Kalazancius Mozgalom tábora Balatonberényben

Amint már az egyik előző blog bejegyzésünkben beszámoltunk, idén nyáron augusztus 3-tól 8-ig Balatonberényben szervezték meg a Kalazancius Mozgalom első táborát.

A programot 7-8. és 9-10. évfolyamosoknak hirdették meg, ennek megfelelően a csapat 2 altáborra volt osztva, hogy mindenki a saját korosztályának megfelelő programokon gazdagodjon. Az alábbiakban Untsch Márton 8. osztályt és Hujbert Jeromos 9. osztályt végzett tanulónk élménybeszámolóját olvashatjuk.

A Kalazancius-tábort ugyanaz a szeretetteljes, családias légkör hatotta át, mint a Piarista iskolák  hétköznapjait. A tábor közössége testvéries, befogadó volt; nyoma sem volt az iskolák közti versengésnek, rivalizálásnak. Ami a legjobban tetszett, az a vezetők gondos tervezői munkája, ami a tábor mögött állt: egy csapat piarista öregdiák és néhány vállalkozó szellemű tanár (akik közül sokan a táborban találkoztak először) összefogva megterveztek, majd a koronavírus járvány után újraterveztek egy rendkívül magas színvonalú tábort.

Nekem különösen nagy meglepetés volt ez a hét, hiszen a váci Piarban a Kalazancius Mozgalomról alig hallottam, és első hallásra nem sok jót vártam a tábortól. De a következő napokban kellemesen csalódtam: a tábor sokszínű, intenzív programjaival sosem unatkoztunk, legyen szó túráról, métázásról vagy akár a bonyolultabb kivitelezésű programokról is, mint a keddi csoportos kreatívkodás,

vagy a szerdai lelki nap.

Minden reggelt zenés reggeli tornával kezdtünk, majd a reggeli és a délelőtti programok következtek.

Dél körül megebédeltünk, ezután pedig egy kis szabadfoglalkozás után délutáni programokban vettünk részt. Az estét közös imádsággal zártuk. Minden nap jutott idő legalább egy óra közös játékra is, mint például számháború, strandolás, vagy méta.

A misék hangulata is áthatott: bár áhítatosak voltak, energikusan pörögtek, és még véletlenül sem aludt bele senki a prédikációkba.

Habár a táborban sokat esett az eső, még ez sem tudta elvenni a jókedvünket. Amennyire negatívan álltam a táborhoz, annyira pozitívan mentem haza a tábor végén, rengeteg boldog emlékkel gazdagodva. Köszönöm a Kalazancius Mozgalomnak ezt a fantasztikus és feledhetetlen tábort!
(Írta: Untsch Márton 8.a)

Én és iskolástársaim Palkó tanár úr kíséretével mentünk le a Balatonra az iskola mikrobuszával. Zökkenőmentes utunk után lepakoltuk cuccainkat és regisztráltunk. A táborban egyből szívesen fogadtak minket egyből be is lehetett szállni focizni, kártyázni.

A regisztráció és a közbeni játékok után rövid ismerkedős körjátékok következtek. A 7. és 8. és a 9-10. osztályosok külön altáborban voltak a héten külön keretmesével. A ’kisebbeknek’ A kis herceg volt a kerettörténete, nekünk pedig a Maffiavilág. A játékok után kiscsoportokra váltunk és ott egy picit jobban is megismerkedhettünk a többi piarista diáktársunkkal. Ezek után egy misén vehettünk részt.

A kisebbek elmentek a másik telekre a cuccaikkal és különvált a két altábor.
Második nap reggel a kiscsoportos beszélgetés közben váratlan hír ért minket. Eltűnt a szegedi igazgatónő.

Kijöttek a rendőrök is, picit be voltunk parázva. Megkértek minket, hogy segítsünk megkeresni a tanárnőt, mert hát több szem többet lát. A berényi maffia után kutatva lementünk a Balaton parti telekre és megtaláltuk a véres kocsit. Hát mit volt mit nem mi elkezdtünk a nyomok után menni. A kiscsoportok szétváltak különféle infómorzsákat szerezni. Valaki busszal, vonattal ment egy nyom után, de valakinek QR-kódokat követve kellett szerezni információkat. Én bevallom az elején tényleg azt hittem, hogy komoly baj van, de rájöttem a ketchuppal szétkent autóról hogy nem kell aggódni. E mozgalmas napot egy fürdéssel és a rossz idő miatt egy társasozós estével koronáztuk meg, majd nyugovóra tértünk.

Harmadik napon egy csendesebb lelkinap volt. Délelőtt fiúk-lányok külön vonultak és komolyabb kérdéseket tehettünk fel anoniman a fiú és lány vezetőinknek egyaránt. Még ebéd előtt különböző imaformákat is megismerhettünk. A délután a másik altábor is lejött hozzánk, és most már mi mutathattuk meg nekik, hogy hányféleképpen tudunk Istennel kommunikálni. Szentmise után megérkezett a Tartományfőnök atya és hozott a táborozóknak különleges Kalazancius Mozgalmas kulacsokat és speciális tábori pólókat. Bevallom, a következő programot vártam legjobban a táborban. Egy óriási Christian Partit tartottunk, nagyot táncoltunk estébe nyúlóan.

A negyedik napon elmentünk egy kirándulni. Az újonnan kapott kulacsainkat megtöltöttük és a két altábor elvonatozott és megtette a kemény 14 km-es túrát. A séta közben meg-meg álltunk pihenni, játszani egy-egy kilátónál a tájat megnézni, párokban beszélgettünk és egy misén is részt vehettünk. Este megint lementünk fürdeni a Balatonban, és nyugovóra tértünk.

Az ötödik nap délelőtt nagy vizibombázós játékok voltak a különböző maffiacsoportok (kiscsoportok) között. Egymást dobáltuk, célba is dobtunk, hogy minden vizes legyen. Utána összeszedtük a lufimarcangokat és hazaindultunk.

Ebéd után egy misén vehettünk részt. Délután kötetlenül játszhattunk, beszélgethettünk. Ezután tábortüzet gyújtottunk, és a két altábor estébe nyúlóan kiénekelte-ordította magát.

Az utolsó nap már csak egy reggeli ima és étkezés volt, utána pedig búcsúzkodás.

Én rendkívül jól éreztem magamat, csodálatos volt látni, hogy a piarista diákok és tanárok ennyire közvetlenül viselkedtek egymással. A röplabdázások, kártyázások a programok között, a sok beszélgetés, a túra, a tánc és az éneklés összehozta a csapatot. Nem számított már az, hogy piar vagy piár, nem számított honnan jöttél, jól éreztük magunkat. Köszönöm a szervezőknek és a piarista atyáknak is hogy a piarista lelkületet megosztották velünk a táborban, és hálás vagyok a rengeteg emlékért és az új barátokért.
(Írta: Hujbert Jeromos)

Tábori aftermovie: