Húsz éve a Piarban

Beszélgetés dr. Kásáné Meszlényi Lívia matematika-fizika szakos tanárnővel - az interjút Nemes György SP atya készítette.

Múltam tehát emlékekben gazdag, jelenem pedig erőpróbákban, kalandokban és vidámságban bővelkedik, hiszen napjaimat a jövővel tölthetem.  (J. W. Schlatter) - áll a cikk elején a tanárnő mottója.

Ebben az újságban, ebben a rovatban nagyon sok munkatárssal készítettem interjút. Most Kásáné Meszlényi Lívia tanárnőt kérdezem, akit régóta ismerek!

Kedves Tanárnő, kedves Lívia! Mióta tanítasz nálunk?

Éppen ebben a tanévben kezdtem itt a „PIAR-ban” a 20. tanévemet, 2002. szeptembertől tanítok folyamatosan fizikát-matematikát, idén csak fizikát. Helyi plébánosunk ajánlotta, hogy jöjjek a váci piarista gimnáziumba, „hiszen bővül az iskola, s immár lányok is járnak oda” –mondta.

Mesélj valamit az „előéletedről”! Hogyan választottál pályát, hol tanultál, mivel foglalkoztál addig, amig nem kerültél hozzánk? 

Gödön nőttem fel, harmonikus családi légkörben. Lehetett érezni azonban a háttérben valamiféle szomorúságot. Családunk több tagját is meghurcolták a Rákosi rendszerben kit jobban, kit kevésbé az 50-es években.
Érdekes emlékem, hogy 1964-ben, amikor első osztályos voltam, még az iskolában tartotta Nagy László plébános atya a hittant, s igen sokan voltunk az órákon. 2 év múlva már csak a templomban lehetett részt venni ezen délután, s osztályomból már csak ketten voltunk, viszont néhány pesti gyerekek csatlakozott.
Gimnáziumba az iskolánkkal szemközti épületbe jártam, akkor Sztáron Sándor Gimnázium volt a neve. Érdekes, hogy bár államosított iskola volt, mégis a váci Piarista Gimnázium utódjának tartotta magát, hiszen alapítását 1714-re tette. Ilyen értelemben „visszatértem” tanárként, csak a tér másik oldalára, az eredeti épületbe. Ma Madách Gimnázium, és 1996-ban átköltözött a Brusznyai Árpád útra.
Hálás lehetek a Gondviselőnek így visszatekintve, mert bár a Kádár-rendszerben nőttem fel, és állami iskolákba jártam, tanulmányaim során kifejezetten nagyszerű nevelőim, tanáraim voltak, senki sem akarta az „eszmét” ránk erőltetni. Pl. Pinke József szerettette meg velem a földrajzot, aki később itt a váci piarban is tanított jó pár éven keresztül. Skipeczky tanár úrtól fizikából pedig igen magas színvonalú alapot kaptam egyetemi tanulmányaimhoz.
Dr. Szimon Béla (volt piarista) magyar tanárral, a Kazinczy Szépkiejtési versenyen találkoztam, hiszen nagyon szerettem az irodalmat is, rengeteget olvastam diák koromban. Különösen kedvelem a mai napig is a szláv írók műveit, ill. történelmi tárgyú írásokat. Mindezt azért említem, mert nem volt egészen egyértelmű, hogy milyen szakokat választok az egyetemen, igen sok irányban érdeklődtem. 1976-ban, amikor érettségiztem, még nem lehetett a humán, ill. reál szakokat keverni az egyetemeken.
Gyermekkoromtól kezdve vonzott a tanári hivatás, szerettem társaimnak, vagy kisebbeknek elmagyarázni, ha valamit nem értettek, s örömmel töltött el az átadás sikere. Általában is szeretek segíteni az embereknek, minden élethelyzetben, amiben csak tudok. Végül is az ELTE fizika-matematika szakpárját választottam, mivel a gimnáziumban fizika tagozatra jártam, s kifejezetten szerettem, sőt szórakoztatónak tartottam, s tartom a mai napig is az érdekes „fogósabb” matek s fizika, ill. logikai feladatok megoldását.
1981 szeptemberében pedig már megkezdtem tanítási éveimet itt Vácon, a Géza király téri Egészségügyi. Szakközépiskolában. Néhány év múlva, amíg gyermekeim kicsik voltak, lakóhelyünkön, a rétsági ált. iskolában tanítottam, s bár nagyon marasztaltak, visszajöttem Vácra tanítani.

