« Vissza a suli oldalára
E-napló Piarista Bál Koronavírus Felvételi, beiskolázás Elérhetőségek
szeptember
3.

Kalazancius ünnepe

Augusztus 25. Kalazanci Szent József piarista rendalapító halálának, mennyei születésnapjának évfordulója, egyházi emléknapja. 1948 óta, XII. Piusz pápa rendelkezése értelmében az összes keresztény népiskola mennyei pártfogójaként tisztelik. Gimnáziumunk számára, mint a piarista rend iskolája számára, különösen fontos ünnnep. Mivel ez a nap még a nyári szünet idejére esik, ezért november végén tartjuk az iskolai ünnepséget. A tantestület viszont már a tanévre készülődött, így augusztus 25-én délután 4 órakor bekapcsolódott a piarista atyák ünnepi szentmiséjébe, amit Wettstein József SP házfőnök és templomigazgató celebrált, és az alábbi szavakkal méltatta a rendalapítót, valamint szól a tanárkollégákhoz, és felvázolta vízióját.

Kedves Tanárkollégák, Kedves Testvérek!
Kalazanci Szent József ünnepén fölidézhetnénk rendalapítónk nagyon sok erényét, fölidézhetnénk kalandos, fordulatos életét, fölidézhetnénk azt, hogy miért nevezzük őt keresztény Jóbnak, amire az olvasmány vonatkozott. De valószínűleg az ő alázatos és önmagát eszközként a Szentléleknek adó egyéniségéhez az illik a legjobban, hogyha arról az ajándékról, karizmáról, a kalazanciusi karizmáról beszélünk, gondolkodunk, amelyet ő közvetített. Amelyet ő olyan erőkkel vitt bele az emberi történelembe, hogy 400 év óta is elevenen lüktet és termékenyít. Mert az idők jelére való figyelem jellemezte Szent Józsefet, és a Szentlélek ajándékát tudta szembesíteni, összehozni az akkori társadalomnak a helyzetével, és így teremtette meg a kegyes iskolákat, majd létrehozta a piarista rendet. Mi most itt vagyunk 400 év elmúltával, és azon gondolkodhatunk, azt kereshetjük, hogy ez az indítás, amit akkor kapott, az itt ma Magyarországon, 2020-ban mire hív bennünket. Hogyan lehetnénk leghűségesebbek Kalazanci Szent József lelkületéhez, az ő karizmájához? Hogyan lehetnénk mi is a legjobb eszközei a Szentléleknek? Mire hív bennünket a mai magyar társadalom helyzete? Kalazancius nyomán itt és most mit cselekedjünk? Hogyan éljük meg a tanári hivatást?
Kedves Testvérek! Az első dolog az, ami a mai magyar társadalmi körülmények között, egyre világosabban megfogalmazódik és kifejeződik, hogy milyen mélyen összefügg a pedagógusi, tanári szolgálat, hivatás a keresztény hitből fakadó szeretetszolgálattal. Hogy milyen mély összefüggés van a gyermekek tanítása, nevelése és a hitből fakadó odaadó szolgálat, piarista pedagógus-lét között. Hogy mennyire mélyen a hitünknek a megélése, kifejeződése, a keresztény elköteleződésünk megvalósulása. Két ok miatt is nagyon világosan kifejeződik ez manapság. Egyrészt a cél miatt, másrészt a módja miatt.
Mi is a tanári tevékenységünk célja? Az, hogy a diákjainkat minél kiteljesedettebb, kibontakozottabb életre segítsük, hogy minél szebb legyen az életük. Hogy minél jobban igazi, szép emberi életet élhessenek. Ezt a gondolatot a mai világban egy szó nagyon gyakran megérinti : az önmegvalósítás gondolata. És akkor máris beindul valami nagyon sajátos civilizációs működésmód, amely elkezdi deformálni, elkezdi kicsavarni ezt a dolgot. És a kiteljesedés, a kibontakozás, az igazi emberi fejlődés gondolatát elkezdi elnyomni az élvezet civilizációjának kiépítése irányába. Már II. János Pál pápa megfogalmazta ezt az óriási veszélyt, az élvezet civilizációjának a kiépülését. Azt jelenti ez, hogy az önmegvalósítás jegyében, a kiteljesedés nevében az élvezetek megélése, a vágyak minél gyorsabb, mélyebb, önző, önmagába forduló megélése kerül tulajdonképpen a világ működésének, a fogyasztói társadalom működésének a középpontjába. Az élvezet civilizációja erre épül. És ráadásul ez a civilizáció elsősorban a diákjainkat, a fiatalokat akarja bekebelezni. Megérinti őket a káros szenvedélyeken keresztül, megérinti őket a pornográfia, a szexipar hihetetlen mértékű terjedésén keresztül, a legkülönbözőbb függőségeken keresztül, amelyek mind-mind az élvezet civilizációjának a lenyomatai, a megvalósulásai. Ilyen erős veszély talán még soha nem fenyegette a diákok, a fiatalok igazi kibontakozását, igazi életre kiteljesedését. Mert hamis bálványok, szirénhangok, megtévesztő vonzások hatnak rájuk hihetetlen erővel, és deformálják, viszik félre a kiteljesedést az önmegvalósítás hamis jelszavával. Az élvezetek pedig elnyomják, bezárják őket a saját identitásukba, önközpontúvá teszik őket, és elszakítják őket a szeretet kultúrájától. II. János Pál pápa az élvezetek civilizációjával szemben a szeretet kultúrájának kiépítését hangsúlyozta már több, mint 20 évvel ezelőtt. A szeretet kultúrája a másokra figyelés. A mások szolgálata iránti érzékenység. A saját vágyaink, a saját igényeink, a saját kényelmünk háttérbe szorításának a megvalósítása mások szeretetének érdekében.

