„Változatlan elkötelezettséggel”

Interjú Pintér Gábornéval, a Piarista Gimnázium gazdasági vezetőjével - az interjút Nemes György SP atya készítette.

Az utóbbi két évben nagyon sok rendtárssal, világi kollégával és technikai munkatárssal készítettem interjút. Ezeken keresztül igyekeztem bemutatni a rendi közösség életét, valamint – a meginterjúvolt tanár illetve világi munkatárs tevékenységén keresztül – gimnázium életének egy-egy mozzanatát, sok esetben az épületben megtalálható „piarista helyeket” is. – Pintér Gábornéval régóta ismerjük egymást. Nagyon régen itt dolgozik nálunk, a gazdasági iroda vezetője.

Kedves Ildikó! Beszélj valamit arról, mivel foglalkoztál addig, amíg nem kezdtél iskolánkban dolgozni. Mit tartasz megemlítendőnek abból a korszakodból. Közép- és felsőfokú tanulmányaidat hol végezted?

Szülőfalumban, egy Nógrád megyei kis településen, Nógrádsápon jártam általános iskolába, majd a váci Közgazdasági Szakközépiskolában érettségiztem. Pénzügy tantárgyat oktató tanárom (Schenkné P. Mária) indíttatására jelentkeztem a Pénzügyi és Számviteli Főiskolára, ahol üzemgazdászként végeztem. Friss diplomásként, egykori kollégiumi nevelőm adótanácsadó irodájában kezdtem dolgozni, amely nagyon jó tanulóiskola volt számomra. Cégek, egyéni vállalkozók teljeskörű könyvelését láttam el. Időközben férjhez mentem, Vácra költöztünk és két gyermek boldog édesanyja lettem.

Mióta dolgozol az iskolánkban? Miért minket választottál, és mik voltak az első benyomásaid?

A szülési szabadságot követően úgy alakult, hogy korábbi munkahelyemre nem tudtam visszamenni, így állást kerestem. Egy általános iskolai osztálytársam, akinek gyermeke éppen akkor került ötödikesként a Piarista Gimnáziumba, említette, hogy gazdasági vezetőt keresnek. Jelentkeztem, és Nyeste Pál igazgató úrnak rám esett a választása. Mindez 2002 őszén történt. Öt év, gyermekekkel otthon töltött idő után vissza kellett rázódnom a munka világába, és szakmailag is más terület és vezetői feladatok vártak rám. Sokat segített, hogy nagyon szeretetteljes, befogadó közösségbe kerültem, ahol minden támogatást megkaptam. Folyamatosan tanultam, ismerekedtem az iskolával, munkatársakkal. 2006-ban megszületett harmadik gyermekünk, emiatt két évet otthon töltöttem.

Mi változott Benned esetleg azóta?

Vezetői és munkatapasztalatom, ismereteim a jelentkező, megoldandó feladatokkal együtt gyarapodtak. Ideérkezésem után egy évvel kaptuk vissza a teljes épületet. Nagymértékű beruházások kezdődtek, átépítettük a konyhát, kialakításra került a kollégium. Folyamatosan újultak meg az osztálytermek, a díszterem, a könyvtár és a vizes blokkok. Emellett a diákok és munkatársaink létszáma is évről évre emelkedett. A kezdeti családias légkörű iskolából mára egy 650 diákot és 90 munkatársat számláló közösség lett. Az elhivatottságom, és az iskola iránti elkötelezettségem viszont változatlan maradt!

Mondj valamit a munkádról! Ez azért is érdekes, mert nagyon sok gazdasági-szakmai ismeretet kíván, de emberismeretet is!

