« Vissza a suli oldalára
E-napló Felvételi, beiskolázás Elérhetőségek Beiratkozás
november
8.

"A szülők és a tanulók bizalommal keresnek meg!"

Beszélgetés Komjátiné Bartos Nórával, a gimnázium védőnőjével - az interjút Nemes György atya (SchP) készítette.

Kedves Védőnő, kedves Nóra! Nagyon régen dolgozunk együtt, sok mindenben iparkodtunk egymás segítségére lenni – természetesen a diákok érdekében. Néha még olyan „diáktúra” is szerveződött, amelyre diákok nem jöttek, de néhány munkatárs szívesen eljött. Ezek között voltál Te is, amit nagy megtiszteltetésnek vettem. Én majdnem harminc éve Vácott dolgozom, az első kapavágások nehéz idején édesapád, Bartos Ferenc volt a polgármester, akitől az induláshoz rengeteg segítséget kaptunk. Most Téged kérdezlek!

 

 

 

Mondjál valamit „előéletedről”, arról az időszakról, amikor még nem nálunk dolgoztál!

Édesapámat említetted a bevezetőben, én három lánya közül a középső vagyok. Vácott nőttem fel szerető családi légkörben. A szüleink a továbbtanulásunkba nem szóltak bele annak idején, a középiskola választásnál annyi kikötésük volt, hogy legyen érettségink és váci intézménybe járjunk. Már az Egészségügyi Szakközépiskolába is azzal a céllal jelentkeztem, hogy onnan védőnőként tanuljak tovább. A főiskolát egy kicsit megtoldottam, mert a védőnői szak mellett a dietetikai szakot is elvégeztem. Friss diplomás védőnőként először Budán egy ikerpár mellett segédkeztem másfél évig szakmai tapasztalatgyűjtésként, majd Budapest VI. kerületében, Terézvárosban lettem körzeti védőnő. Akkoriban volt apu a polgármester, ezért nem akartam Vácon dolgozni, hogy ne legyek a „polgármester lánya”. A férjemmel a főiskola után ismerkedtem meg egy sítáborban (azóta is családi program a síelés), majd négy év ismeretség után összeházasodtunk. Első gyermekünk születése előtt én már viccesen mondtam a kolléganőknek, hogy három gyerek után én már nem jövök Pestre dolgozni. Szép sorban megszületett a három gyermek, Csenge, Kincső és Botond, s az élet úgy hozta, nem mentem vissza Terézvárosba.

Hogyan kerültél hozzánk? Hogyan látod az iskola helyzetét, és milyen változásokat tapasztaltál azóta, hogy ide kerültél?

Kisgyermekes anyukaként egy baba klubot szerveztünk többen, onnan szólt Váradi Ági, hogy védőnőt keresnek a gimnáziumba következő tanévtől. Bár Botondom alig töltötte be második életévét, a nagymamák vállalták a felügyeletét az első évben. Így 2005 szeptemberétől elkezdtem fél állásban dolgozni a gimnáziumban. A Jóisten küldte számomra ezt a lehetőséget. Három kisgyerek mellett úgy dolgozni részmunkaidőben, hogy a gyerekek óvodája, iskolája és otthonunk gyalogosan tíz percen belül van, azt hiszem a családanyák álma, nem győzök hálát adni érte.
Az iskola az elmúlt 14 évben sokat változott. Kezdetben az alsóbb évfolyamokon csak egy osztály volt, s ehhez volt a felsőbb évfolyamok három osztálya és a nyelvi előkészítő. Idővel a nagy igény miatt az alsóbb évfolyamokban két osztály került felvételre, így a bő 400 fős létszám mára 600 fölé emelkedett, a létszám növekedésével, pedig a munkaidőm is hat órára nőtt. Úgy látom, hogy az iskola elismertsége a környékben nagyot nőtt, bár volt pár nehéz év.
A gimnáziumi korosztály mellett a kisgimnazisták egész más odafigyelést igényelnek. A 8 évfolyamos gimnáziumi idő alatt a gyermekből kiskamasz, kamasz, érett felnőtt lesz. Ezek a változások néha viharosan zajlanak. Maguknak a gyerekeknek, de szülőnek és pedagógusnak sem könnyű időszak. Az iskolában immár évek óta egy egész csapat segíti a nehézségeiben a diákokat. Szintén sok éves gyakorlat a Tevékeny Szeretet Iskolája (TESZI), ahol a diákok önkéntes tevékenységet végeznek a 10. évfolyamon. Iskolánkban ez a tevékenység már a törvényi bevezetés előtt elkezdődött, mert fontosnak találtuk a másokon való segítésbe a diákokat bevonni. Ezek azok a változások, melyeket kiemelnék, és melyekben magam is részt veszek.

