalmazott különbségtételt a nagyok és kicsik érdeklődése között nem mindig tapasztalom. Egyébként azt is elmondom minden évfolyamon, kicsiktől a nagyokig, hogy a földrajz tantárgy arról szól, hogy milyen csodálatos ez a világ, amiben élünk. Segít megismerni és értelmezni a körülöttünk zajló jelenségeket, eseményeket, és segít nyitott szemmel járni, érteni, befogadni. Bármit tanítok a gyerekeknek, mindig elmondom nekik, hogy „ha arra jártok, feltétlenül küldjetek nekem egy képeslapot!”. Ennek a kérésnek a legfontosabb célja, hogy nyitott szemmel, a hely látnivalóit, értékeit tudatosítva járjanak-keljenek. És persze az sem utolsó szempont, hogy gyönyörű nagy halom képeslapom van már a világ minden tájáról.

Még egy utolsó gondolat a földrajz tantárgy oktatásához. A földrajz oktatása ugyanis messze túlmutat a konkrét tantárgyi tudásanyagon. Nagyon fontosnak tartom például, hogy a gyerekek megtanuljanak önállóan jegyzetelni, vázlatot írni. Tudatosan alakítom a lényegkiemelő képességüket a hosszabb szövegekből írt vázlatokkal, vagy a rendszerező és logikusan egymásra épülő gondolkodást. Ugyanígy nagyon fontos egy-egy kérdéskör átfogó vizsgálatán keresztül az összefüggések felimerése, az ok-okozati viszonyok megértése, vagy a komplex gondolkodás kialakítása, mely képes több szempontot párhuzamosan figyelembe venni. Ezek formálásával a földrajz hozzájárul más tantárgyak eredményeihez, sőt, az érett felnőtt gondolkodás kialakulásához is. Emiatt, és sok más szakmai indok miatt is érzem nagyon rossz iránynak, hogy a földrajz oktatása egyre inkább kiszorul a középiskolákból.

Van valami, amit ki akarnál emelni az órai munkáddal kapcsolatban? Én úgy látom, hogy a földrajz az a tantárgy, amely a természettudományok közül legközelebb esik az ún. humán tantárgyakhoz.

A tanóra sokszor egy szűkös, nehéz, nyűgös keret. Különösen rajzórákon érezzük a gyerekekkel együtt annak a lehetetlenségét, hogy 45 perc után egyszerűen muszáj félbehagyni a megkezdett, nagy lelkesedéssel és beleéléssel elkezdett munkát. De sokszor földrajz órákon is feszít a csöngetés, mert éppen félbevág egy érdekes kérdést vagy témakört. Nyilván próbálom úgy tervezni az órákat, hogy kerek egész legyen, elinduljunk valahonnan és eljussunk a végére valahova, de az élet nem mindig ennyire tervezhető. A múlt héten pl. a 7. osztályosokkal azt tanultuk meg, hogy miért van a sarkvidékeken fél évig nappal és fél évig éjszaka. A logikus magyarázatra jutott elég idő, de a záporozó, és tényleg kiváló tanulói kérdéseket a következő alkalomra kellett halasztani a kicsöngetés miatt.
A kérdésben felvetett párhuzam a humán területekkel pedig érdekes gondolat, és valóban így igaz. A földrajzos témakörök sok szállal kapcsolódnak az irodalom, történelem, művészettörténet tantárgyakhoz. Én különösen élvezem benne ezt a komplexitást!

Milyen egyéb tevékenységet folytatsz az iskolában a tanítási órák megtartásán kívül? Vannak szakkörök, egyéb foglalkozások, esetleg fakultációk?

Osztályfőnök és mentortanár is vagyok. Ez utóbbi azt jelenti, hogy azok a diákok fordulhatnak hozzám, (és többi mentortanár társamhoz), akik valamilyen iskolai, családi, vagy más személyes problémával küzdenek. Ilyenkor egyéni beszélgetések keretében segítünk megküzdeni a nehézségekkel. Nagyon fontosnak érzem a munkámnak ezt a részét is! Biztos vagyok benne, hogy csak lelkileg kiegyensúlyozott, nyugodt tanulókkal tudunk eredményes oktatási munkát elérni. Emellett részt veszek az érettségire készülő tanulók művészettörténeti felkészítésében is.

Annak idején én az osztálykirándulásokat úgy szerveztem, hogy valahogy kapcsolódjék a szaktárgyamhoz, a történelemhez. Például az akkori első (ma kilencedik) osztállyal mindig Szombathelyre mentünk (Colonia Caludia Savaria), másodikban pedig Pécsre, a török emlékek miatt. Ilyen gondolatok vezetnek-e Téged?

Nagyon fontosnak érzem én is ezt a szempontot! Az osztálykirándulások helyszíneit próbálom úgy megtervezni, hogy az ország minden fontos nagy táját bejárjuk a közös évek alatt. Sokszor kapcsolódik a tananyaghoz a kiválasztott helyszín, mert biztos vagyok benne, hogy az élmény minden tanári magyarázatnál hatékonyabb. Így pl. rendszeresen viszem a gyerekeket az aggteleki cseppkőbarlangokba, amikor a karsztjelenségekről tanulunk, vagy éppen kirándulni, annak ellenére, hogy híresen rosszul tájékozódom… de sokszor éppen a nagy eltévedésekből lesznek a legjobb emlékek.

Tudományos fokozatot is szereztél. Mondj valamit erről!

Ez nagyon fontos lépés volt az életemben. Doktori disszertációm témája ugyanis egy saját fejlesztésű, saját ötletből született rajzi feladatsor, ami a kamaszok önkifejezését, élményfeldolgozást és önismeretét segíti elő a rajzokon keresztül. Kifejezetten iskolai környezetre dolgoztam ki a feladatsort, hogy a rajzórák során célzottan foglalkozzunk az önismeret fejlesztésével. Amikor jelentkeztem az ELTE Neveléstudományi Doktori iskolájába, akkor már majdnem 10 éve használtam ezt az 5-szimbólum feladatsort, és nagyon jó tapasztalataim voltak vele, de valójában ez akkor még inkább csak egy érdekes ötlet volt, mely nem volt kellően kidolgozva, vagy elméleti tudással alátámasztva. A felvételiztető bizottság egyik tagja megkérdezte, miből gondolom, hogy ez a feladatsor tényleg arról szól, amit én gondolok? A doktori képzés és kutatás ideje alatt tehát végig az a cél vezetett, hogy tudományos igényességgel megvizsgáljam és mérlegre tegyem a saját ötletű rajzi feladatsort. A sikeres doktorálás így számomra nem pusztán egy újabb iskola elvégzését jelentette, hanem a saját ötletem érlelődött, alakult, és került végleges formába. Tudományos eszközökkel bizonyosodott be, hogy az 5-szimbólum feladatsor valóban eredményes és hatékony eszköz, amit mind az iskolai munkámban, mind pedig egyéni és csoportos rajzelemzések során, csapatépítő tréningeken és sok más helyzetben használok és tanítok.
Doktori fokozatom lehetővé teszi azt is, hogy óraadó tanárként bekapcsolódjak a felsőoktatásba. Részt veszek az ELTE Tanítóképző és a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem tanárképzésében, ahol neveléselméletet és tanításmódszertant oktatok leendő vizuális szakos tanároknak. Nagyon fontosnak tartom a következő pedagógus-generáció szemléletformálását, és az elméleti tudásanyaghoz szervesen kapcsolódva a gyakorlati tapasztalataim átadását. Mindennapi oktatási tapasztalataim összegződnek és kiteljesednek a tanárképzésben való részvétel során. Különösen érdekes élmény, hogy az 5.-es tanulóktól kezdve a leendő rajztanárok tanításáig a vizuális nevelés minden szegmensét átlátom, megtapasztalom.

Mi az, amiről még szívesen beszélnél?

Az osztályfőnöki munka fontosságát szeretném még röviden kiemelni. A Piarista Gimnáziumban már a 3. osztályomat vezetem osztályfőnökként, de más iskolákban is szereztem korábban tapasztalatokat. Az évtizedek során az a meggyőződés kristályosodott ki bennem, hogy osztályfőnöki munkám legfontosabb eleme egy összetartó, egymásért felelősséget vállaló közösség kialakítása. A közösség tartást és keretet ad, normákat épít be, érzelmi kötődést alakít ki, és számos olyan elemét fejleszti a gondolkodásnak, melyek az élet elengedhetetlen részei. Így pl. a sokféleség elfogadása, a különböző szempontból nehézséggel küzdő társakért való felelősségvállalás és segítségnyújtás, vagy a türelem, a kulturált véleménynyilvánítás, a saját érdekek képviselete mások érdekeinek megsértése nélkül… Hosszasan sorolhatnám még a valódi, megtartó közösség erejét és gyümölcseit. Sok-sok munka és erőfeszítés kell ahhoz, hogy egy ilyen közösség megszülethessen, de megéri. Amikor látom, hogy él a közösség, és már nélkülem is működik, az tényleg nagyon felemelő pillanat. A pedagógiai munka minden nehézség ellenére ilyenkor érzem, hogy nem cserélnék senkivel!

Kedves Tanárnő, Judit! Nagyon szépen köszönöm, hogy megosztottad velünk gondolataidat. További eredményes munkát kívánok!

A régi barátsággal, kollegiális szeretettel: Nemes György

Naptár
Aktuális | Következő események
Naptár Hírek Blog Galéria

Design: Unicial Program: Florka

Támogatók: logo logo logo logo
logo logo