„Nagyon szeretem a diákokat!”

Interjú Csabai Jánosné Angélával, a piarista konyha vezetőjével - az interjút Nemes György SP atya készítette.

Az utóbbi időben rengeteg interjút készítettem az iskola pedagógusaival és a nem pedagógus munkakörben dolgozó, technikai munkatársakkal. Ezeken az interjúkon keresztül próbáltam bemutatni az iskola életet, vagy legalábbis annak egyes szeletét. Csabai Jánosné Angéla nagyon régen dolgozik nálunk, különféle munkakörökben.

Kedves Angéla, most Téged kérdezlek!
Mondj valamit „előéletedről”, arról az időről, amikor még nem nálunk dolgoztál!

1982 júniusában kezdtem dolgozni a szakmunkás iskola elvégzése után, amelyet az élelmiszer kisker vállalatnál kezdtem meg. Először élelmiszer eladóként, majd pénztárosként dolgoztam. A tanulmányi osztályvezetőm Soós János ajánlására szeptemberben bekerültem a vállalat központjába bérelszámolónak. Munka mellett Budapesten folytattam a tanulmányaimat, majd 1985-ben férjhez mentem és családot alapítottam, Angéla és Viktória születése után 1990-ben családi vállalkozásba kezdtünk férjemmel. Először egy mini élelmiszerboltot üzemeltettünk, majd a következő évben fagylaltozó üzemeltetését kezdtem el a családi házunkban.

Hogyan kerültél hozzánk?

A 90-es évek elején mikor gyesen voltam az első osztályból egy este piarista diákok (kollégisták) vacsoráztak nálunk és ők adták az ötletet, hogy az iskolájukba milyen jó lenne egy büfé. Nem is gondolkodtam két napnál többet, fogtam magamat és felkerestem az akkori igazgatót Kővári Károlyt, azzal a kéréssel, hogy szeretnék egy büfét létrehozni az iskolában. Felhúzta a szemöldökét és mondta, hogy keressem meg a tartományfőnök urat, ha ő igent mond, akkor én sem állok az útjában.
Jelenits István az akkori tartományfőnök nagyon kedvesen fogadott, rövid ismerkedés után igent mondott. Ezután következett a szakhatósági szervek engedélyének a beszerzése majd a műemlék felügyeleté. 1994 November 4-én kezdtem meg működésemet az iskolában vállalkozóként. Ekkor még csak a büfé berendezésével foglalkoztam, és nem értettem, miért nincs gyermek az iskolában. Később kiderült számomra hogy az igazgató úr névnapja volt, és a diákoknak ez tanítási szünet, régi piarista szokás. Az iskola létszáma ekkor még nagyon kicsi volt, ha jól emlékszem 6 osztály, így a szabadidőmben próbáltam magamat hasznossá tenni és ott segítettem ahol tudtam. Talán valahogy így kezdődött.

A büfé 2004-ben

Milyen munkakörökben dolgoztál addig, amíg át nem vetted a konyha vezetését?

1997-ben az iskola folyamatos bővülése miatt az akkori gazdasági vezető, Lakatosné Ábrahám Ágnes keresett maga mellé kisegítőt, majd az Igazgató Úr gazdasági kisegítői állást ajánlott napi 4 órában. Ezt elvállalva iskola titkári, bérelszámolási és statisztikai nyilvántartást végeztem. Természetesen mindezeket a büfé bezárása után délutáni munkaidőben.
Az ezredfordulón megszületett Luca lányom és akkor 3 évet otthon töltöttem vele, ebben az időben a férjem vette át a büfé üzemeltetését, majd szabad idejében a tanítási órák alatt ő is ott segített, ahol tudott az iskolában. A későbbiekben az iskola gondnoka lett, én pedig visszatértem az eredeti helyemre.

Hogyan látod az iskola helyzetét?

Folyamatos növekedést és fejlődést tapasztaltam és a mai napig ezt érzem.

Milyen változásokat tapasztaltál azóta, hogy ide kerültél?

Az iskola bővült, hiszen amikor ide kerültem még a Boronkay is az épületben volt, így osztozni kellett az ebédlőn, a tornatermen két iskolának, majd közben épült a nagy tornaterem és később a műfüves pálya.
Először nagyon fura volt számomra, amikor a kicsik jöttek az iskolába, hiszen először csak gimnazista fiú osztályok voltak, majd lányokkal bővült. Az épület teljes visszaadásának köszönhetően épült, átalakult és szépült folyamatosan. Ez tette lehetővé, hogy 8 osztályos gimnáziummá bővülhetett az iskola, az 5-es kicsik más színt hoztak.

Hasonlóan a pedagógusokhoz, Te is „diákközelben” dolgozol, hiszen az ebédlőben nap mint nap rengeteg diákkal találkozol. Hogyan látod a diákokat, és milyen kapcsolatot építettél ki velük?

