Kornis Gyula szoboravatója a gimnázium bejáratánál
Szeptember 2-án a gimnázium bejáratánál ünnepi megemlékezés keretében Dr. Rétvári Bence államtitkár úr, Kalász Ákos igazgató úr, Szilvásy László tartományfőnök úr, Fördős Attila polgármester úr, dr. Schmidt Mária a Terror Háza Múzeum főigazgató asszonya és Juha Richárd Munkácsy-díjas művész, a szobor megalkotója emelte le a leplet Kornis Gyula (Vác, 1885 - Bp. 1958) egyetemi tanár, pap, kultúrpolitikus, az Országgyűlés, valamint a Magyar Tudományos Akadémia egykori elnökének bronz szobráról.
Az államtitkár úr beszédét stílusosan, a helyszín szelleméhez és ünneplő közösségéhez igazodva Kornis Gyula Értékelmélet és pedagógia c. (1913-ban megjelent) művének soraival kezdte: "Hisz magának a történelemnek, a mindenirányú kultúrfejlődésnek menete is függ a pedagógiától, vagyis attól, vajjon mit tüntetünk fel a következő nemzedék előtt értékesnek, s minő eszményeket feltétlenül megvalósítandó célnak. Ilyen értelemben a nevelés csinálja részben a történelmet." Államtitkár úr szerint Kornis gondolatainak jegyében a diákoknak be kell mutatnunk Magyarország győztes, gyarapodó szakaszainak történelmét. Kornis Gyulát egy helyi példaképnek nevezte, úgy fogalmazott, hogy "szimbóluma annak, ami a keresztény hit és a nemzeti büszkeség". Sok helyen tevékenykedett, sokfelé járt, tanított, sok elismerést szerzett. De a legfontosabb, hogy Vácról indult. Itt élt, járta az utcákat, fürdött a Dunában, itt mutatott be szentmisét a székesegyházban. Ezekkel a szavakkal próbálta meg közelebb hozni Rétvári Bence államtitkár úr Kornis Gyula alakját, majd buzdításul elsősorban az ifjú hallgatóságnak a következővel fejezte be beszédét: "Kornis Gyula szobrát magasra helyeztük. (...) Őrá fel kell nézni! (...) Arra nevelt, hogy legyetek büszkék a magyarságotokra, a kereszténységetekre, és a családotokra. Egyenes háttal, magatokat kihúzva, felemelt fejjel járjatok!"
Schmidt Mária Széchenyi-díjas történész asszony méltatta Kornis Gyulát és korát, aki "gondolkodó és gondolkodtató korban született", alkotó és tevékeny közéleti ember, "pezsgő elme" volt, a műveltséget és annak felelősségét egybetartozónak vélte. "Kornis egy idealista lehetett" - állapította meg a történész asszony. "Azt hiszem, úgy gondolta, tudása, műveltsége majd meg fogja őt védeni az ellenségei és ellenfeleivel szemben." Mégis csalódnia kellett, mint oly sokaknak a történelemben. De a bátorságot és a tisztességet mindig szem előtt tartotta - fűzte hozzá Schmidt Mária.
A szobrot a beszédek és a leleplezés után dr. Varga Lajos segédpüspök úr szentelt vízzel meghintve megáldotta, így ezzel is megerősítette, hogy Kornis Gyula példa értékű keresztény - nemzeti - konzervatív szellemisége, élete álljon a szemünk előtt mintaként.
Kornis Gyula (1885–1958) (szül.neve: Kremer Gyula) Vácon született. Tanulmányait a váci Piarista Gimnáziumban kezdte, majd Kecskeméten fejezte be. Ezután latin-magyar szakos egyetemi diplomát szerzett. 1907-től a Budapesti Piarista Gimnáziumban tanított, majd 1914-ben elnyerte a Pozsonyi Egyetem filozófia professzori állását. 1919-ben, az egyetem fölszámolása után a Budapesti Tudományegyetemre került, ahol sokféle területtel foglalkozott. Érdekelte a filozófia, a pszichológia, pedagógia, később a történelemfilozófia, a kultúrpolitika és a köznevelés. Tanulmányaiban nemzeti kérdésekkel foglalkozott, a korszak egyik meghatározó gondolkodója volt, híven közvetítette mind a modern nyugati szellemi áramlatok nézeteit, mind a konzervatív eszméket. Életművének egyik legfontosabb írása A magyar művelődés eszményei (1777–1848, 1927), melyben a reformkori magyar neveléstörténetet dolgozta fel.
Az 1920-as években Klebelsberg Kunó kultuszminiszter tanácsadója, 1927-től államtitkára volt, így részt vett a közoktatási reformok előkészítésében. 1931-től Vác kormánypárti képviselőjeként bekerült a magyar Országgyűlésbe. 1939-ben azonban végleg kilépett a kormánypártból, és fölhagyott a politizálással. Ugyanakkor a piarista rendből is kilépett, a székesfehérvári egyházmegye papja lett, mivel egyetemi tanárként 1914 óta a rendházon kívül élt. A Gestapo 1944-ben rövidebb időre kétszer is letartóztatta. Ez azonban még csak üldözésének kezdete volt.
1945-ben a Magyar Tudományos Akadémia elnöke lett, de a baloldali támadások miatt kénytelen volt lemondani. 1948-ban nyugdíjazták az egyetemen, és akadémiai tagságáról is lemondott. 1951-ben kitelepítették Poroszlóra, majd haláláig Hajdúszoboszlón élt.
Juha Richárd debreceni Munkácsy Mihály-díjas szobrászművész Kornis Gyuláról készített műalkotása (105 cm magas márványtalapzaton álló 185 cm magas bronz szobra) a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány finanszírozásával, és Vác Város Önkormányzatának támogatásával valósult meg.
Köszönjük!
További képek a fotógalériában.
Fotó és szöveg: StonehillB
