« Vissza a suli oldalára
E-napló Piarista Bál Koronavírus Felvételi, beiskolázás Elérhetőségek
március
24.

„Hatalmas összetartást, gondoskodó légkört tapasztaltam!”

Interjú Lachegyiné Tesánszky Évával, aki nagyon régóta tanítja nálunk az angol nyelvet - az interjút Nemes György SP atya készítette.

Ebben a sorozatban több tanárt és technikai munkatársad megszólítottam. A rendtagokat iskolai munkájuk mellett általában a rendi feladataikról kérdeztem, a világi tanárokat és munkatársaikat pedig saját munkájuk mellett a munkaközösségekről, és a tanítási órán túli munkájukról. Lachegyiné Tesánszky Évával nagyon régóta ismerjük egymást. Nem sokkal az indulás után már tanított nálunk, és azóta is közöttünk van. Nyelvtanári munkája mellett osztályfőnök is. Most őt kérdezzük a munkájáról, az iskolában való életéről.

Kedves Tanárnő, kedves Éva! Mióta tanítasz nálunk az iskolánkban, és mik az általános tapasztalataid?

Hihetetlenül régen… és nagyon hálás vagyok a Gondviselésnek, hogy egy divatos és jól fizető, ám lélektelen pályáról ide vezérelt, itt tartott, és az elmúlt 26 évben annyi csodálatos diákot és munkatársat adott mellém. Még nagyon fiatal voltam, amikor már a piarista templomhoz kötődtem, Varga Lajos püspök úr templomigazgatósága idején, egy kis kamarakórusunk is szolgált itt. Azóta végigélhettem a fiúiskola, a koedukáció, a nyolcosztályos rendszer, a nyelvi előkészítő beindulását, bővülést, szépülést…. Hatalmas összetartást, gondoskodó légkört tapasztaltam itt, azt, hogy mi itt tényleg nem csak tanítunk, hanem nevelünk, hitre, tudásra, keresztény emberségre, tudományra, műveltségre. A mi iskolánkban elsődleges szempont a komplex személyiségfejlődés támogatása, az, hogy diákjaink teljes emberré váljanak.

Angolt tanítasz az iskolában. Az angolt most eléggé „felkapott” szaknak mondják, és a gyakorlati életben valóban szükség van rá. Hogy látod, hogy a diákok ezt mennyire fogják fel?

Egy tizenéves természetes hozzáállása az, hogy kerülje a kemény munkát…. pedig a nyelvtanuláshoz sok szorgalom kell. Ma már másként tanulnak nyelvet a fiatalok, mint 5-10-15 évvel ezelőtt. Sorozatokat néznek. Én még a szótárt bújtam. Én még azt tanultam, csak az ér valamit, amiért nagyon megdolgozunk. Ők meg habzsolják a lehetőségeket, válogathatnak ezer forrás között. A felszínes tudást sokkal könnyebb megszerezni, ez be is csaphatja őket. Később majd a szakirodalom olvasása, az idegen nyelven írás nehéz próba elé állítja őket.

Annak idején, osztályfőnök koromban az osztálykirándulásokat úgy szerveztem, hogy valamennyire kapcsolódjanak a szakjaimhoz (hittan, történelem). Első osztályban (a mai kilencedik) általában Szombathelyre mentünk (Colonia Claudaia Savaria), másodikban pedig Pécsre, a török emlékek miatt. Téged milyen szempontok vezetnek az osztálykirándulások szervezésében?

Osztályom hetedikes, és sajnos a járvány miatt még csak egy igazi kirándulásunk volt. Terveim szerint egy-két nagyobb vállalkozás (pl. a ’Határtalanul’ program erdélyi útja) mellett inkább természetközeli, olcsóbb túrákat szervezünk, mert közösségi élményt ezekben is ugyanúgy megtapasztalhatunk. Sok a cserkész, nem idegen tőlük a nomád lét, a családokkal is sok helyre eljutnak, így fontosabb cél az együttlét, a kihívás, valami kevésbé felkapott, de jelentős élmény. A természet engem mindig lenyűgöz, legkedvesebb időtöltésem a magányos (én meg egy-két kutyus) barangolás erdőn, mezőn - ebből is szeretnék átadni nekik valamit.

