Nyári beszámoló - Kékestető

Három élménybeszámoló a csapatépítő kékestetői biciklitúráról 9-dikesek tollából.

Június 22-24-én, az iskola befejezte után nem sokkal, osztályfőnökünk, Remig tanár úr, három napos biciklitúrára invitált minket a Mátrába. Sokan vállalkoztunk az erőpróbára, így az osztály fele (19 fő, + 2 tanár és egy szülő a kisbusszal) tette tiszteletét a túrán. „Gerillák” (3 fő) is erősítették a csapatot a hajdani 10. évfolyamból.

Első nap Vácról tekertünk el a Mátrakeresztesen lévő szállásunkra, ami körülbelül 80 km volt. Néhányan azonban még nem fáradtunk el eléggé, és útközben beiktattunk egy 10 km-es kitérőt egy félrenézett útirány miatt. A szállásra megérkezvén, amíg a tanár úr a vacsoránkat készítette, birtokba vettük a pingpongasztalt, és forgóztunk az ott talált ütőkkel, és egyéb erre alkalmasnak ítélt tárgyakkal (hajkefe és főzőedény is szolgált ütőként). Mivel még nem volt elég az emelkedőkből, másnap felküzdöttük magunkat Galyatetőre, onnan pedig, akik bírták, még föltekertek a Kékestetőre is. A szállásra visszaérve ismét birtokba vettük a pingpongasztalt, valamint az étkezőben lévő csocsóasztalt is.
Egy kiadós alvás után hazafelé vettük az irányt és kellemesen kifáradva érkeztünk vissza Vácra.
(Villant Anna 9.C)

„Nagyon tetszett ez a 3 nap. Jó volt ez a kis vérfrissítés, hogy jöttek más osztály emberei is, és legalább bővült az ismerettségi körünk. A társaság valami becsülhetetlen volt, jó volt újra találkozni. Máskor lehetne szervezni kicsit hosszabbat, rövidebb napi távokkal.. Összességében nagyon fantasztikusan éreztem magam, az egyszer biztos. A testem kicsit leégett, ami először még vicces is volt, de este rájöttem, hogy máskor jó vastagon bekenem magam 1000 faktoros naptejjel.”
(Grósz Dorka Eszter 9.C)

„Én még most is a kirándulás hangulata alatt vagyok, nagyon önfeledten és boldogan jöttem haza. Nagyon örülök és büszke vagyok magunkra, amiért végig csináltuk ezt a három napot. Gondolkoztam többször a tekerés alatt, hogy vajon miért is éri meg ez a kirándulás az élmények mellett, és arra jutottam, hogy hihetetlenül jó érzéssel töltött el, hogy megcsináltuk, megtettük a nehéz utat, és a végén már nem is az volt a boldogság, hogy odaértünk a végállomáshoz, hanem az út mindeközben, a beszélgetések, az emelkedőkön való szenvedés... Illetve jó volt tapasztalni, hogy fel tudok szabadulni, igaz az elején nehezen ment, de sikerült. Örülök, hogy megismertem új embereket az osztálytársak mellett, ugyanis velük is szorosabbnak érzem a kapcsolatom ezek után. A következő kirándulás jó lenne, ha öt napos lenne....”
(Horváth Zsófi 9.C)

Fotó: Grósz Dorka
Naptár
Aktuális | Következő események
Naptár Hírek Blog Galéria

Design: Unicial Program: Florka

Támogatók: logo logo logo logo
logo logo