Krakkó - SMP 2018

Idén is részt vett 19 diákunk a krakkói ifjúsági találkozón. Három váci diák beszámolója következik.

Pénteken délelőtt elindult kis csapatunk (kiegészülve néhány pesti piarossal) Krakkóba, hogy részt vegyünk a lengyelek által megrendezett ifjúsági találkozón. Hosszú utazás után megérkeztünk, nagyon jó volt újra találkozni a régi ismerősökkel. A regisztráció után vacsora volt, majd szentségimádásra mentünk át a tornaterembe. Jó hangulatban telt az ima, sokat énekeltünk. Másnap reggeli után meghallgattunk egy előadást a nyáron rendezett Piarista Szinódusról. Sok mindent megtudtunk az ott jelenlevőktől. Ebéd után Krakkó belvárosába mentünk. Szabadidőt is kaptunk, így mindenki megnézhette a kedvére való látványosságokat. Bejártuk a főteret, a Zsidó-negyedet és a Wawel-be is felsétáltunk, ahonnan remek kilátás nyílt a városra és a Visztulára. A gimnáziumba visszatérve részt vettünk egy misén. Az este nagyon jó hangulatban telt, sokat énekeltünk. Végül következett a várva várt Christian-party, amit mindannyian nagyon élveztünk. Az éjjel ismét egy szép szentségimádással ért véget. Utolsó nap reggel szomorkásan pakoltunk össze, majd részt vettünk a záró misén az ottani templomban. Végül következett a búcsúzkodás ideje. Szomorúan, de annál több örömteli élménnyel gazdagodva
Begidsán Bogi 12c

Ebben az évben másodszor vettem részt a piarista találkozón Krakkóban. Számomra óriási élmény megtapasztalni, hogy egy hatalmas közösséget alkotunk, még nemzetközileg is, és mindenkiben a közös a piaristaság. Péntek délelőtt indultunk, és egy körülbelül hat órás út után meg is érkeztünk. A lengyelek már nagyon vártak minket, nagy szeretettel fogadtak az iskolájukba. Az este folyamán berendezkedtünk, vacsoráztunk, és lengyel videókat néztünk, majd egy szentségimádással zártuk a napot. Másnap reggel reggeli után kezdődtek előadások a nyári Piarista Szinódusról, majd egy számomra nagyon jól sikerült kiscsoportos beszélgetést tartottunk a többi vácival. Az ebédet követően elindultunk a városba, ami még mindig nagyon gyönyörű, és kaptunk szabadidőt, hogy körülnézhessünk. Városnézés után egy misén vehettünk részt, aminek a megkoronázása Molnár Lehel atya újmisés áldása volt. Ezt követően vacsoráztunk, majd a lengyel iskolák színvonalas előadásait nézhettük meg és utána következett a program, amit mindenki nagyon várt: a christian party. A party után egy szokásos szentségimádással zártuk a napot, amin mindenki úgy vett rész, ahogy volt... Izzadtan, fáradtan, kimerülten ültek és feküdtek az emberek, és ez nem volt probléma, mert Isten úgy szeret minket, ahogy vagyunk, és így legalább az Ő személyes jelenlétében aludhattunk. :) Másnap szomorúan pakoltunk be a buszokba, és sétáltunk el a templomba egy záró misére. Számomra nagyon nagy élmény volt ez a három nap lelkileg is, és örültem, hogy megtapasztalhattam ezt a nagy piarista közösséget. Nagyon jó volt megismerkedni új emberekkel, és jó volt a meglévő barátaimmal is sokat beszélgetni. Nagyon szeretném még megköszönni Péli Tanár úrnak, mert nélküle nem jutottunk volna el Krakkóba.
Gável Klára 11a

Kik is vagyunk mi?
Olyan egyének, akik elvesznek a közösség nélkül. Az őskeresztényeknél a horgony és a hajó jelképezte az Egyházat, azt a közösséget, amely összetart minket. Ezt a kérdést járta körül az idei SMP. Három témából állt az idei krakkói találkozó: A lengyel közösség, az egyén a közösségben és maga a püspöki szinódus folyamata. Az első témáról gondolhatná az ember, hogy a magyarokat ez nyilván kevésbé fogja meg, van benne valami igazság, de gondoljunk egy kicsit bele a lengyel történelembe. A feldarabolt Lengyelországot az Egyház tartotta életben akkor. Én most szembesültem csak ezzel, hogy ebben a 40 milliós országban a vallás és a nemzeti öntudat szétválaszthatatlan. „Isten, becsület, haza”. A 100 éve újjáalakult országot ezek az eszmék mozgatták és igen tanulságos volt hallgatni a háborús veteránok „rémtörténeteit”. Mi vagyunk az Egyház. Rajtunk, fiatalokon múlik a formálás, az újítás és a hagyományok megőrzése. Egy lengyel piarista atya tartott erről egy igen érdekes előadást. Maga a népegyház és a kisközösségek működése is ugyanúgy a mi felelősségünk. Igenis, ha szeretnénk ifi hittant a plébániánkon, akkor ne üljünk otthon a Messengert bámulva, hanem kérjük el a plébános atyától a közösségi ház kulcsát és csináljuk mi az alkalmakat. Nem egyszerű, de a Jóisten akkora terhet rak mindenkire, amennyit elbír. Ezek az egyének alkotják az Egyház alapját, tehát rajtunk is múlik, hogy szikla vagy homok leszünk a ház alatt. Ne legyünk lekvár-keresztények!
Mégis, ha rólunk, fiatalokról van szó, akkor érdemes valamilyen formában közösen gondolkodni saját magunkról. Ezt dolgoztuk ki itt is a piarista szinódus alapján a fiatalok, hit, hivatás témákat. Rendkívül gyümölcsöző ötletelés ez a közös gondolkodás, persze csak ha nem hallgatunk a világ fiaira és komolyan beszélgetünk. Lelki szempontból hasznos és feltöltő tud lenni ez a pár nap, különösen a tánc és ima összekapcsolása, amit már saját iskolánkba is tudunk adni. Következzen az örömök után mindig a hálaadás!
Hujbert Menyhért 12a