Rajzfaktosok alkotásai
Bemutatkozik Igerth Míra, aki egy grafikai képzésre már felvételt is nyert portfóliójával. Tavasszal a MOMÉ-ra is jelentkezik! Sok sikert, Míra!
"Kiskorom óta szeretek rajzolni, már óvodában is annyi rajzot gyártottam, hogy szüleim alig bírták hazacipelni. Sosem tanultam rajzolni, nem jártam művészeti iskolába, mindent, amit tudok, tapasztalati alapon tanultam meg. Emiatt minden egyes alkotásom minden vonásában ott vagyok benne.
Nagyjából 4-5 éve kaptam először más eszközt a színes ceruzán kívül, akkor kezdtem el felfedezni a különböző technikákat és textúrákat. Az érdeklődésem a portrék, az emberi anatómia felé fordulni kezdett fordulni, ezzel közel került hozzám a realizmus és szemirealizmus. Ezt leginkább akrilfestékkel tudtam megvalósítani, így ez vált a kedvencemmé. Nagyon nehezen fejezem ki főleg a negatív érzéseimet, de rájöttem, hogy a művészeten keresztül ez lehetséges. Megnyugtat és mindig ott van nekem, ha elvesznék az érzéseim kavalkádjában.
Általános iskolában 2., 3., 4. osztályban nyertem háziversenyt a Veresegyházi Kálvintéri Református Általános Iskolában. 7-8.-ban megnyertem a váci Karolina Katolikus Általános Iskolában rendezett megyei rajzversenyt. Tavasszal indulok a diákbiennálén. Ez számomra nagy dolog, mert eddig kevés versenyen indultam. Nem éreztem magam elég jónak. Mára már büszke vagyok arra, amit idáig elértem, de szeretnék tovább és tovább fejlődni. Ezért választottam végül egy évvel ezelőtt a rajzfakultációt és ugyan nem kötelező, de le szeretnék érettségizni rajzból, hogy bővítsem a művészettörténeti ismereteimet.
Minél jobban mennek az alapok, annál inkább közeledek a szemirealizmus felé. Mára már fontosabb, hogy az alkotásaim kifejezzenek engem, a gondolataimat és az érzéseimet. Ezeken keresztül kommunikálok másokkal, és sokszor magamat is könnyebben megértem rajtuk keresztül. A legjellemzőbb témáim mostanában az egyenjogúság, az önelfogadás és a szellemi-fizikai bántalmazás elleni felszólalás művészeten keresztül. Megfestem azt, amit mások elítélnek, beleadom az indulatomat, a személyes fájdalmamat, és megmutatom a szép oldalát, amit mások nem látnak.
Többek között azért szeretnék grafika szakon továbbtanulni, mert a művészeti az egyetlen munkakör, amiben el tudom képzelni magam, amit nem tehernek fogok fel, hanem örömmel tudok majd végezni a jövőben. Szeretem a kihívásokat, ha valami újat tudok mutatni, az egyéni és csoportos problémamegoldást, embereket megismerni és együttműködni. A művészet a szenvedélyem és a célom. Hiszek abban, hogy akármilyen designról is legyen szó, hatással tudok lenni az emberekre, üzenetet tudok közvetíteni és ez az, ami motivál arra, hogy ne adjam fel az elképzeléseimet."
