„Az Úr Istenre bíztam, hova szeretne állítani!”

Beszélgetés Kőhegyi Bernadett-tel, a gimnázium kommunikációs munkatársával - az interjút Nemes György atya (SchP) készítette.

Kőhegyi Bernadett-tel nagyon régen ismerjük egymást. Emlékeim szerint már az induláskor itt volt a templom látogatójaként, minden reggel járt ministrálni, segíteni, és Pázmándy György tanár úr lelki vezetettje volt. De sokszor találkozunk a deákvári plébánián, ahová családjával rendszeresen jár a szentmisére.

Kedves Bernadett! Kérlek, mesélj valamit gyerekkorodról, valamint a „kezdetekről”, amikor megismerted a piaristákat! Milyen emlékeid vannak?
Vácon születtem, és itt nőttem fel. Mikor a Piarista Gimnázium ismét megnyitotta kapuit, akkor én már végzős diák voltam a Madách Imre Gimnáziumban, és abban a tanévben az osztálytársnőmmel, barátnőmmel jártunk a reggeli szentmisékre (ő orgonált, én ministráltam), melyeken az akkori 12 novicius is részt vett. Felemelő élmény volt akkoriban, hogy ennyi sok fiatalember készül szerzetesnek, papnak. Bennem is volt egy rövid ideig egyfajta szerzetesség iránti érdeklődés, felvillant a hivatástudat, de Isten más utakra vezetett. Pázmándy atya valóban életem első lelkivezetője volt, és sokat jelentett számomra az Ő megfontolt, békés személyisége.

Mondanál valamit tanulmányaidról, fiatal felnőtt korodról, családodról?
Ez elég hosszú történet. Röviden csak annyit mondanék, hogy a Pázmány Péter Katolikus Egyetem bölcsészkarán elvégeztem a történész - angol tanári szakpárt. Férjhez mentem, majd hamarosan megszületett első gyermekünk. Pár évet Finnországban laktunk férjem munkája révén. Ott született a második gyermekünk. Utána ismét tanulásra adtam a fejemet, a BME menedzsment képzésén szereztem másoddiplomát. Dolgoztam néhány évet az Apor Vilmos Főiskolán, mikor átköltözött Vácra. Utána megint született 2 gyermekünk, majd ismét tanultam, a Sapientia Főiskolán etika-hittanári diplomát szereztem. Sok évet voltam otthon főállású anyaként, és talán ezért mindig kellett a szellemi táplálék, hogy fejlődjek. Emellett mindig vállaltam közösségépítési feladatokat, valamint tanítottam, fordítottam is.

Hogyan kerültél ide végleges munkatársnak, és mi a feladatod? Mennyire látod hasznosnak a tevékenységedet, és mit emelnél ki belőle?
Az iskola oktatási asszisztenst keresett 4 órában. Éppen egy könyvesboltban dolgoztam, de Istenre bíztam, hová szeretne állítani, hol van feladatom. A szülői szervezet tevékenységében akkor már régóta részt vettem, az iskolai lelkigyakorlatok szervezésében is segédkeztem, sőt, a hittanári szakom fél éves gyakorlatát is a piaristáknál végeztem.
A jelenlegi tevékenységem az iskola kommunikációjának elősegítése. Fő feladatom a honlap hírekkel való feltöltése, és a blog reaktív információinak begyűjtése, szerkesztése és publikálása. Bekapcsolódtam az események szervezésébe, feladatom része a fényképezés, esetenként videófelvételek készítése. Ezzel a munkával sok minden együtt jár; szeretek plakátot szerkeszteni, fotókat leválogatni, korrigálni, kisfilmet, hanganyagot összevágni, cikkeket írni. További feladatom a helyi médiával, elsősorban a nyomtatott sajtóval való kapcsolattartás, és a híreink, eseményeink terjesztése azokon keresztül is, hogy az iskolánkban folyó munkáról minél szélesebb körben tájékozódhassanak a város lakói.

Milyen kapcsolatban vagy a közvetlen pedagógiai munkát végző tanárokkal és a többi munkatárssal?
Mivel az iskola életével kapcsolatos híreket, eseményeket nekem kell közzé tenni, ezért mindenkivel jó kapcsolatban vagyok, sokukat már régebbről ismerem.
A velük való kapcsolattartás azért fontos, mivel ők „vezetik” a diákokat, szervezik a versenyeket, tanórán kívüli tevékenységeket, motiválják a tanulók aktivitását, akár önálló projektek vállalására is – és ezekből lesznek a hírek, a megjelenő cikkek.
A többi munkatárssal pedig, amiben tudok, együttműködök, segítem a munkájukat.

Milyen kapcsolatban vagy a diáksággal?
A diáksággal igyekszek jó kapcsolatot ápolni. Vannak diákok, akikre számíthatok, ha a fényképezésben szükségem van segítségre. Alakulóban van ismét – ami régebben jól működött - egy média-műhely, melynek diákjait szeretném bevonni az iskoláról alkotott kép formálásába azáltal, hogy cikkeket, élménybeszámolókat írnak, fényképeket küldenek, esetleg kisfilmeket, interjúkat készítenek.
Ezen kívül minden osztálynak van évente egy 2-3 napos lelkigyakorlata, tavasszal és ősszel elmennek egy kicsit távolabbi helyre, ahol lelki „építkezés”, töltődés folyik. Mielőtt még ide jöttem dolgozni, akkor is aktívan besegítettem kiscsoportok vezetésével szülőként. Ezekre most is szívesen megyek, ekkor egy-egy osztály tanulóit jobban megismerem.

Mi az, amiről még szívesen beszélnél?
A piarista iskolákban – így a váciban is – egy széleskörű tartományi megújulási folyamat zajlik, minden szinten (oktatás-nevelés, pedagógiai tervezés, tanulás terei, stb.) történnek változások, amit nagyon jó irányvonalnak tartok, és szívesen veszek részt az együttgondolkodásban, a stratégia megalkotásában, a külső és belső hatékonyabb kommunikáció megteremtésében. Nagy öröm számomra, hogy ennek részese lehetek, és hozzá tehetem a magam tapasztalatát, munkáját. Hiszen a régi piarista kötődésem, a rendalapító szellemisége, tanítása, a fiatalok nevelésének elvei – mondhatom – áthatja életemet.

Kedves Bernadett, nagyon szépen köszönöm, hogy gondolataidat megosztottad velünk. Isten áldása kísérje munkádat, a régi barátsággal, szeretettel köszönöm az interjút!