Ma már lehet külföldre is vinni diákokat, például pályázati pénzekből. Úgy tudom, vitted őket Angliába. Erről beszélj valamit! Esetleg más külföldi túráról is szólhatnál!

2006 és 2014 között rendszeresen szerveztem az őszi szünetben tanulmányi kirándulást Angliába, felejthetetlen 10 nap volt mindegyik. Olyan is volt, hogy 70 diákot vittünk Salamon Ágota tanárnővel…Gyönyörű helyeken jártunk, Londonban és szerte az országban. Megéreztük, milyen más világ is az a brit sziget… De azok az idők már elmúltak, már nem lenne ugyanaz…. a globalizáció miatt már nem olyan különleges; a terrorizmus, a járvány, a Brexit, mind megnehezíti ezt a fajta utazást.

Mondj valamit a munkaközösségről, amelyben dolgozol! Kik a tagjai?

Volt idő, amikor én voltam az egyetlen angol tanár az iskolában…. persze a német és a latin tanárok mellett. De szép is volt az élet! De komolyra fordítva a szót, ma már legalább 15 élőnyelv-tanár van rajtam kívül, és az angolon kívül öt nyelvből választhatnak diákjaink. A munkaközösség tagjai nagyon segítőkészek, megosztjuk a feladatokat, támogatjuk egymást. Feladataink közé tartozik a tankönyvek választása, a teszt– és vizsgafeladatok meghatározása, érettségi tételek megalkotása, a követelmények, szintek, haladási ütemek összehangolása, egyeztetése.

Mondj valamit a tanítási órán kívüli munkádról! Mesélj a jó élményeidről, és esetleg arról, amit rosszul éltél meg!

Osztályfőnökként igyekszem „körülvenni” a gyerekeket, ott lenni mellettük, ha szükség van rám. Szeretnék sok értékes programot szervezni nekik, ami ötödikben még sikerült, de a tavalyi és idei évet derékba törte a járványhelyzet. Az énekkar munkáját mindig támogattam, sőt akár részt is vállalok benne. Nagyon örülök, hogy Horváth tanár úr hozzánk került, elképzeléseivel teljesen azonosulni tudok. A nemrégiben beindult templomi Schola nekem is régi vágyam volt, remélem, a torkom még bírni fogja egy ideig…

Családod majd’ minden tagja „főfoglalkozású” zenész, és Te is értesz hozzá. Férjed több ízben tartott a diákoknak lebilincselő bemutatókat, előadásokat, pl. a régi hangszerekről. Erről mondja valamit!

Úgy érzem, akkor is nagy komolyzene-rajongó lennék, ha más foglalkozást választottak volna családtagjaim. De így még teljesebbé válhatott az életem. A régizene, beleértve a barokk kort, a liturgikus komolyzene hatalmas repertoárja minden napra tartogat számomra valami újat. Férjem blockflöte művész és tanár, mind zenészként, mind pedagógusként csodálatos. Lányaim pályáját kezdetben hangszercipeléssel egyengettem – Anna cselló és viola da gamba, Róza hegedűművész lett -, ma már a Zeneakadémián vagy a Müpában hátradőlve hallgathatom őket. Fiam, amellett, hogy nagyszerű kamarazenész, liturgikus „tudós” és művészettörténész, elsősorban mégiscsak improvizatív jazz-zongorista. Nagyon hálás vagyok a Gondviselésnek családomért.

Miről beszélnél még szívesen?

A nyelvórán nagyon sok téma felmerül, valahogy jobban megnyílik mindenki, és idegen nyelven bátrabban beszél személyes dolgokról. Nagyon örülök, hogy így jobban megismerhetem a gyerekeket, tanulhatok tőlük! Ez a legszebb dolog a tanításban, főleg a nyolcosztályos struktúrában - mi is folyton tanulunk, fejlődünk, fiatalok maradunk, bár a gyerekek ezt nehezen hiszik el….

Kedves Tanárnő, Éva! Nagyon szépen köszönöm, hogy megosztottad velem, illetve velünk (azaz olvasókkal) gondolataidat. További sikeres munkát kívánok!

A régi barátsággal, kollegiális szeretettel: Nemes György

A cikk a Váci Polgár 2021. februári számában jelent meg a PIAR ÉLET rovatban.

blog programajánló | Tovább a programokhoz

Design: Unicial Program: Florka