Cserkészet a váci Piarista Gimnáziumban
Február 22. a világ cserkészeinek egyik legfontosabb napja, ugyanis 1857-ben ezen a napon született Lord Robert Baden-Powel a cserkészet alapítója. A megemlékezés napján (Thinking Day) az iskolánkban is sokan cserkészruhát öltöttek, hogy megjelenítsék egységes mivoltukat. Ebből az alkalomból közöljük Ivony István tanár úrral készült interjút, aki a váci Piarista Gimnázium cserkészcsapatának egyik újjászervezője (2005).
Ivony István tanár úr nagyon régóta tanít iskolánkban. Egy ideig dolgozott igazgatóhelyettesként is. Őt kérdezzük sok mindenről, elsősorban a gimnáziumban folyó cserkészéletről!
Kedves tanár úr, kedves István, mióta dolgozol a Piarista Gimnáziumban? Beszélnél arról is, hogy előtte hol működtél?
1997-ben, mint frissen végzett történelem-hittan szakos tanár a Karolina Katolikus Általános Iskolában kezdtem tanítani, majd a Gondviselés a Király Endre Ipari Szakközép- és Szakiskolába vezetett, ahol történelemtanárként dolgoztam. Nagyon sok gyerekkel találkoztam ott, akik azóta felnőtt emberként köszöntenek az utcán. Aktív négy évet töltöttem el. Hálás vagyok az ott gyűjtött tapasztalatokért, élményekért. Az akkoriban indult nyolcosztályos gimnáziumba jelentkeztem tanárnak. Kezdetben óraadóként dolgoztam a Piarista Gimnáziumban, majd Nyeste Pál igazgató úr hívását elfogadva állományba kerültem. Immár a 17. tanévemet kezdtem tehát itt.
Röviden beszélj tanári munkádról, ha van valamilyen„ars poeticád”, oszd meg velünk!
Sokat köszönhetek a cserkészetnek a tanári pályámon is. A cselekedve tanulás, az élménypedagógia, a jellemformálás a pedagógiai eszköztáram részévé vált. Tanári pályámon ezek közül, amit csak tudok, használok. Igyekszem a tíz cserkésztörvény szerint élni és a reám bízottakat a legjobb tudásom szerint vezetni és mindenben jó példával járni előttük.
A 2017-ben megjelent jubileumi emlékkönyvben szó van a cserkészetről, különös tekintettel iskolánkra. Röviden ismertesd a cserkészmozgalom történetét, lényegét, célját!
Erről nagyon sokat lehet írni, beszélni. Álljon itt annyi, hogy egy valláserkölcsi alapon álló ifjúságnevelő mozgalom, amely Magyarországon több mint 100 éve jelen van. Élménypedagógiával akar jellemes, hazájukat szerető embereket formálni. Legnagyobb ereje az önkéntesség. Módszere a cselekedve tanulás, az élménypedagógia, az erényes példaadó élet.
Mondj valamit a váci piarista cserkészcsapat névválasztásáról!
Erdősi Imre (eredeti nevén Poleszni Imre) mint piarista szerzetes részt vett a branyiszkói csatában, illetve annak egyik hőse volt. Mint tábori lelkész és Guyon Richárd barátja a csatában személyes bátorságával segítette a diadal elérését, midőn a nála lévő feszületet az ellenség sorai közé dobva, utánavetette magát. Példája átragadt a honvédekre is, így elérte az áttörést. Guyon nem egyszer hangoztatta, hogy a branyiszkói diadalt Erdősinek köszönheti.
Később Erdősi Imre iskolánk tanára volt. 1922-ben, amikor a csapatot bejegyezték, már Erdősi Imre névvel lett tagja a Magyar Cserkészszövetségnek. Nyilván azért, mert személyét a fiatalság elé kívánták állítani, mint példaképet. 2005-ben, amikor a csapat újrakezdte a működését, az eredeti számát és nevét megkapva lettünk ismét tagjai a Cserkészszövetségnek.
Te mióta kapcsolódtál be és milyen feladatokat láttál el!
Magam 1990 óta vagyok cserkész. Zebegényben működő 832. sz. Havas Boldogasszony csapatban 2005-ig végeztem vezetői munkát. Miután megnősültem, Vácra kerültem és a gimnázium mellett működő öregdiák-szövetségben az egykori cserkészek biztatására egyik újjászervezője és első parancsnoka vagyok a csapatnak. Később, gyermekeim születése után a konkrét vezetői feladatokat a fiatalabbak vették át, s magam a háttérből támogattam és támogatom a munkájukat.
Mondj el néhány jellegzetes történetet, különleges élményt!
Minden kezdet nehéz. Ez igaz egy újonnan indult csapat esetében is, amikor semmilyen felszerelésünk nem volt. Az első táborok saját, illetve kölcsönkért eszközökkel valósultak meg. Mégis a Gondviselés vezetett hozzánk olyan embereket, akik segítették a munkánkat. Nem csak adományokkal, hanem lehetőségek feltárásával, melynek eredményeként egy 150 fős tábori konyhával, majd fokozatosan saját sátrakkal sikerült a csapat felszerelését gazdagítani. Elindulásunkban segített a városban működő 811. Szent József cserkészcsapat, Ványi Éva, aki akkoriban önkormányzati képviselő volt, Somodi Kálmánné, aki a zászlóanyai tisztet töltötte be. Évről évre kaptunk támogatást Dr. Beer Miklós püspök atyától táboraink lebonyolítására és a szülőktől, akik örülnek annak, hogy gyermekeik hasznosan töltik szabadidejüket értékek mellett nevelődve. Természetesen az alma mater is álljon itt, mely lehetőséget látott, és lát a cserkészet támogatásában, melyből jellemes diákokat kaphat vissza.
