„Kalazanci Szent József hite, szeretete és a szegények felé fordulása megérintett!”

Interjú Földváryné Molnár Máriával, a Piarista Gimnázium „alsó tagozatos” hittanárával és a technika és életvitel tanárával - az interjút Nemes György SchP atya készítette.

Az utóbbi két évben nagyon sok rendtárssal és világi kollégával készítettem interjút. Ezeken keresztül igyekeztem bemutatni valamit a meginterjúvolt tanár munkájáról, illetve munkáján keresztül – a gimnázium életének egy-egy mozzanatáról. Az interjúk sok esetben érintették az épületben megtalálható „piarista helyeket” is.

Kedves Tanárnő! Beszélj valamit arról, mivel foglalkoztál addig, amíg nem kezdtél iskolánkban tanítani. Mit tartasz megemlítendőnek abból a korszakodból?

Amióta az eszemet tudom, mindig a tanítás volt az álmom. Gyerekkoromban, a nyári szünidőkben a játékbabáimat, majd a kistestvéreimet is szeretettel tanítottam. A gimnáziumi éveim alatt önkénteskedtem, foglalkoztam a diákokkal a Cházár András Siketek Általános Iskolájában. Természetes volt, hogy tanítóképzőbe megyek, a Zsámbéki Tanítóképzőn diplomáztam le 1988-ban. De ha tanításról volt szó, akkor mindig is az Örömhír tanítása, terjesztése lebegett a szemem előtt. Az érettségi évében már besegítettem a hitoktatásba, 1983-tól folyamatosan tanítok hittant, a 7 gyermekem születése se akadályozott ebben. Tanítottam a Váci Felsővárosi Plébánián, Kosdon, 1990-től a Váci Árpád Fejedelem Általános Iskolában (ahol még most is tanítom az alsósokat).

Milyen iskolákat végeztetek el férjeddel a tanári pályához?

Mindketten Budapesten végeztük el a Bernolák Éva féle hitoktatóit, majd Vácott, ’94-ben az Egri Hittudományi Főiskola Kihelyezett Tagozatán a teológiát és a hittanár szakot. Férjem az Eszterházy Károly Egri Főiskolán végzett biológia-technika szakot, aminek a kiegészítésén, a Semmelweis Egyetemen egészségtan tanári szakot végzett 2000-ben. Levente fiam aznap hajnalban született, így az apás szülés után pár órával ment a diplomaosztóra két másik fiammal.

Mióta tanítasz iskolánkban? Miért ezt választottad, és mik voltak az első benyomásaid?

Lobmayer Imre atya 1996-ban érkezett Vácra, vele együtt szerveztük a gyerekmiséket a piarista templomban, majd amikor 2002-ben elindult a 8 osztályos gimnázium, akkor ő hívott, hogy az ötödikeseket együtt tanítsuk hittanra. Így, 18 éve tanítom az alsósokat, és a végzősök beszélgetős hittanóráit. Nagy öröm és hála volt bennem, hogy a piarista iskolában taníthatok férjemmel együtt, aki pesti piarista öregdiák, illetve, hogy gyerekeim oda járhattak/járhatnak. Kalazanci Szent József hite, szeretete, és a szegények felé való odafordulása mindig megérintett és példaképnek tekintem.

Mi változott Benned esetleg azóta?

Az Örömhír hirdetése alakított, formált remélem a jó irányba. Mindig szerettem volna homo Christianus, azaz krisztusi ember lenni, remélem ezen az úton járok, bár sokszor megbotlom, de újra és újra fel kell állni az Úr segítségével.

Mondj valamit a szaktárgyi munkádról! Beszélj azokról a – divatos szóval szólva – „piarista helyekről”, ahol dolgozol (tanterem, gyakorlati terem és nem utolsó sorban a templom)!