Mióta itt tanítasz, hogyan látod az iskolánkat? Mi az ami tetszik, mi az, amit máshogy csinálnál?

Akkor kerültem ide, amikor éppen beindult az első 5. osztály, tehát elindult a szerkezetváltás. Én rögtön, az első itteni tanévemben osztályfőnökséget is kaptam egy kilencedikes 33 fős osztályban. Hát bizony nagyon nehéz volt, mert egyházi iskolával kapcsolatban nem volt tapasztalatom, hiszen állami iskolákban tanítottam előtte. Az első években „görcsös” voltam, magasra tettem magamnak a lécet, s ez stresszel járt. Idővel fokozatosan feloldódtam, s most már nagyon jól érzem magam az iskolában. Kifejezetten kedves, segítőkész barátságos tantestület, ill. diáksereg vesz körül.
Az utóbbi években nagyon pozitív változásokat tapasztaltam. A tantestület ill. a vezetőség elhivatott, fiatalos, lendületes, szakmailag kiváló tanárokból áll, csodálom teherbírásukat, hiszen rengeteg többlet feladatot, változatos programszervezéseket vállalnak főként az osztályfőnökök, de a szaktanárok is. Talán többen túl is vállalják magukat szerintem, féltem is őket.

Fizika tanításunkban diákközpontú módszertani átalakítás történt nálunk. s nagy előrelépés, hogy 2-3 fős csoportokkal igen sok tanulói kísérletet, mérést végeznek diákjaink. Bevált ez a tanulási forma, és szeretik a diákok. Az eszközök egy részének elkészítésében, ill. a tananyagok kidolgozásában óriási szerepe volt Lobmayer Imre atyának ill. dr. Borbély Venczelnek. A megvalósítás nem egyszerű, mert ezek az órák sok előkészítést igényelnek, tehát jóval több időt, energiát igényelnek a fizika tanárok részéről, mint a hagyományos frontális órák. Viszont a tanulói visszajelzések igen pozitívak.
A 9. és 10-es ún. ++ fizika órák tanórai keretben folynak, leginkább szakkörhöz lehet hasonlítani. A kísérletek, mérések, részben hagyományosan, ill. videóelemzéssel, modern eszközökkel történnek, minden diák részére rendelkezésre áll egy-egy laptop. A feladatokat pedig legtöbbször úgy állítom össze, hogy a mindennapi élettel legyen kapcsolatos, ill. kísérlettel, méréssel követhető, ellenőrizhető legyen. Próbálom érdekessé tenni ezeket az órákat is, s figyelni a diákok érdeklődési körére, így azt beépíteni a tananyagba.
Idén a 11 és 12-es faktot is én „viszem”. Itt tapasztalom leginkább az előző évek online oktatásának hatását. Aki emelt szinten szeretne érettségizni, annak bizony nagyon bele kell húznia, sok a pótolnivaló.

Tudtommal osztályfőnök is vagy? Milyen programokat szoktál szervezni. Milyen elképzeléseid vannak például az osztálykirándulásról?