Nagyon szeretem a diákokat, hisz ezért vagyok itt hosszú évek óta, mert jól érzem magam. Amióta a konyhát vezetem egyre kevesebb a közvetlen kontaktus, ez a büfés időszakom alatt sokkal közvetlenebb családibb volt. Vannak olyan diákok, akik a 90-es években érettségiztek és a mai napig nagyon jó kapcsolat alakult ki közöttünk, most már apuka, vagy kolléga viszony van közöttünk.

Beszélj valamit a pozitív élményeidről, és esetleg arról, amit negatívumként éltél/élsz meg!

A sok munka és a kitartás, a tanulás, ami mindig előre vitt. Nagyon büszke vagyok rá, hogy itt dolgozhatok. Nagyon jó érzés egy-egy volt diákunkat a televízió képernyőjén újra látni. Nagy öröm volt számomra, hogy veled együtt vehetem át Igazgató Úrtól a 25 éves jubileumi megemlékezését.

Kik a közvetlen munkatársaid, és milyen munkaköri kapcsolat van köztetek?

Nagyon szoros munkatársi kapcsolat van közöttünk, hiszen ez egy csapatmunka, ami egymásra épül. Rodákné Bogdán Mónika és Szedlárné Szép Szilvia a két szakácsnő, akik nap mint nap a vállukra veszik az általam kigondolt és előkészített ebéd elkészítését.
Természetesen van öt konyhai kisegítőnk, akik osztott műszakban dolgoznak, mivel a kollégistáink itt reggeliznek és vacsoráznak is. Napközben az ő segítségükkel készül az ebéd. Személy szerint Vargáné Kriszta, Sárfi Ildikó, Veres Carmen, Fütőné Márti és Feketéné Gyöngyi. Az ebédeltetést nagyban segíti Katáné, mindenki Erzsi nénije, aki nagyon hiányzott a járványhelyzet alatt. Úgy érzem, hogy sikerült a közvetlen kollégákkal egyre szorosabb kapcsolatot kialakítani és mára egy nagyon szuper csapattá válni. Remélem ez a jövőben csak egyre jobb lesz!

A közvetlen munkaköri kötelességeiden kívül mivel foglalkozol. Tudom, hogy például rengeteg kiránduláson vettél részt kollégákkal, diákokkal. Kérlek, beszélj ezekről!

Nagyon szeretek kirándulni, megismerni országunkat és tágabb környezetünket. Több ízben lehetőségem volt eljutni Rómába, Erdélybe, Krakkóba, Felvidékre és sok magyarországi tájra.
A lehetőséghez mérten, amikor szükség volt rám, részt vettem osztálykirándulásokon, kerékpártúrákon, zarándoklaton, és ahol kellett, nagyon szívesen készítettem a diákok reggelijét, ebédjét és vacsoráját velük közösen. Nagyon sok élményben volt részem, amit ezúton is szeretnék megköszönni a piaristáknak. A közvetlen kollégákkal egynapos kirándulásokon vettünk részt, ami szintén nagy élmény volt, mert nem a mindennapi munkakapcsolat, hanem a kikapcsolódás hozott egyre közelebb egymáshoz. Veled is több ízben túráztunk együtt.

Milyen terveid vannak, mit szeretnél még megvalósítani?

A járványhelyzet előtt a diákokkal közösen elkezdtünk egy kisfilmet forgatni arról, hogy milyen munkafolyamatok vannak egy ilyen nagy főzőkonyhán. Az élelmiszer megérkezésétől egészen addig, amíg a tányérra nem kerül az aznapi menü.
Szeretném ezzel bemutatni, hogy mennyi munkával és nehézséggel jár, hogy napi 550 adag időre elkészüljön, és jóízűen fogyaszthassák az ebédet. Különösen fontosnak érzem, hogy az 5-8. évfolyamosok belelássanak a munkafolyamatokba, hiszen ők még nagyon válogatnak, és hogy jobban értékeljék az ételt.

Mi az, amiről még szívesen beszélnél?

A csapatommal beneveztünk - immár második alkalommal - a közétkeztetési szakácsversenyre, amely országos. Nagyon büszke vagyok rájuk, a cél az első tíz közé kerülés.

2021-es Közétkeztetési Szakácsversenyre beküldött menüsor

Kedves Angéla, köszönöm, hogy megosztottad velünk a gondolataidat! További sikeres és eredményes munkát kívánok! Köszönöm, hogy velem is munkatársi, baráti kapcsolatot építettél ki, és többször is a segítségemre voltál.

Köszönöm az interjút, kollegiális szeretettel!

Nemes György 

A cikk a Váci Polgár 2021. májusi számában jelent meg a PIAR ÉLET rovatban.