Nagyon leegyszerűsítve, azt mondanám, hogy igyekszem úgy jelen lenni, tevékenykedni az iskolában, mint egy anya a családban. Gondoskodni arról, hogy az intézmény működése zavartalan legyen, hogy optimálisan használjuk anyagi és emberi forrásainkat, és emellett szenteljünk figyelmet egymásnak munkatársaink körében. Egy állásinterjú során nagyon fontos számomra, hogy vajon az illető azon túl, hogy a rábízott feladatot ellátja, miként illeszkedik majd közösségünkbe. Ez emberismeretet kíván. De az is, hogy iskolánk tereinek hasznosításakor milyen bérlőket, csoportokat engedünk falaink közé. Ennek koordinálása, szervezése is feladatom. Igyekszünk minden pályázati lehetőséget megragadni, hogy minél több forrást találjunk fejlesztésekre. Ezek lebonyolítását is én fogom össze.

Beszélj azokról a – divatos szóval szólva – „piarista helyekről”, ahol dolgozol (iroda, esetleg tanterem, és nem utolsó sorban a templom)!

Az épületegyüttes egyik legszebb részén van az irodám, ahol a nap nagy részét töltöm. Ablakomból a Konstantin térre nézek és szemben Szűz Mária és Szent József szobra tekint rám. A Piarista Templom különösen kedves számomra. Szeretem a félhomályos templom reggeli, csendes hangulatát, amely lehetőséget ad a szentmise mélyebb átélésére. Bocsa József atya kezdeményezésére 2014 szeptemberében indult el az Örökimádás a Piarista Templom kápolnájában. Férjemmel, Gáborral együtt jelentkeztünk a Szentségimádásra, amelyet azóta is hűségesen végzünk. Olyannyira mindennapjaink részévé vált, hogy el sem tudjuk képzelni nélküle életünket! Mindenkit csak bátorítani tudok, hogy kapcsolódjon be az Örökimádásba és töltsön el rendszeresen heti egy órát az Oltáriszentségben jelenlévő Úrral!

A gazdasági munkád mellett milyen a kapcsolatod a tanárokkal és a technikai munkatársakkal. Feltételezem, hogy jó, de erről beszélj Te magad! Régebben meséltél arról, hogy ki voltak az akkori technikai munkatársaid! Kérlek, azokat említsd meg, akik aktuálisan most dolgoznak Veled!

A vezetői feladatokban közvetlen munkatársam Hanák Ferenc műszaki vezető, aki az épület üzemeltetéséért felelős, és Csabai Jánosné Angéla élelmezésvezető, akinek irányításával a konyhánk működik. A gazdasági irodán Kerezsi-Szabó Vera munkaügyes kolléganő, és Villantné Szabó Dorottya könyvelő segíti munkámat. Avarné Balázs Viktória a menza ügyintézéssel foglalkozik, Kőhegyi Tamásné kommunikációs feladatokat lát el. A titkársági munkatársakkal Szabó Eszterrel és Retzlerné Nádas Veronikával, valamint két rendszergazdánkkal Kővári Árpáddal és Kármán Szabolccsal is szorosan együttműködünk. Szinte napi a kapcsolatom a konyhán dolgozó lányokkal, a takarítókkal, karbantartókkal, portásokkal.
Úgy érzem, hogy minden munkatársammal, a tanárokkal, az oktató nevelő munkát segítő és a technikai dolgozókkal egyaránt, kölcsönös tiszteleten és megbecsülésen alapuló kapcsolatot ápolok. Bizalommal fordulnak hozzám, legyen az munkahelyi vagy személyes dolog. Ugyanezt tudom elmondani az iskolánkhoz kötődő, bennünket segítő, velünk kapcsolatban lévő személyekről is, akikkel már hosszú ideje együttműködünk.

Több olyan kiránduláson is részt vettél, amelyek a munkatársaiddal voltál együtt. Kérlek, ezekről is mondj valamit!

Nagy öröm számomra, hogy évek óta a tanév befejezéseként kirándulást szervezünk a technikai munkatársaknak. Ez alkalmat teremt arra, hogy a különböző területeken dolgozó kollégák személyesebben is megismerjék egymást. Ennek keretében jutottunk el két Mária kegyhelyre, Mátraverebély-Szentkúra és Máriabesnyőre. Jártunk Esztergomban, a Szentendrei Skanzenben, Martonvásáron. Idén nyáron, tekintettel a vírushelyzetre, természetközeli programot szerveztünk Királyrétre. A kirándulásokat egy közös, jókedvű ebéddel zártuk. Sok szép emlék él bennem ezekről az együttlétekről.
A „Régi idők túrái”-nak elindítása hozzád fűződik Nemes atya. Néhány kedves munkatársunkkal együtt, a Te vezetéseddel jártuk be Nagyszombat és Pozsony utcáit, tekintettük meg a nevezetességeket. Az elmúlt évben pedig a Komáromi Monostori erőd és Ó-Komárom volt az úti cél. Felejthetetlen élményt szereztél nekünk, amelyet ezúton is köszönök!

Gyermekeid ide jártak/járnak! Erről mondanál néhány szót, hiszen nemcsak munkatársként, hanem „szülőként” is itt vagy az iskolában! Esetleg arról is szólj valamit, hogy családod hogyan élni meg az iskolai munkádat, és hogyan kapcsolódik az iskolához!

Amikor a piaristákhoz kerültem, gyermekeink még csak óvodások voltak. Megismerve az iskola szellemiségét, közösségi életét, már akkor élt bennem az elhatározás, hogy ők is ide kell, hogy járjanak. Azóta Gábor fiunk és Laura lányunk leérettségizett, Ágoston pedig 8. osztályos piarista diák. Egyetemista gyermekeink személyisége itt formálódott, melynek gyümölcseit látjuk életükben. Az itt megélt közösségi élmények, lelkigyakorlatok, diák kapcsolatok máig meghatározóak számukra. Mindketten a Győri Egyházmegyéhez tartozó Katolikus Szakkollégium tagjai, ahol ezeket az értékeket keresik és szeretnének tovább kamatoztatni.

Mi az, amit nagyon pozitívan életél meg, és beszélj arról – ha akarsz -, hogy mi az, ami esetleg nem tetszett, amit negatívumként éltél meg? Mi az, amit esetleg másként csinálnál?

Közös iskolai ünnepeink – Veni Sancte, rendalapítónk pártfogásának ünnepe a Patrocínium, Ballagás, Te Deum – olyan alkalmak, amelyeken iskolánk egész közössége jelen van, együtt ünnepel. Ezek a legkedvesebb pillanatai az évnek.
Emellett persze szakmai sikereink is vannak. Iskolánk infrastruktúrája az elmúlt években nagyon sokat fejlődött. Csak párat említenék meg. A tanév elejére elkészült iskolánk udvarán a rekortán futópálya. Az elmúlt év nyarán kialakítottuk a természettudományos labort. A legkedvesebb számomra pedig a rendház és az iskola közös udvarán kialakított közösségi Quadrum-kert.

Advent, karácsony közeledik! Ezt hogy éled meg itt és otthon?

Bízom benne, hogy az előző évekhez hasonlóan, idén is részt tudunk venni férjemmel a hajnali rorate szentmiséken. Idén hosszú adventünk lesz. Nagyon örülnék, ha esténként minél több alkalommal összegyűlhetnénk gyermekeinkkel az adventi koszorú körül. Ha le tudnánk lassítani, és belül igazán el tudnánk csendesedni! Leginkább pedig azt kívánom, hogy karácsonykor minden szerettünkkel együtt lehessünk!

Kedves Ildikó! Nagyon szépen köszönöm, hogy megosztottad gondolataidat az velem és az olvasókkal. További sikeres munkát kívánok, a régi barátsággal, kollegiális szeretettel!
Nemes György

A cikk a Váci Polgár 2020. decemberi számában jelent jelent meg a PIAR ÉLET rovatban.