Franciaország és az ingyen víz

Vass Bálint tanár úr kezdeményezésére a 11.-es faktos csoport (néhány tanulóval kiegészülve, összesen kilencen) 2019. március 9-16-ig Franciaországba látogatott. Az utazás fő célja - a nyelvgyakorlás mellett - Párizs felfedezése volt, azonban a Tanár úr külföldi kapcsolatait felhasználva több másik helyre is eljuthattunk.

Hat napos utazásunk Svájcban, az Hauterive-i Ciszterci Apátságban kezdődött. A csodálatos táj mellett alkalmunk volt betekintést nyerni a szerzetesi élet alapjaiba. Részt vettünk egy francia misén, illetve egy esti kompletóriumon (zsolozsma). Megismerkedtünk az apátság történetével (természetesen franciául) és több, a ciszterci rendre jellemző csendes étkezésre került sor. Kiváló alkalmat nyújtott a szerzetesi fogadalmak mélyebb megértésére ez a kis betekintés a barátok 5000 m2 –es kastélyában.

Sűrű könnyek között hagytuk ott a szolid rezidenciát, és folytattuk utunkat Lyon felé. Itt egy plébánián kaptunk szállást, egy vietnámi szalézi atya jóvoltából. Este bejártuk a város nevezetességeit. Megnéztünk több lenyűgöző katedrálist, és Lyon csodálatos óvárosi részét.

Az ezt követő napon (tehát hétfőn) Párizs felé vette az irányt a csapat. Utunkon azonban több megállót is ejtettünk, hogy legyen alkalom a francia vidék felfedezésére. Első állomásunk Ars városa volt. Itt Vianney Szent János egyszerű, azonban mégis megható életútjáról tudhattunk meg többet.

Rövid pihenő után Beaune felé vezetett az út, ahol az utolsó látogatható mustárgyár várt ránk. A remek tárlatvezetés után mustárkóstoló is volt, ami a széleskörű választék miatt enyhe csoportos hasmenésben végződött.

https://www.fallot.com/en/enjoy-fallot/

Egy Aldi parkolóban elköltött szerény ebéd után Vézelay felé indult a csoport. Vézelay egy középkori formájában megmaradt kisváros. A hely olyannyira lenyűgöző, hogy a nézelődésre kapott szabadidő alatt a város szépségében (és a telefonálásban) elmerülő Kozma Dórit rövid időre elvesztettük, nem sokkal később azonban sikerült megtalálni.

Az út végén, hétfő este érkeztünk Párizs Pantin nevű negyedébe. Itt a helyi piarista plébánián kaptunk szállást, majd vacsora után nyugovóra tértünk. 

A következő két napot Párizs és Versailles felfedezésére szántuk. Kedden délelőtt két híres templomot, a Sainte Chapelle és Notre Dame katedrálisokat néztük meg.

Délután a csapat több részre oszlott. Az egyik fél a Musée D’Orsay–t vette célba, míg mi, a másik csoport egy kávézóban ücsörögtünk a Louvre szerencsétlenül időzített keddi zárva tartása miatt.

Néhány óra elteltével a csapat Montmartre közelében találkozott, ahonnan a rossz idő ellenére is elindultunk a Sacré Coeur katedrális felé. A vizit után bizonyos fiziológiai szükségletek kielégítésére olcsó étterem-vadászatra indultunk. A helyzet rossz felmérése azonban 8 gombóc fagyiban (21 euró értékben), egy kis ingyen vízben és egy (a kínos helyzetet oldani hivatott) éneklésben végződött.

Szerdai napunk Versailles–ban kezdődött. Meglátogattuk a volt királyi kastélyt, majd a csapat tiszteletét tette a trianoni palotában is.

Délután a Párizs külvárosában található „La Défense” emlékmű és a hozzá tartozó modern negyed bejárása volt a program. Lakóhelyünk (egy külvárosi szegénynegyed), a régies belváros és a modern negyed alkotta változatosság szinte hihetetlen.

Kora délután meglátogattuk az Eiffel tornyot, ahova felmenni sajnos nem jutott idő, azonban ennek pótlására könnyedén sort lehet keríteni az ott vásárolt kulcstartóknak köszönhetően. Az esti program a helyi atyák jóvoltából egy autentikus szenegáli vacsora volt, ahova a csapat – némi futás eredményeképpen - királyi pontossággal érkezett. Nem csak az étel, de a hangulat is kiváló volt. Az étkezés után hosszas, kifejezetten vidám beszélgetés kerekedett, ami örömteli éneklés és tánc formájában ért véget. Napunkat a szokásos esti ima zárta.

Csütörtökön - Vass Tanár úr jubileumi születésnapját ünnepelve - Strassbourg meghódítását tűztük napirendre. A hosszú út közben megálltunk egy vidéki étteremben, ahol egy remek kis ebéd alatt sor kerülhetett a születésnapos méltó köszöntésére, újabb adag ingyen víz mellett.

Esti érkezésünk után együtt vacsoráztunk az itt lakó menekült fiatalokkal. Rövid városnéző séta után misével fejeztük be a napot.

Másnap reggel megpróbáltuk folytatni a városnézést, azonban az alvás fontos, ezért erre komolyabb mértékben nem jutott idő, így a szomorkás, esős időben megkezdtük a hazautat.

Összességében meghatározó élmény volt az utazás, mind tanulmányi, mind emberi szempontból. Remek nyelvi gyakorlat volt az anyanyelvi környezetben történő kommunikáció, és az éles helyzetek megoldása. Emellett kiemelkedő lehetőséget jelentett a menekültekkel való találkozás, helyzetük és történetük személyes megismerése, amire magyarországi környezetben nem igazán van lehetőség. Bátran ki merjük jelenteni, hogy nem csak produktív, hanem élvezetes, és nem utolsó sorban tanulságos volt ez az út, amiért Vass Bálintot, és mindenki mást, aki lehetővé tette ezt számunkra, örök hálánk fogja üldözni. 

Szöveg: Kerti Botond 11.A, Vasvári Magor 11.B

Fotó: Vass Bálint