Emléktúra Felsőpeténybe

Október 23-án kerékpáros emléktúrára indul egy csapat diák és néhány kísérő tanár. Halász Attila (12.A) beszámolója.

"Október 23-án ezúttal is biciklizni indultunk Pálfai Remig, Király Bálint és Südi Máté tanár urak vezetésével. Idei úticélunk Felsőpetény volt. Akárcsak tavaly, idén is szép számmal képviseltették magukat diákok és tanárok is.

Kevéssel nyolc óra után fel is pattantunk a nyeregbe, és hamarosan abszolváltuk az első emelkedőt, majd lejtőt. Ezek a későbbiekben alaposan meghatározták utunkat. Az egyik leghosszabb és legmeredekebb kaptatót Keszeg előtt másztuk meg, itt a tetőn meg is álltunk pihenni, frissíteni. Sajnos ekkor Gutbrod tanár úrtól is el kellett köszönnünk.
Miután mindenki ismét erőre kapott, a másfél kilométer alatt megtett magasságot egy pár száz méteres zuhanással rögtön kompenzáltuk, így érkezve Keszegre, ahol megcsodáltunk egy fát, amit '56 novemberében ültettek. Itt a köd már kifejezetten sűrű volt, és talán a hőmérséklet is alacsonyabb volt, mint korábban.

Érdekes volt visszaemlékezni a tavaly októberi emléktúrára, mikor pontosan egy évvel idei túránk előtt késő nyári melegben és napsütésben kerekeztünk Esztergomba.
Innen Felsőpetényig nem történt semmi izgalmas, kivéve, hogy Igazgató Úr elhagyta az egyik pedálját, de sikerült pótolni a hiányzó alkatrészt. Felsőpetényre érve aztán megkerestük az Almásy-kastélyt, ahol Mindszenty bíborost tartották fogva egy éven át. Pálfai tanár úr emlékező szavait követően megkoszorúztuk az emlékművet, majd folytattuk utunkat Nőtincs felé.

Itt egy rendkívül sunyi emelkedő várt ránk, de nagy nehezen ezt a váratlan akadályt is jól vettük. Nógrád előtt át kellett kelni a 2-es úton is, sőt, egy száz méteres szakaszon fel is kellett hajtanunk rá. Felmerült, hogy ehelyett egy migránsalagutat ásunk, de ezt komplikáltabb feladatnak véltük, így az eredeti tervhez tartottuk magunkat. 

Nógrád és Királyrét között egy fantasztikus murvás úton tekerhettünk, mely a Börzsöny Ring része. Innentől már csak lefelé zúgtunk Kismaros felé, Szokolyán azonban ismét megálltunk, Igazgató Úr ugyanis meghívott minket forró teára és zsíros kenyérre, ami erőt adott az út hátralévő rövid szakaszára.

Vácra már kacagva beértünk, a börtönnél pedig zárásként mécsest gyújtottunk Lénárd Ödön piarista atya emlékművénél, aki majdnem 19 évet ült börtönben.

Itt vettünk búcsút egymástól, mindenki ment dolgára.

Számomra ezek az emléktúrák mind testileg, mind lelkileg megmozgató és méltó alkalmat nyújtanak az emlékezésre. Közös céllal, együtt indulunk útnak, útközben pedig mindenki tud egy kicsit befelé figyelni, átélni mindazt, amire emlékezünk. Hálásan köszönöm a tanár uraknak, hogy újra és újra megszervezik ezeket a túrákat!"

További fotók a galériában.