Bukósisak-projekt
Egy lelkes Rómát-megjárt csapat hetek óta a bukósisakhordás népszerűsítése érdekében dolgozik.
Elkészült az aulában egy installáció, diákokkal készült interjú, megszólalt a nemzetközi hírű idegsebész főorvos, Dr. Csókay András is. Az Instans is támogatta a projektet, itt, itt és itt olvashattok róla.
Sok értékes tartalom született, ami mind egy irányba mutat:
"...biciklisták, rolleresek, motorosok: viseljetek bukósisakot!"
Nemrégiben levelet kaptunk messziről, ahova a diákok projektjének híre eljutott. Változtatás nélkül közöljük. Megrázó, durva, tanulságos írás.
Mindig bukósisak! Miért?
Születésed óta minden, amit megtanultál a fejedben van eltárolva és persze használod minden nap. Biciklis baleset során egy fejsérülés akár egy pillanat alatt, szinte teljes törlést okozhat. Mindent elveszíthetsz! Mindent! Túl nagy a tét!
Feleségemmel, Mártival, fiammal, Marcival gurultunk lefele egy erdészeti műúton a pilisi parkerdőben. Nem volt rajtunk bukósisak.
Jobbkanyarban szembe jött egy autó Márti túlságosan lehúzódott. Az első kerék lefutott a műút széléről, bebicsaklott, Márti a bicóval együtt fordult át az álló keresztbe fordult első kerék fölött. Keze beakadt a kormányba ezért nem tudta előre tenni és szinte teljes fejtetővel csapódott az útba. Szörnyű volt az egész! Már nem tudott semmit mondani. Nagyon erősen vérzett a feje. Próbáltam félig térdelve, az ölembe, combomra tenni fejét, hogy magasabban legyen a testénél, talán így csökkent a vérzés. Volt térerő, hívták a mentőket. Vártuk a segítséget. Jézushoz, Istenhez fohászkodtam hangosan, hogy segítsen! Mind kettőnknek kellett az erő. Bíztattam Mártit, hogy jönnek már a mentők! Nem válaszolt, de nem volt ájult. Lassan telt minden perc. Istennek hála szűk fél óra alatt kiért a mentőautó! Elvitték. Marcinak, magamnak hazafele azt mondogattam, az Isten nem hagy el. Nagyon kell kérnünk, segítsen, adjon erőt! Borzasztó nehéz egy ilyen helyzet.
Hajnal 2 órakor hívtak a Honvéd kórházból. Eltávolították a koponya alól a vérömlenyt. Márti kómában van. Egy nap múlva még mindig túl sok váladék termelődött vissza, ez az életére veszélyes nyomást idézett elő az agy bizonyos részére. Nem volt más választás a koponya csontjából egy egész tenyérnyit el kellett távolítani, hogy elég hely legyen.
Kóma, közben a gégéjét megnyitották a biztonságosabb légzés végett. Csövön táplálták, orvosok és gépek tartották életben. 10 napig volt az intenzív osztályon. Ilyen kómás helyzetben is van jele, hogy reagál az ember. Mártinak a legrosszabb lett az érték. Az orvosok felkészítettek, ha túléli: táplálni kell, tisztába tenni, minimális a kommunikáció kb. mint egy csecsemő, ez a várható legrosszabb! Csak az adott erőt, arra gondoltam: Istennek minden lehet! Továbbra is kértem Őt: segítsen. Az úgynevezett szubintenzíven 3 nap után megtörtént az első isteni beavatkozás. Márti 13 nap után kinyitotta a szemét. A 23. napon az ujjával picit megsimogatta a kezemet. Ezalatt kiderült, hogy az agyvérzés kapcsán lett egy részleges jobboldali bénulása is.
Ez most majdnem 2 éve volt. A bénulás lassan oldódik! Mindent meg kell tanulni újra! Már amit meg tud így.
Az elsők között volt: Nyelni, járni. Aztán beszélni, írni, olvasni, számolni, mindent! Márti német nemzetiségi általános iskolában tanított németet, osztályfőnök volt, szerette a gyerekeket és gyerekek is őt. Még évekbe telhet a rehabilitáció, hogy visszatérhessen. A bukósisak megmentette volna! Ha van rajta sisak az Istennek és az orvosoknak nem kellett volna ekkora bravúrt végrehajtani. Persze örök hálám nekik!
Hatalmas veszteség érte egy pillanat leforgása alatt. Nagyon kell védeni a fejet! Inkább bukósisak, mint egy ilyen tortúra!
Vigyázzon mindenki magára, egymásra. Legyünk mindig Isten szeretetében!
Üdvözlettel Menráth András