A hittan tanítása számomra az Örömhír terjesztése, és nagyon fontos, hogy hiteles emberek legyünk, a hit megélését jelenti. Szaktárgyam első fontos kritériuma az imádság. Beszélgetni tudjak az Úrral a rám bízott gyerekekről, és arról, hogyan adjam át az Örömhírt nekik. Így a templom nagyon fontos helyszín. A tanteremben is fontos az égő gyertya, ami az élő Urat jelképezi, az óra eleji imádság, ének, ráhangolódás az Úrral foglalkozó tudományra. Hitünkben fontos az érzelmek megélése is. A kirándulások, táborok is fontos részei a hittannak. Több mint 20 éve szervezünk HIT-HAT táborokat, mert a hit az hat.

Valamint mondjál külön-külön is a két működési területedről!

A hittan mellet az életvitel és technika tárgyat is tanítom 5. és 6. osztályban. Az életvitel-technikában a teremtő Isten munkatársai lehetünk az alkotásban. Lányoknak kézimunkázás, kötés, horgolás megtanítása, papírmunkák, ajándéktárgyak készítése mellett a közlekedés és az elsősegélynyújtás alapismereteit is megtanulják. Illetve az emberi kapcsolatokban való jártasságokra is tanítom őket. Itt is nagyon fontos az imaélet erősítése.

Kikkel dolgozol egy munkaközösségben? Milyen a velük – illetve a többi tanárral – való kapcsolatod?

Jó, hogy az iskola tanárai mind elkötelezett keresztény emberek, jó velük együtt dolgozni, közös értékeket vallani.

Férjed Budapesten volt piarista diák. Röviden mondjátok el, mi a különbség az akkori és a mostani piarista élet között?

Akkoriban minden piarista iskola fiúiskola volt, a tanárok pedig szinte kivétel nélkül piarista szerzetesek voltak. Illetve akkoriban a számítástechnika nem volt még elérhető, így a diákok sokkal szívesebben tartózkodtak kinn a természetben, mint most, több lehetőség volt a focira, a kirándulásra és a szabadtéri játékokra. Férjemből piarista diákból piarista tanár lett, majd 2012-től diakónusként is szolgálja az Urat.

Mi az, amit nagyon pozitívan éltél meg, és beszélj arról – ha akarsz -, hogy mi az, ami esetleg nem tetszett, amit negatívumként éltél meg?

Pozitívan élem meg, hogy vannak kicsik és lányok is az iskolában, nagyon jó látni a hitre való nyitottságukat a diákoknak. Aztán kamaszkorban megtapasztalni a kérdőjeleiket, és remélem az iskola, a család és a tanárok tudnak rá válaszokat adni. Pozitív dolog, hogy szünetben is akár be lehet ülni a templomba, el lehet csendesedni az Úr közelében.

Mi az, amiről még szívesen beszélnél?

Nagy hála van bennem a családomért, a diakónus férjemért, akivel 34 éve élünk boldog házasságban, ő halászott ki az Úrnak engem. A 7 csodálatos gyermekünkért, a 4 kisunokánkért és az elkövetkezendőkéért, a szerzetes lányunkért és azért a csodáért, hogy 37 éve taníthatok és hirdethetem az Örömhírt folyamatosan óvodától a 12. évfolyamig. Hálás vagyok a közösségeinkért, akikkel együtt munkálkodunk Isten országáért. „A család nem csak tárgya, hanem alanya is az evangelizációnak”. (Szent VI. Pál pápa) Próbáljuk ezt megélni életünkben, vagyis hogy a család is evangelizáljon, örömet hirdessen.

A nagycsalád

Kedves Tanárnő, Mária! Nagyon szépen köszönöm, hogy megosztottad gondolataidat az olvasókkal. További sikeres munkát kívánok Neked és férjednek!
A régi barátsággal, kollegiális szeretettel üdvözöllek!
Nemes György

A cikk eredetileg a Váci Polgár 2020. szeptemberi (26. évfolyam) számában jelent meg.