Az igazi tanár, a lelkiismeretes tanár pontosan erre viszi a diákjait. Pontosan ebbe az irányba igyekszik a kibontakozásukat segíteni. Szembefordul az élvezet civilizációjával, és a szeretet kultúrája felé építgeti, formálja diákjainak a lelkét. És ez a cél nagyon mélyen keresztényi cél. A szeretet kultúrájának az építése, még hogyha nem is nevezi valaki kifejezett módon a kereszténység felé irányulónak az igyekezetét, akkor is Jézus Krisztus felé mutat. „Amit egynek a legkisebb testvéreim közül teszitek, nekem teszitek.” – mondja Jézus. „Aki befogad egy gyermeket az én nevemben, az engem fogad be.” A mások felé megnyílás, a saját élvezet helyett a mások szolgálatára való érzékenység, az önzetlenség, a szeretet kultúrája megannyi lépésének megtanítása, - ez Jézus Krisztus felé vezeti a fiatalokat. Nagyon mélyen krisztusi, keresztény irány. Az igazi pedagógus célja, a lelkiismeretes pedagógus célja az élvezet-civilizáció hamis bálványainak ledöntése, és helyette a szeretet kultúrájának, igazi értékeinek, örök értékeinek a diákokban való meggyökereztetése. Ez a cél már nagyon mélyen összeköti az igazi pedagógushivatást a kereszténységgel.
És a mai magyar társadalomban - a célon kívül, második tényezőként - ennek a megélési módja, a pedagógus hivatás megélésének módja is nagyon mélyen a hitből fakadó szolgálattal kötődik össze. Mert nem könnyű ma pedagógusnak, tanárnak lenni. Mert az anyagi megbecsülése, a társadalmi megbecsülése a pedagógushivatásnak sajnos elmarad attól, amit megérdemel. És sajnos emiatt sokan elfordulnak a pedagógushivatástól és otthagyják. És a diákok, a mi diákjaink közül is kevesen jelentkeznek pedagógusnak, tanárnak, mert másfelé tájékozódnak, másfelé keresik az életük, egzisztenciájuk biztosítását.

