„Régi idők túrái” – A két Komárom

Június 28-án, pénteken immár hagyományteremtő gondolattal indultunk el a „régi idők túráira”.

A cél most Komárom két részének megtekintése volt. Kisbusszal mentünk, Horváthné Stumm Erzsébet (Zsóka) tanárnő vezette a kocsit, a túra résztvevői pedig Nemes György (társszervező), Pintér Gáborné, Komjátiné Bartos Nóra, Ferenczi Sándor, Csabai Jánosné és Szabó Eszter voltak.

Először Komárom itthoni oldalát néztük meg, miután Párkányon keresztül, de a magyarországi részen autóztunk végig a Duna mentén. Időben érkezvén elértük azt, hogy az első „idegenvezetett” csoport legyünk, ráadásul csak magunk voltunk. Az idegenvezető bemutatta a monostori erőd nagy részét: olyan részekbe is elvitt, ahová az egyéni látogatók nem juthatnak be, megmutatta és megmagyarázta az erőd egyes termeit, folyosóit, rámutatott kialakulásukra, az egyes részek történetére és funkciójukra, illetve funkcióváltozásaikra.

Ilyen változás volt például, hogy a hadikórháznak tervezett rész soha sem lett hadikórház (szerencsére nem volt rá szükség), hanem katonai körletek alakultak ki. Mire a XIX. században kész lett az erőd, az eredeti funkciójában már nem volt rá szükség. A második világháborúban a szovjet csapatok foglalták el, és csak 1989-ben adták át a magyar államnak, pontosabban akkor, amikor a szovjet csapatok végleg kivonultak. A rengeteg pusztítást azóta is csak többé-kevésbé sikerült helyreállítani – többek között az erőd hatalmas területe miatt.

A monostori erőd kisebb részét magunk néztük meg. Több érdekes részt láttunk, ilyen volt például a kenyérmúzeum, amely a kenyérsütés történetét, illetve annak eszközeit mutatta be. Rengeteg különféle kenyértípussal ismerkedünk meg. Egy kicsit még sétáltunk az erődben, majd Révkomárom (Komarno) felé vettünk utunkat.

Itt először a Szent András-bazilikát néztük meg (amennyi az üvegbejáraton át látható volt), majd különböző látnivalók, például az Európa udvar, a Tiszti pavilon felé indultunk. Itt már nem volt egységes a csoport, többen többfelé nézelődtünk.

Egy főtéri kisvendéglőben megebédeltünk, közben harangszókor meghallgattuk a városháza óratornyából szóló Klapka-indulót, majd hazafelé vettük utunkat. Letkésig a szlovákiai részen autóztunk, ahol sokkal gyorsabban haladtunk.

Öt óra tájban érkeztünk Vácra, fáradtan, de az utazás okán élményekben gazdagon. Már most megegyeztünk, hogy jövőre folytatjuk.

Nemes György

Naptár
Aktuális | Következő események
Naptár Hírek Blog Galéria

Design: Unicial Program: Florka

Támogatók: logo logo logo logo
logo logo