« Vissza a suli oldalára
E-napló Piarista Bál Koronavírus Felvételi, beiskolázás, beiratkozás Elérhetőségek
július
8.

"Hozzánk érdemes betévedni"

Beszélgetés Retzlerné Nádas Veronikával és Szabó Eszterrel, a váci Piarista Gimnázium iskolatitkáraival - az interjút Nemes György (SchP) atya készítette.

Iskolánk nagyon sok munkatársával készítettem interjút, tanárokkal, technikai munka-társakkal, sőt diákokkal is. Ezúttal a gimnázium két iskolatitkárát kérdezem!

 

Kedves Veronika és Eszter! Mondjatok valamit az „előéletetekről” (mivel foglalkoztatok, amikor még nem itt volt a munkahelyetek), és mióta dolgoztok nálunk?

 

 

Veronika: A gödöllői székhelyű Magyar Önkormányzatok Szövetségénél, majd a gödöllői Polgármesteri Hivatalban, a polgármesteri titkárságon dolgoztam gyermekeim születéséig. Már kétgyermekes családként költöztünk férjem szülővárosába, Vácra. Miután kisebbik gyermekem iskolás lett, a gödöllői Frédéric Chopin Zeneiskola iskolatitkáraként folytattam munkámat. 2014 januárjától dolgozom a Piarista Gimnáziumban. Óvodapedagógus végzettségemet munka mellett szereztem az Apor Vilmos Katolikus Főiskolán.

Eszter: 2013 novemberében érkeztem a gimnáziumba, előtte otthon voltam három gyermekem mellett. Eredeti végzettségem korrektor (szövegek, képek, valamint a szerkesztés során létrejött kiadványtervek összevetése, nyelvhelyességi hibák javítása, azaz a szöveg kiadásra történő előkészítése), amíg otthon nem maradtam, megfordultam napilapoknál, magazinoknál, könyvkiadóknál, az első PISA-felmérés is átfutott a kezem alatt. Késői „szerelem” lett a szociálpedagógia, Veronikával egy főiskolán tanultunk.

Az iskolatitkári feladat nagyon gazdag lehet, hiszen két iskolatitkárunk is van. Mi a munkátok, és hogyan valósul meg a „munkamegosztás”?

Veronika: Mi az iskolatitkár feladata? Röviden: minden, ami az iskolai életben előfordulhat. Hivatalosan: a pedagógusok tevékenységét, vagyis a nevelő-oktató munkát segítjük. A jogszabályban így szerepel az iskolatitkár besorolása: a „nevelést-oktatást közvetlenül segítő alkalmazott”. Az iskola egy nagy szervezet, mintegy száz dolgozóval és több mint hatszáz tanulóval. Mindannyian a gyerekek érdekében végezzük munkánkat, ki-ki a maga területén.
Az iskolatitkár minden terület tevékenységét átlátja és – a vezetőség útmutatása alapján – támogatja. Igazgatónk kedvenc mondása szerint mi vagyunk az iskola szívbillentyűje – rajtunk keresztül áramlik a szervezet tagjai felé oda és vissza az információ, így biztosítva az összehangolt működést. Egy neves tanügyigazgatási szakértő szerint az iskolatitkár kulcspozíciót tölt be az iskolában. Márpedig ennek a kulcsnak mindenhová illeszkednie kell. Ebből következik, hogy az iskolai élet minden résztvevőjével meg kell találnunk a közös hangot.
Egy tanévben előre meghatározott rend szerint következnek az események. Ennek alapján minden időszaknak vannak kiemelten fontos feladatai. A tanévet már augusztus közepétől elkezdjük előkészíteni, szeptemberben pedig a „finomhangolás” következik.

Eszter: A napi feladatokon túl e finomhangolás szerint a leglényegesebbek, a beiskolázás és az érettségi előkészítése, lebonyolítása tartozik a fő feladataink közé. E két feladatkör párhuzama – a beiskolázás már a nyílt nap előkészítésével kezdetét veszi, erre december elején szoktunk sort keríteni, az érettségi pedig január közepével indul – számos tennivalót ad. Az utóbbi években egyre hangsúlyosabb lett a pályaorientációs napunk, akárcsak az ünnepeink (patrocínium, karácsony). Gondos szervezést igényel az előadók, öregdiákok meghívása, maga a lebonyolítás is, valamint a tapasztalatok összegzése.

Mi a konkrét feladatotok, és esetleg milyen kiegészítő munkákat végeztek?

Veronika: A napi munka számomra az iskola központi e-mail címére érkezett sok-sok e-mail elolvasásával, rendszerezésével, továbbításával, vagy szükség szerint megválaszolásával kezdődik. Ezek között vannak a tanárainktól érkezett kérések, aggódó szülők érdeklődése a felvételi eredményről, hivatalos értesítések az Oktatási Hivataltól, igazolások igénylése, felhívások különböző versenyre és még hosszú lenne a sor. Ilyenkor szoktam olyan üzenetekre bukkanni, melyek újabb feladatot adnak: a váratlanul megbetegedett tanárok helyettesítésének megoldása. Ezt soron kívül kell intéznem, mivel a becsengetésre már meg kell találni a hadra – azaz helyettesítésre – fogható pedagógust… Sok szempontot kell mérlegelni, és nem egyszer diplomáciai képességeimet is be kell vetnem. A helyettesítés tényét ezután két különböző szoftverben kell rögzítenem.
A klasszikus irodai munkák – iratok iktatása, előkészítése döntéshozatalra, határozatok előkészítése, gépelése stb. - külső szemlélő számára unalmasnak tűnhetnek, de én minden irat mögött látom azt a tanulót, akit személyesen ismerek, akinek beiratkozásától kezdve az érettségijéig végigkísérhetem gimnáziumi életét.
Fontos feladatom a vezetőség és a tantestület közötti információáramlás biztosítása. Ennek egyik legfontosabb eseménye a hétfői igazgatói tájékoztató, mely előretekint az aktuális hét és a közeljövő tennivalóira, határidőire. Erről készítek egy összefoglalót, mely a tanárok számára „ellenőrző listaként” szolgál, segítséget jelent a hét tervezésében.