Kedves Tanártársak! Csodálatos dolog, hogy ti nap mint nap meghozzátok a döntést, hogy megmaradtok tanárnak, megmaradtok pedagógusnak, megmaradtok ebben a küszködést jelentő, nehézséget jelentő szolgálatban. Megmaradtok abban a hivatásban, amit Gárdonyi Géza a „nemzet napszámosa” hivatásnak nevezett. Megmaradtok abban a szeretetből, hitből fakadó szolgálatban, amit igazán más már nem tud megindokolni. Mert az anyagi okok, a gazdasági okok nem indokolják már meg. Ma az marad meg tanárnak, akiben a belső meggyőződés, a jó iránti vonzódás, a hitből fakadó, az igazság iránti elköteleződés vágya adja ezt a szolgálatot. Más miatt nem marad meg valaki tanárnak, pedagógusnak. Az élvezet civilizációja szerint ostobaság, „nem éri meg”. - De a szeretet kultúrája szerint annál inkább megéri.
Kedves Testvérek! Ma, Magyarországon még világosabb, hogy a pedagógus hivatás megélésének a módja belső meggyőződésből, a szolgáló szeretet iránti elköteleződésből, a mások felé való odaadásból fakad. És krisztusi, keresztény elköteleződés. Még akkor is, ha olyan tanártársakat is láthatunk az iskolákban, akik esetleg nem hívők, de mégis nagy odaadással élik ezt a szolgálatot. Anonim keresztényeknek nevezhetjük őket, akik meg nem nevezve, nem tudatosan, de a krisztusi úton, Krisztus felé haladnak ebben a szolgáló szeretetükben, az odaadó, elköteleződő életükben.
Kedves Testvérek! Ilyen mélyen összekapcsolódik ma Magyarországon a pedagógushivatás a krisztusi szolgáló szeretettel. De ha ez így van, akkor fordíthatunk egyet a dolgon. És az idők jeleinek elemzésével fölfigyelhetünk arra, hogy most, itt, 2020-ban Magyarországon, valami hallatlan, óriási történelmi jelentőségű lehetőséggel találkozhatunk. Történelmet alakító lehetőség az, ami itt van a kezünk ügyében, csak föl kell rá figyelnünk. Bátrabban, kifejezettebben megfogalmazhatjuk azt, hogy a diákjaink Krisztus iránti elköteleződése akkor kapna nagyon szép megvalósítást, ha vállalnák a tanári, a pedagógusi hivatást. Hála Istennek, sok keresztény családból származó diákunk van, akik komolyan keresik az elköteleződést, keresik az életük értelmének cselekvő megélését. Ha őközülük többen mennének el tanárnak, többen mennének el pedagógusnak, többen vállalnák belső meggyőződésből, krisztusi szolgáló szeretetből ezt a nehéz hivatást, akkor országunkban csodálatos folyamatok indulhatnának meg!