Hasonlóan a pedagógusokhoz, Te is „diákközelben” dolgozol, hiszen nemcsak az iskola védőnője, hanem ifjúságvédelmi felelőse is vagy. Hogyan látod a diákokat, és milyen kapcsolatot építettél ki velük?

A diákok nem változtak, csak a körülöttük levő világ változott-változik. Ezért más problémák kerülnek előtérbe, nekünk, az iskolában dolgozóknak pedig ehhez kell alkalmazkodnunk. Az alapértékeinket a maguk változatlanságában kell közvetítenünk a gyerekeknek a mai korban. A diákokkal egyébként napi szintű a kapcsolatom. Nemcsak szűrővizsgálatok során vagy védőoltásokon találkozok velük, hanem egészségnevelés közben, órai foglalkozásokon is. Amikor valamilyen akut problémájuk van (torokfájás, iskolai sport sérülés), maguktól is megjelennek nálam. Sokszor elbeszélgetek velük, próbálom segíteni őket bajaikban.

Beszélj valamit a pozitív élményeidről, és esetleg arról, amit negatívumként éltél meg!

Most az egyik legnagyobb pozitív élményem az előző tanév végén kapott „AZ ÉV NOKS-a” díjam (NOKS=Nevelést Oktatást Közvetlenül Segítő) Ezt a díjat a diákok találták ki, és a diákönkormányzat napján szavazhattak rá a gyerekek. Maga a plakett is a diákok keze munkáját dicséri.

Siker az, ha már egy problémát kiszűrünk, és a kezelés megkezdődik.
Eredménynek érzem azt is, hogy szülők és tanulók is bizalommal keresnek meg. A munkám elismeréseként éltem meg azt is, amikor Igazgató Úr felkért, hogy vállaljam el a gyermekvédelmet. Ez időnként nehéz, de itt is meg lehet találni az örömöt, amikor sikerül egy gyereknek vagy családnak segíteni.
Van amikor bosszankodom, mert nem sikerül egyeztetni időpontokat, vagy elfelejtik, hogy le kéne küldeni a gyerekeket vizsgálatra, vagy a diák nem jelenik meg a megbeszélt időpontban, de nagy negatívumot nem tudok mondani.

Kik a közvetlen kollégáid, és milyen munkaköri és ember kapcsolat van köztetek?

Közvetlen kollégám védőnőként iskolánk orvosa, Dr Kampós Katalin, aki nyugdíj mellett vállalta gimnáziumunk egészségügyi ellátását. Szorosan együtt dolgozunk a pedagógus kollégákkal, főleg az osztályfőnökökkel. Az iskola „mentál” csoportjában a segítő szakemberekkel, iskolapszichológussal, mentor kollégákkal a tanulók „lelki egészségét” védjük, fejlesztjük. A gyermekvédelem területén Igazgató Úrral miden felmerülő probléma esetén az egyéni szempontokat mérlegelve dolgozunk. A kollégákkal jó a kapcsolatom, szívesen megyek intézményen kívüli programokra is, ilyen volt a bevezetőben említett közös túránk is.

Milyen terveid vannak a továbbiakban? Mit szeretnél az eddigi munkán túl megvalósítani?

Nem az én tervem, de leginkább gyermekeim kibontakozását igyekszem most segíteni, hogy megtalálják az életben, mit szeretnének csinálni, megtalálják a helyüket a világban. A munkában tervem, hogy kellő felkészülés után a diákoknak szakkör jelleggel elsősegélynyújtást és csecsemőápolást tanítsak.

Kedves Nóra, nagyon köszönöm, hogy megosztottad velünk a gondolataidat. További sikeres és eredményes munkát kívánok. Köszönöm, hogy velem is munkatársi baráti kapcsolatot építettél kis, és többször a segítségemre voltaál. Ez utóbbit a jövőben is kérni fogom!
Szeretettel köszönöm az interjút!

Fotó: StonehillB
Címkék: interjú
blog programajánló | Tovább a programokhoz
Králiky

Ismét sítúra a Felvidéken! Február 2019. február 8-10.

Piarista ifjúsági csoportok

Piarista kötődésű ifjúsági csoportok indulnak az iskolában azoknak, akik közösségre, barátokra, őszinte beszélgetésekre és a hit megélésére vágynak.

Tánctanítás-tánctanulás

Táncolj! Tiéd a színpad!

Design: Unicial Program: Florka