Nyári kerékpáros zarándoklat Częstochowába

Ez egy kissé megkésett beszámoló a nyári kerékpártúránkról

Július 21-én reggel egy csapat piarista diák és kísérőik (Szabó Eszter, valamint Király Bálint és Juhász Gábor tanár urak), egy reggeli mise után biciklivel útra kelt. Első pihenőnk Zselízen volt, ahol fürödtünk a Garamban. 130 kilométer megtétele után a gímesi plébánián szálltunk meg.

Vasárnap reggel 8 óra körül indultunk, és Nyitragerencséren (ismerős a ,,Gerencséri utca” nevű népdal?) részt vettünk egy szlovák nyelvű misén, majd ezt követően a pap áldásban részesültünk, aki egy Szent Kristófot ábrázoló hűtőmágnessel ajándékozott meg minket. Az út további részében történt egy defekt, amely néhány órányi hátrányt okozott a csapat egy részének.

Fontosnak tartom megemlíteni, hogy sem Szlovákiában, sem Lengyelországban nem divat a nálunk jól ismert kék közkút. Egész utunk alatt csupán egyet találtunk.

Végig jó időnk volt, azonban ezen a napon esett egy kis eső, ami ugyan kicsit visszafogott minket, de így is fél 9 körül megérkeztünk Privigyére, ahol a piarista iskolában egy tornateremben aludtunk. (100 km) Hétfő reggel egy hatásos ébresztőre riadtunk fel; ez kosárlabda pattogtatás volt Király tanár úr részéről. Ma búcsút vettünk Csengétől, ő sajnos csak idáig tartott velünk. Egész nap szembeszélben tekertünk, valamint már a táj is kezdett dombosodni. Viszont a kilátás gyönyörű volt, ez volt a pozitívum. Ma megejtettünk egy strandolást egy kristálytiszta vizű tóban, majd megérkeztünk Alsókubinba, ahol nagyon kedves szalézi nővéreknél kaptunk szállást. Ezen a napon csatlakozott hozzánk Gréti. :) (90 km)

Kedd reggel fél nyolc táján ébredtünk, és gyors reggeli után nekivágtunk a – szerintem – legdurvább emelkedős, szerpentines szakasznak. Így az aznapi 100 km rendesen kivette az erőnket, s jólesett a finom vacsora, ami a kapucinus szerzeteseknél várt minket Skomielna Czarnában (igen, igen, ez már Lengyelország).


A szerdai napot egy misével indítottuk 7 órakor, ez után búcsúztunk el a szerzetesektől és indultunk tovább. Csak 70 kilométert tettünk meg, ez azért volt, mert megálltunk Wieliczkában a sóbányában, ahol egy körülbelül másfél órás idegenvezetésen vettünk részt. Megérkeztünk Krakkóba a piarista suliba, ahol egy szülinapi köszöntés és két pizza elfogyasztása után kimentünk sétálni a városba. Éjfél környékén búcsút vettünk Mátétól és Regőtől, akik hazamentek, sajnos tovább nem jöttek velünk. Mivel úgy alakult, hogy a következő napra nem volt szállásunk, az egész csütörtököt Krakkóban töltöttük városnézéssel. Sok templomot megnéztünk, sétáltunk a téren, a folyóparton, egyszóval jólesett ez az egy napos pihenő.

Viszont ez azt eredményezte, hogy utolsó napra, péntekre 130 kilométer jutott. Amitől kicsit tartottunk, de nem is volt olyan vészes, hiszen az idő és a domborzat is nekünk kedvezett. Délután megérkeztünk. Azt hiszem, kevés dolognak örültem ennyire, mint akkor ennek a táblának: Természetesen egyből elmentünk a templomba, ahol megnéztük és imádkoztunk a Fekete Madonnánál. Ez egy jelentős kegyhely, rengeteg ember zarándokol el ide.

Szombat délelőtt mise és hosszas pakolás után elindultunk haza a kisbusszal, köszönet Gutbrod tanár úrnak.
Összefoglalva én hihetetlenül jól éreztem magam, és örülök, hogy elmentünk. Úgy gondolom, hogy ez egy olyan meghatározó élmény, amit az ember nem felejt el…

Naptár
Aktuális | Következő események
Naptár Hírek Blog Galéria

Design: Unicial Program: Florka

Támogatók: logo logo logo logo
logo logo