Hujbert Menyhért - novicius

"Elkeresztényesedhetne" a magyar pedagógus társadalom, egyre több keresztény fiatal lenne a pedagógus társadalomban jelen, egyre több keresztény fiatal tanítana az iskolákban. Nemcsak a piarista iskolákról van szó, nemcsak a katolikus iskolákról, hanem az állami iskolákról is. Ne felejtsük el, hogy bár az utóbbi évtizedekben szépen gyarapodott a katolikus iskolarendszer , de azért a magyar diákok háromnegyed része nem egyházi iskolába jár. Milyen nagyszerű lenne, ha az elkötelezett, a belső meggyőződésből tanárrá vált diákjaink ott is, az állami iskolákban is jelen lennének. Az állami iskolákban, a piarista iskoláknál gyakran jóval nehezebb helyzetű állami iskolákban is az igazi értékek felé vezetnék a diákokat.
Kedves Testvérek! Óriási lehetőség áll előttünk. Itt vannak a diákjaink, van, aki 8 évig, van, aki 4-5 évig van nálunk. Hathatunk rájuk. Megvan bennetek - remélhetőleg mibennünk, szerzetesekben is -, az a hitelesség, ahogy éljük az odaadó, hitből fakadó szolgáló szeretetet a pedagógusi hivatásunkban. Ti vagytok a legjobb példái annak, hogy ezt meg lehet valósítani. Csak ezt kellene erőteljesebben kifejezni és eléjük tárni, eléjük élni. Igenis lehetséges a tanári hivatás! Nehéz kihivatás, de lehet jól csinálni, megvalósítható, és ennek nagyszerű társadalmi hatásai lehetnek. Kedves Testvérek! Tárjuk bátrabban a diákjaink elé a keresztény elköteleződésnek és a pedagógus hivatásnak az összefüggését, kapcsolatát! Vonjuk be a diákjainkat minél jobban, akár az iskolában töltött délelőttökben is a pedagógusi szolgálatunkba. Vonjuk be őket ne csak a délutánokba, ne csak a kirándulásokba, a lelkigyakorlatokba, hanem a délelőtti szolgálatba, a tanári szolgáló tevékenységünkbe is. Éreztessük meg velük a pedagógus-hivatás szépségeit, nehéz szépségeit, de igazi szépségeit, amelyek valóban boldoggá és kiteljesedetté tudják tenni az embert.


Fórián-Szabó Máté - novicius

Kedves Testvérek! Milyen csodálatos dolog lenne, hogyha a piarista tanító rend iskoláiban megnövekedne a végzősök között a tanári hivatásra jelentkezők száma. Átnéztem az elmúlt évek statisztikáit, a végzős 90-100 diákunkból egy-egy évben középiskolai tanárnak mindössze 1-2 jelentkezett. Óvodapedagógusnak, tanítónak még 3-4-en, de összességben 10% alatt maradt azok száma, akik erre a pályára, erre a szolgáló szeretetre irányuló hivatásra jelentkeztek. Milyen csodálatos volna, ha 5-6 év múlva elérnénk azt, hogy a diákjaink 30%-a a pedagógus hivatást választja! Micsoda változást hozhatna ez a magyar társadalomban! 5-10 év múlva az előrejelzések szerint az egyre idősödő tantestületek miatt a magyar társadalomban nagymértékű tanárhiány fog jelentkezni. Az iskolák nagy szükségben és ezért tárt karokkal várják majd azokat, akik tanárnak jelentkeznek hozzájuk.
Emlékezhetünk arra, hogy 30 évvel ezelőtt, a rendszerváltásig mennyire vigyázott a kommunista diktatúra arra, hogy tanári szakra ne vegyenek fel senkit abból a 8 katolikus iskolából, ami akkor működhetett. És milyen félve "óvták" akkor az iskolák a keresztény meggyőződésű tanároktól a diákokat. Ha kiderült egy tanárról, hogy templomba jár, akkor máris értesítették az állami hatóságokat, és kitették őt az állásából. - Nagyot fordult a kocka, megfordult a helyzet. Nemcsak hogy egyházi tanárképző főiskolák, egyetemek is vannak már, de az állami iskolák is tárt karokkal várják a tőlünk induló pedagógushivatásokat, tanári hivatásokat! Így Kalazanci Szent József karizmájához méltóan, az ő követőiként át tudnánk formálni a magyar társadalmat azzal, hogy élharcosai lennénk annak a kezdeményezésnek, hogy a keresztény fiatalok minél nagyobb mértékben vállalják a pedagógushivatást, és kössék össze keresztény elköteleződésüket a tanári szolgálatukkal. Ezért imádkozzunk a mai szentmisében, és ezen dolgozzunk az elkövetkező tanévekben, hogy adja Isten, hogy váci iskolánk és a többi magyar piarista iskolánk is a magyar tanár-utánpótlás erős bázisa legyen!
Ámen.

A szentmisét egy szolid agapé követte a rendház udvarán.

Lejegyezte, fotó: StonehillB
Címkék: ünnep
blog programajánló | Tovább a programokhoz

Design: Unicial Program: Florka