Balatoni búcsú

Mivel az érettségi teljes időtartama alatt - május 7-től egészen június 19-ig – gyönyörű, napsütéses idő volt, természetesnek tekinthető, hogy az osztálybúcsúzós nyári kirándulás ideje alatt esett az eső, de legalábbis nem volt melegebb 25 foknál. Nem mintha, ez végső soron bárki kedvét elrontotta volna, hisz a tanárnő osztálya vagyunk, így minimum A, B, C és D tervvel rendelkeztünk. (Bár ezt vele ellentétben általában reggeli közben találtuk ki.)

Nehéz egy olyan osztálykirándulásról beszámolni, amely nélkülözte a hagyományos osztálykirándulások szinte minden tipikus jellemzőjét. Először is, nem közösen érkeztünk, csak a találkozó helyszínét és körülbelüli időpontját beszéltük meg, hogy ki, hogyan jut el a célig, az már ránk volt bízva. Az osztályban már jó néhány embernek van jogosítványa. Mi ki is használtuk ezt, és vonat helyett autóval érkeztünk meg Fonyódra. A szállás adott volt, a tanárnő nyaralója és annak kertje. Mivel tényleg hűvös volt az idő, az első napi program sétából, ebédből, bevásárlásból (fontos tapasztalat volt az is, hogy még egy elballagott tizenkettedikes osztályt sem célszerű egyedül elküldeni, vásárolni, mert garantált káoszt rendeznek a szupermarketben) és végül esti beszélgetésből, társasjátékozásból állt. A Balatonba csupán néhányan merészkedtünk be, a többiek inkább a partról figyelték, hogy hogyan fagyunk meg a nyár közepén…

Mivel még másnap is hűvös volt az idő, egy közeli termálfürdőbe látogattunk el, és a nap nagyrészét itt is töltöttük, majd délután közösen próbáltunk ebédet főzni, ami végül is egészen finomra sikerült.

Ugyan az utolsó napra kicsit megfogyatkozott a társaság, a hangulatra nem lehetett panasz. Végre kisütött a nap, és bár még mindig nem volt nagyon meleg, azért le tudtunk menni a partra. A jó időhöz strandbüfés ebéd is dukált, majd a jól megérdemelt délutáni punnyadás, aminek csak az újra esősre forduló idő vetett véget. A többiek még aznap délután hazaindultak, mi azonban Imolával még egy egész napig boldogítottuk a tanárnőt.

Ahogyan nem sokkal ezelőtt Gosti fogalmazott, „Tanárnő, nincs kedve meghívni minket jövőre is?”

Pál Janka 2018. A