Eszter: Az iskola tanügyigazgatása tartozik hozzám, vagyis a beiratkozás, a törzskönyvek vezetése, a beírási napló, valamint a diákok személyi adatainak kezelése és még sok egyéb, kevésbé izgalmas adminisztratív munka… Nagyon szívesen veszek részt iskolai diáktúrákon. Hálás vagyok Juhász Gábornak, aki először hívott el kísérőnek egy 56-os emléktúrára. Szeretek együtt lenni kollégákkal, diákokkal iskolai kereteken innen (például lelkigyakorlat) és túl, ahol lehet felszabadultan és kötetlenül beszélgetni, együtt tölteni az időt, gyalogosan, kerékpárral. Az egyik „sose feledem” élményem, hogy egy ilyen túra, vagyis zarándoklat alkalmával 2018 nyarán eljuthattam Częstochowába, Király Bálinttal és az osztályával.

Milyen (munka) kapcsolatban vagytok a tanárokkal és a többi technikai munkatárssal?

Veronika: Úgy érzem, jó személyes kapcsolatot alakítottam ki az elmúlt évek során mind a tanárokkal, mind a technikai munkatársakkal. Ehhez hozzájárul az évenkénti hagyományos dolgozói kirándulás, melyet én szoktam szervezni a vezetőség jóváhagyásával. A tanév lezárása után, általában július elején egész napos autóbuszos túrára indulunk a technikai dolgozókkal és a nevelő-oktató munkát közvetlenül segítőkkel együtt, így fedezünk fel egy-egy szép természeti tájat, történelmi értéket. Jártunk már többek között az esztergomi bazilikában, a gödöllői királyi kastélyban, a máriabesnyői kegyhelyen, a szentendrei skanzenben és a martonvásári Brunszvik-kastélyban is. Ilyen alkalmakkor a munkahelyi környezeten kívüli együttlét során emberileg is közel kerülhetnek egymáshoz a kollégák.

A tanárokkal napi kapcsolatban vagyunk, a legváltozatosabb ügyekben kérnek tőlünk segítséget.

Eszter: A szoros munkakapcsolaton túl egy egymást a maga módján segítő közösséget találtam a váci iskolában. Igazán jónak találom a közös kulturális programokat – pl. kirándulás az Operába –, ahol tanárok, diákok, munkatársak együtt lehetnek.
A titkárságon, Veronikával, úgy gondolom, mára már jól kiegészítjük egymást, naponta egyeztetünk, kikérjük a másik véleményét, legyen az akár a fent említett munkahelyi kirándulás szervezése vagy egy tanügyi jogszabály értelmezése, és van, hogy már egy srófra jár az agyunk.

Feladataid közül melyik áll a legközelebb szívedhez?

Veronika: Közigazgatási múltamból fakadóan szívesen tanulmányozom az aktuális, vonatkozó jogszabályokat, ezzel is segítve a vezetőség döntéseket előkészítő munkáját, mindezt azért, hogy megoldást találjak az éppen felmerülő problémára, amivel egy diák vagy tanár munkáját tudom segíteni.

Eszter: Legeslegjobban az érettségit szeretem. A hosszú évek munkája itt érik be mindenki, és tényleg mindenki – tanár, diák, műszaki és konyhai dolgozók – számára. Ekkor van lehetőség – a megmérettetésen túl – a megköszönésre, a visszatekintésre. A legutóbbi, karanténos banketten két érettségizett diák (Luca és Áron) lépett oda hozzám, és megköszönték, hogy mindig a nevükön szólítottam őket, amikor a titkárságra „tévedtek”. Nem is gondoltam volna, hogy ilyen dolgokra lehetnek érzékenyek.

Milyen örömök értek, és esetleg milyen nehézségekkel találkoztál?

Veronika és Eszter: Napi örömeink és napi bánataink vannak, ahogy az élet más területén is. Örülünk egy szép versenyeredménynek, egy jól sikerült pedagógusminősítésnek, vagy annak, ha a napi gyümölcsöt mind megették a gyerekek. Bánatunk, ha megbetegszik egy kolléga, vagy túl sok tanulnivalóról panaszkodik egy betérő diák… A feladatunk a segítés, a támogatás, hogy mindig ott, a titkárságon legyünk úgy, hogy aki belép hozzánk, segítőkészségre és megértésre találjon, legyen akár diák, akár tanár.

Kedves Eszter, nekem nagy öröm volt, hogy a munkatársaknak szervezett két rövid túrámra eljöttél. Mi ezekről a benyomásod?

Olyan volt, mint egy időutazás, ahogy a túrák neve is mutatja (Régi idők túrái). Kellenek olyan alkalmak, amikor kimozdulunk a megszokott iskolai, váci közegből, főleg ha vonattal, és egy jó sör vagy finom kávé mellett beszélgetünk.

Nagyon köszönöm, hogy megosztottátok velünk a gondolataitokat. Sok erőt kívánok a további munkához. Ez az interjú még a járvány-vesztegzár idején készült, de nagyon remélem, hogy eljön az idő, amikor a rendes munkamenetben tudunk majd dolgozni.

A régi barátsággal, szeretettel: Nemes György

blog programajánló | Tovább a programokhoz

Design: Unicial Program: Florka