Művészeti Műhely - művészetterápia önkifejezéssel

Győrffy-Kovács Adrienn tanárnő beszámolója a hétfő délutáni foglalkozásokról.

A művészeti műhely célja, hogy ami a lelkünkből érkezik - kifejeződhessen. Már önmagában a játék - anyagokkal, formákkal, színekkel - üdítő és felszabadító hatású lehet. A művészeti tevékenységek önmagukban is örömet adnak, függetlenül az elért eredménytől. A külvilág belsővé, a belső világ külsővé tételével történik meg az energia-felszabadítás, aktivitás, a személyiség kiteljesedése, a lelki mozgás, áramlás, változás elindítása.

Komplex művészetterápiás módszerekkel dolgozunk minden hétfőn délután, 15-25 diákkal, vegyes a korosztály, 6-12. osztályos tanulókig.

Relaxációs és imaginációs feladatokkal kezdjük ezeket a foglalkozásokat, minden alkalomnak megvan a saját tematikája, de vannak több lépcsőből álló feladatok is. Ilyen volt például a japán haiku versformában írt saját versek illusztrálása lavírozott tustechnikával, majd agyagból tradicionális kokeshi babák megformálása, majd festése.

Vagy a saját fájdalmak megélése és feldolgozása egy Ady versen keresztül.

Sokszor kortárs verseket olvasok nekik, de Pilinszky, Weöres Sándor művei is inspiratív hatással vannak rájuk. s közben Bach, Mozart vagy éppen Lajkó Félix zenéje csendül fel. Én is velük együtt festek, alkotok, mert fontosnak érzem, hogy ugyanazt élhessük át, ugyanazokat az érzéseket élhessem meg velük együtt, így még nagyobb egységben legyünk jelen.

A vers és a zene együttes hallgatása ebben az ellazult, meditatív állapotban katalizátorként működnek. Segítenek megnyitni az érzelmi csatornákat, a személyiség belső világába vezető titkos ajtót. A zene hatására mozgásba lendülnek az érzelmek, felszabadulnak a megkötött energiák. Emlékek, megélt tapasztalatok élednek fel, amelyek - akárcsak az álomban - belső képeket hívnak életre.

Hihetetlen tapasztalat volt számomra az egyik fiú esete, akit évek óta tanítok, és elképesztően tehetségesnek tartok, de soha nem tudtam kimozdítani abból a rajzi világból, amit folyamatosan ismételt, ezáltal elakadt egy szinten. Már az első foglalkozások egyikén elindult nála egy folyamat, merte vállalni azokat a non-figurális belső képeket, melyek színekkel és formákkal üzentek számára. Ebből egy gyönyörű pasztellkép sorozatot hozott létre, melynek őszinte, katartikus ereje megmutatkozott – az alkotást beküldtem egy képzőművészeti diáktárlatra, ahol a zsűri is felfigyelt rá, és kiállításra érdemesnek tartotta. Nagyon örültem ennek, mert ez volt az első nyilvános sikere ebben a számára oly fontos tevékenységben.

Hihetetlen ereje van az alkotás után a létrejött művek verbális megfogalmazásának. Egyrészt a csoport véleménye is fontos eleme ennek a megbeszélésnek, illetve van olyan, hogy az alkotás létrehozójában is akkor tudatosul, hogy tényleg mit is hívott elő magából. 

Sok kutatást olvastam mostanában, melyek megerősítenek abban, hogy a művészet mennyire fontos az agyi folyamatok megfelelő működéséhez, az alkotás, művészetek hatására az agyban fizikai változások jönnek létre. „A mindennapos testnevelés mellé az gyerekeknek mindennapos katarzis élményt kellene adni” – hallottam egy híres agykutató gondolatát.

Csodálatos látni, ahogy a gyerekek lelke megmutatkozik, kinyílik a maguk érintetlen tisztaságában. Az egyik fiú festményein archaikus ősképek, Napszimbólumok elevenednek meg.

Az általam alkalmazott módszer is erről szól, provokált katarzisélmény megteremtésén keresztül valódi katarzis megéltetése a gyerekekkel. Sokszor érzem azt ezeken a műhelyfoglalkozásokon, hogy egy angyal repült át fölöttünk - minden elcsendesedik, kitisztul, helyére kerülnek a dolgok és teremtettünk együtt valami szépet és maradandót.

Néhány diák így fogalmazta meg, mint jelent neki a műhely:

„Az iskolában eleinte csak a rajzórákon foglalkoztam a rajzolással, de amióta a Művészeti Műhelybe is járok, még jobban megszerettem ezt a tantárgyat. Különösen tetszik, hogy a foglalkozások elején mindig rákészülünk az alkotásra. Ilyenkor egyszerű relaxációs gyakorlatokat végzünk, és verset illetve zenét hallgatunk. De természetesen nem csak emiatt járok el, hiszen ilyenkor nagyon jó társaság jön össze, és szebbnél-szebb munkák születnek, különösen a festés által. Így nem csak egy rajzzal leszek gazdagabb, hanem egy élménnyel is." Retzler Balázs (11.a)

„Ami nekem a hétfői műhely: Elcsendesedés, új technikákkal való megismerkedés, kérdések és válaszok kellemes kavalkádja tapasztalatokkal fűszerezve. Ide nemcsak azok járnak, akik kifejezetten ’tehetségesek’ hanem akik érdeklődéssel fordulnak a művészetek és a fejlődés iránt.” Kovács Anna (11.a)

„Szeretem a hétfő délutáni rajz műhelyt, mert akármilyen hosszú és fárasztó is a napom, kikapcsol és energiát ad a hét további részére. Mind a jó, mind a rossz érzéseimet levezetem, és megismerhetek más diákokat is, betekintést nyerhetek az alkotásaikon keresztül az ő világukba. Sokszínű, mert verseket, dalokat hallgatunk, relaxáxiós gyakorlatot végzünk, és megalkotjuk azt, amit kivált belőlünk. Kellenek az ilyen foglalkozások, hogy a mindennapi stresszt levezethessük, és új embereket ismerjünk meg. Nagyon jó, hogy a Tanárnő is aktívan részt vesz benne, és az ő munkáit is megnézhetjük a beszélgetések alkalmával.”  Rusvay Katus (12.a)

„Ez az egyetlen olyan dolog, ami miatt van kedvem bejönni hétfőn. A rövid, bár hosszúnak tűnő nap után, a legjobb fajta kikapcsolódást nyújtja, a relaxáció majd az alkotás és az annak átbeszélése a többi kitűnően tehetséges emberrel." Przymuszala András (8.b)

„Hétfő délutánonként, amikor részt veszek én is a műhelyi foglalkozásokon, azt érzem, hogy a sok gond, feladat és nyüzsgés között, itt van lehetőségem egy kicsit elmélyülni, megpihenni és a gondolataimba merülni. Mindebben az a legjobb, hogy ezt művészet segítségével tudom elérni. Szeretem, hogy mindenféle technikát kipróbálunk/kipróbálhatunk. És nagyon fontos, hogy semmi nem kötelező.” Bartha Emma (11.a)

Szöveg és fotó: Győrffy-Kovács Adrienn