Nekem meghatározó élmény a cserkészet sikere az iskolában, mely egy kis, lelkes közösségből, akik a vezetői munkát vállalták, két éven belül olyan közösség formálódott, melyről elmondhattuk, hogy az iskolából minden harmadik diák a cserkészünk lett. Ez azóta stagnál, de ha belegondolunk abba, hogy 13 év alatt több mint 600 fiatalnak adtunk akár életre meghatározó élményt, akkor nem végeztünk rossz munkát! Sokan később is csapatunk aktív segítői, illetve más csapatok vezetői, vagy országos tisztségviselők lettek.
Nehéz a sok élményből egyet megragadni, hiszen a mozgalom lényege az élményadás, az élménypedagógia, mely nekünk, vezetőknek is sok élményt tartogat, de ha mégis meg kell egyet fogalmazni, akkor a 2008-as kerületi nagytábort emelném ki, melynek keretmeséjét, és annak lebonyolítását a mi csapatunk biztosította egy 3000 fős tábornak. Itt mint felelős, Mátyás király udvarát és korát kellett megjeleníteni. Ki más is lehetett a király, mint Helyei László művész úr, akiről sok gyerek a neve után még nem tudta, hogy ki is ő, de amikor megszólalt a jól ismert hangján, sajátos boldog moraj futott végig a sorokon, hogy „itt van Mátyás király!”
Beszélj valamit elődjeidről, munkatársaidról!
Elődökről személyes tapasztalatom ennél a csapatnál nem volt, hiszen 1948-ban betiltották a cserkészetet és itt csak a rendszerváltás után tizenöt évvel alakult újjá a csapat. Mégis, amikor a csapat történetét kutattam, a sok kiváló egykori cserkészvezetők közül kiemelkedik Benke Imre piarista paptanár, akit egykori tanítványai nagy tisztelettel, és sok szeretetteljes történettel idéztek fel. Ő 1929-48 között volt a csapat parancsnoka. Személyiségével, életével és példájával vezette a reá bízottakat. Szívvel lélekkel a cserkészet ügyét szolgálta. Számos újítást hozott a csapat életébe. Ilyen a mozgó táborok rendszere. Ennek volt kerékpáros, majd vízi változata is. Ugyanakkor folytatta a már működő hagyományokat. Ide tartoznak a különféle színdarabok, csapatünnepélyek, melyek a csapat bevételeit és tekintélyét, a cserkészet mellett, növelte. A szülőkkel való kapcsolatra is nagy hangsúlyt fektetett. Évente háromszor volt szülői értekezlet, melyre mindig nagyon alaposan felkészült. Erre utalnak a Piarista Központi Levéltárban talált kéziratai. Ezekben a szülők tájékoztatása mellett, a képzésükre is nagy hangsúlyt fektetett. Sőt több esetben hangsúlyozta, hogy a cserkészet segítségére van a szülők nevelői munkájának, s így mint partnerek egymásra utaltak.
Sok olyan fiatallal volt szerencsém a mozgalomban megismerkedni, akiknek fejlődését is kísérhettem, mint tanáruk. Jó látni, ahogy a rájuk bízott felelősségteljes munkát komoly elhatározásokkal végezték, és végzik, valamint ez hogyan hatott, és hat jellemükre, személyiségükre.
Az idén milyen programokat szerveztetek?
A heti rendszerességgel megtartott őrsi (kisközösség hat-nyolc fős azonos korosztályú és nemű fiatalok) foglalkozások mellett, raji (több őrs) keretben, illetve csapatkeretben szervezünk programokat, ünnepségeket, kézművesfoglalkozásokat. A kirándulások mellett a csúcspont a nyári tábor, melynek szervezése már meg is kezdődött. A legutóbbi program a három piarista cserkészcsapat közös kirándulása volt tavaly október 23-án, melyen csapatunk 95 fővel vett részt.
Milyen további célokat tudnál megfogalmazni!
Pályáztunk és nyertünk egy nomád táborhely kialakítására anyagi erőforrást. Van egy általunk kedvelt rét Zebegényben, ahol 2013-ban keresztet állítottunk, és az ott található forrást is rendbe raktuk. Mellette szeretnénk egy olyan kis épületet emelni, amelynek tetőterében egy őrs éjszakázni tud, alsó részén pedig padok és asztalok vannak kialakítva. Az épület mellett tűzrakó helyet létesítenénk. Ennek tervei elkészültek, jelenleg engedélyeztetés alatt van. Tavasszal pedig a fiaink számára élményként, szakszerű segítség mellett, a kivitelezésben aktív szerepet szánunk.
Kedves tanár úr, nagyon szépen köszönjük a gondolatokat. Kívánjuk, hogy személyesen még sok szép élményed legyen, a cserkészcsapat pedig még több diákunkat tegye emberibb emberré!
A régi barátsággal, szeretettel: Nemes György
Bővebb információ a 192. sz. Erdősi Imre Cserkészcsapatról ITT olvasható.