Idén már nem vagyok osztályfőnök, de 14 éven keresztül három osztályt „vittem” (két nyelvi előkészítős volt köztük) Amúgy érdekes, hogy előző munkahelyemen szintén 14 évig láttam el ezt a szép feladatot.
Mindvégig nagyon komolyan vettem az osztályfőnökséggel járó rengeteg feladatot: napi teendők, a kirándulások, lelkigyakorlatok, osztálymisék, osztálykarácsonyok, iskolai bent alvások (ezt különösen szerették a diákok!) egyéb osztályprogramok pl. osztályfarsang, színházlátogatás stb. szervezését. Nagyon szívesen csináltam ezeket, de versenyt futottam az idővel a sok munka miatt.
A sok-sok esemény közül egyik legemlékezetesebb a Határtalanul program keretében szerveződött kassai Márai-s diákokkal való 4+4 napos kirándulás.
Ennek előkészítésében Te is segítettél, kedves György atya, vetítettképes előadással, tanácsaiddal, amit újfent köszönök!
Nagyszerűen sikerült a Kassa és környéke programunk is, a diákok mégis azt jelezték vissza, hogy a kassaiak magyarországi vendéglátása, az itteni közös programok, túrák, műsor a Máltai Kórházban volt a nagyobb élmény. Nagyon örültem ennek, hisz jelezte diákjaink önzetlenségét, segítőkészségét.
A 2019-ben végzett osztályom esetében komoly segítséget jelentett, hogy volt „osztályfőnökhelyettes”, ez is igen jó dolog iskolánkban! Az utolsó három évben Vass Bálint Sch.P. kreatív ötleteivel jó hangulatot teremtett osztályomban, s a piarista lelkiséget is megvilágította számukra.

Tudtommal férjed állatorvos. Van-e valami közös hobbitok?

Mindketten nagyon szeretjük a természetet. Időnként együtt kirándulunk, mostanában már csak rövidebb túrákat teszünk. Néhány évvel ezelőtt a Tátrában komoly, néha veszélyesebb (láncos kapaszkodós) útvonalakat is bejártunk. Természetesen a magyar hegyvidékek sem maradtak ki, kedvencünk a Bükk, Bükk–fennsík, sziklakilátók: Tar-kő. Pes-kő, Három-kő, Angyalszárny stb.
Kedves közös élményünk még a kisállatok születésénél való bábáskodás: pl. többször asszisztáltam kiscsikó, kisborjú stb. állat ellésénél, s mindig rácsodálkoztam arra, hogy az élet: csoda!

Mesélj valamit az iskolán túli munkádról!

Hiába vagyok mintegy 40 éve a pályán, folyamatosan képeznem kell magam, szakmailag, módszertanilag, főként az informatikában. Nap mint nap új kihívások elé vagyunk állítva mi tanárok. Az iskolai feladataim gyakorlatilag teljesen lekötnek időben. Régebben még volt kapacitásom arra, hogy szabadidőmben végezzek karitatív tevékenységet is: hátrányos helyzetű gyerekek segítése, ill. írtam néhány újságcikket, tartottam néhány előadást.
Igyekszem a családommal minél több időt tölteni, s velük tevékenykedni.
Két gyermekem révén eddig 3 unokám született. Fantasztikus élmény a 3 évessel sétálni a Duna-parton, mert mindenre rácsodálkozik, mindennek tud örülni!
Néha kertészkedek, legjobban ültetni szeretek pl. virágokat, s aztán az eredményben gyönyörködni.

Mi az, amiről még szívesen beszélnél?

Idén október 23-26-i hétvégéjén a mi iskolánkban zajlott a 63. Országos Fizika Tanári Ankét. A visszajelzések nagyon pozitívak. Köszönhető ez a szervezők áldozatos munkáján kívül annak is, hogy iskolánk, ill. Vác városa ragyogó helyszínnek bizonyult. Az ankét végén a Társulat elnöke külön kitért a diákjaink segítő munkájának elismerésére.
Itt az iskolában megbecsülnek bennünket, s ez pozitívan visszahat a teljesítményre is. Az általam ismert tanárok, tanítók (tágabb körben is) elhivatottak, lelkiismeretesek, sokkal többet tesznek, mint ami kötelező, ez tartja életben a szerintem még színvonalas oktatást. Jelenleg azonban többirányban is problémák körvonalozódnak a tanügy terén.
Ezért sok a tennivaló, de bízom a jövőben, hiszen remek diákjaink vannak!

Kedves Tanárnő, kedves Lívia! Nagyon szépen köszönöm, hogy megosztottad velem a gondolataidat. További jó munkát, együttműködést kívánok. A régi barátsággal, kollegiális szeretettel!
Nemes György tanár

A cikk a Váci Polgár 2021. decemberi számában jelent meg a PIAR ÉLET rovatban.