Nyári emlékek - a 2028b osztálytábora

Dédestapolcsány, 2021. augusztus 15-19. Beszámoló egy diák és az osztályfőnök tollából.

"A tanév vége felé hallottunk legelőször arról az ötletről, hogy Dédestapolcsányba mennénk ottalvós osztálytáborba. Sokan aggódtak a pandémia miatt, viszont a gyerekek valamilyen okból el szerettek volna jönni erre a 4 napos programra.

Bázishelyünk a Részegh család vendégháza volt. A tábort osztályfőnökünk (Palkó Balázs Dávid) és helyettese (Nagy Annamária) szervezte és több szülő segítette az utazással, és különösen a konyhai háttérmunkával. Mikor megérkeztünk, az osztály tagjai felállították a sátrakat, majd belepakoltuk a hatalmas táskákat, utána pedig körülnéztünk a házban. Ezt követte a naposok (a házimunkákban segítők) kijelölése, majd néhány szabály lefektetése, mint pl. az, hogy ne adjunk az ott lévő aranyos állatoknak a saját ételünkből.

Estefelé a gyönyörű naplemente után elindultunk egy kisebb éjszakai túrára: felmásztunk egy hegyre, benéztünk egy barlangba, amiből a sötét miatt csak annyit láttunk, amennyit a kis elemlámpáink látni engedtek, egyeseknek még hullócsillagot is sikerült megpillantani. Az első éjszaka a tomboló vihar elől a házba kellett menekülnünk, de a maradék 3 éjszakán már a többség sátrakban aludt.
Másnap a Vadna tóhoz mentünk, ahol a hatalmas, szép piros-kék stégről az elképzelhető összes ugrást kipróbáltuk, rendeztünk úszóversenyeket és megcsodáltuk az óriás pontyokat. Közben a csomagolt szendvicsek mellé a dinnye is megérkezett, de a büfé forgalmát is fellendítettük. Nagy kártyacsaták is zajlottak, majd a házaút előtt a buszra várva egy kihívást kitaláltunk, miszerint meg kellett nevettetnünk egymást.

A következő napon egy "luxusbuszra" szálltunk, majd másfél óra után végre megérkeztünk az Aggteleki cseppkőbarlangba, ahol a 10 fokos hidegben megcsodáltuk a természet több millió éves alkotásait, és az Óriások termében láttuk (vagyis hát nem láttuk), hogy a barlang mélyén lévő sötétséget nem tudja megszokni a szemünk. Délután még különböző játékokat játszottunk, és egy szoros osztályfocimeccsre is sor került.

Az éjszaka gyors elteltét követően délelőtt 2 csapatban lovaskocsiztunk el az Upponyi-szorosba, és útközben énekszóval szórakoztattuk a Lázbérci-víztározó csendes vendégeit és állatvilágát. Majd nekivágtunk a csúcsnak, ahol a kilátás szépsége elragadott minket 5 másodpercre, utána viszont mindenki elkezdte kibontani az elemózsiáját majd heves játékokba kezdeni. Sok mendegélés elteltével elérkeztünk utunknak azon részéhez, ahol az első és második csapatból sárga és kék lett: számháborút játszottunk. A hosszú nap fáradalmait pillecukor sütögetés közben a tűz mellett pihentük ki.

Az utolsó reggel már bontottuk a sátrakat és indultunk haza. Véget ért a néhány napos bükki vendégeskedésünk, ahol remekül éreztük magunkat, sokat nevettünk, szép helyeken jártunk és egymást is jobban megismerhettük. Köszönjük Neked, Atyánk, a meghívást, a gondoskodást, a jókedvet!"

Kövi Dorottya - Palkó Balázs