« Vissza a suli oldalára
E-napló Felvételi, beiskolázás Elérhetőségek Beiratkozás
szeptember
10.

Párhuzamos nápolyi útirajzok

Nyári kirándulás Nápolyban (2019. VI. 25. – VII. 4.) Király Bálint tanár úr szervezésében. 

Elképesztő érzés a szunnyadó vulkán kürtőjének tetején (Rodák Viktória élménybeszámolója)

A diákság nagy örömére 2019 júniusában végre sor került az olaszországi kirándulásra. Király Bálint tanár úr időt nem sajnálva megszervezte a 10 napos kirándulást, melynek fő célja Nápoly részletes megismertetése volt a tanulókkal.

A hosszú út számomra június 25-én, fél tizenkettőkor kezdődött, amikor is megérkeztem az iskola udvarára, ahol már a többi diáktársam és a kisbusz várt. Délben megérkezett Hujbert tanár úr, elmondtunk egy Miatyánkot, majd szüleinktől könnyes búcsút véve elindultunk Dél-Olaszországba. A buszút kellemesen zajlott, hiszen jó társasággal utaztam, azonban a 12. óra után már kissé kényelmetlen volt. Szerencsére ekkorra már megérkeztünk az első napi szálláshelyünkre, Predappióba. A művelődés itt sem maradhatott ki, hiszen szállásunk mellett volt a híres olasz diktátor, Benito Mussolini síremléke, valamint a templom, ahol megkeresztelték.

A második nap szintén utazás várt ránk, de nem bántam, mert a Nápolyba vezető úton is rengeteg látványosságot megnézhettünk. Sibylla barlangjával kezdve, Pozzuoliban az amfiteátrum, a piactér, mind megérte, hogy megálljunk megcsodálni. Délután érkeztünk meg a szállásunkra, Castellammaréba, ahol egy gyönyörű templom mellett laktunk, és ahonnan egész Nápoly látható volt.

Harmadik nap Paestumba látogattunk, ahol a Parthenónhoz hasonló, ókori görög templomokat nézhettünk meg. A templomok után megnéztük a múzeumot, mely tágabb betekintést engedett a görög kultúrába, a falfestményeken, használati tárgyakon keresztül. Ezek után a Sorrentói-félsziget felé vettük utunkat. Az Amalfi-tengerpart települései egytől egyig gyönyörű olasz kis falucskák. A rejtett, szűk utcákban kellemes sétát tettünk, nézegetve az utcai árusokat. De számomra az egész környezet egy csoda volt, mintha egy távoli mesevilágba kerültem volna.

A negyedik nap Nápollyal ismerkedtünk. Megnéztük a régi bíróság épületét, az egyik régi városkaput és egy várat is, de nem maradhatott ki a rengeteg templom és a múzeum. Számomra a nap fénypontja a Cappella Sansevero volt, majd az esti séta és a fürdés a tengerben.

Vezúv. Az ötödik nap célkitűzése. A szunnyadó vulkán kürtőjének tetejéről csodálhattuk meg Nápolyt, elképesztő érzés volt számomra, különleges. A Vezúv után a Capodimonte múzeum következett, ahol Caravaggio festményeit tekinthettük meg. Még a múzeum előtt megebédeltünk a fűben, és tartottunk egy kis sziesztát. A napot egy kis nápolyi séta zárta, amely után visszatértünk a szállásra.

Az egész kirándulásban a kedvencem Pompeii volt. Maga a tudat, hogy micsoda élet lehetett ott az ókorban, egyszerűen felemelő. A város épsége lenyűgöző, a házak, fürdők, terek, templomok, az amfiteátrum a mai kor számára is ismerhető és megcsodálható. A nap végén részt vettünk a szállásunk mellett lévő templom búcsúján, ahol olasz emberekkel táncoltunk, énekeltünk. Jó érzés volt, hogy milyen szeretettel és kíváncsisággal figyeltek minket és beszéltek hozzánk.

A hetedik nap egy régészeti múzeumba látogattunk, és a San Carlo operaházba. Majd Nápolyban sétáltunk, megnéztünk 2 várat útközben, majd mentünk haza.

A nyolcadik napon szintén Nápolyba mentünk, a város életével ismerkedhettünk séta közben. Rengeteg templomot megnéztünk. Ami nagyon érdekes volt benne, hogy az utcáról nem is látszik templomnak, azonban, ha belép az ember, egy (mind méretben, mind díszítettségben) bazilika szintű templomot talál. Kora délután megnéztük a Santa Chiara kolostort, majd estefelé leültünk a Piazza Gesùn pizzát enni és gitározni.

Kilencedik nap a casertai királyi palotát néztük meg, annak 3 km-es kertjében sétáltunk. Majd továbbmenve megnéztük a Szent Benedek monostort, amely Szent Benedek remetebarlangja fölé épült. Itt élt remeteként, mielőtt megalapította volna szerzetesrendjét. Délután elindultunk Predappióba, az első napi szállásunkra.

Az utolsó nap végig utazással telt, majd délután érkeztünk Vácra. Hihetetlen élményekkel gazdagodva jöttem haza, minden tetszett a kirándulásban, rengeteg műalkotást megnézhettem élőben, új barátokat szereztem. Egy másik kultúrát ismerhettem meg, az ott élő emberek mindennapjait, csodás tapasztalatokat szereztem, melyekre életem végéig emlékezni fogok.

Köszönöm. 


Hatalmas élmény volt (Gál Eszter és Tábi Martin írása)

Azt hiszem, mind az olasz-, mind a latincsoportosok, illetve a még külön csatlakozó személyek nevében elmondhatom, hogy nagyon vártuk már ezt az utat.

Első úti célunk Predappio volt, ahová sikerült estére megérkeznünk minden nehézség ellenére (pl. kezdetben nem működő féklámpa, egymástól le-lemaradások, türelmetlen olasz sofőrök). Meleg fogadtatásban volt részünk a szálláson. Betértünk a szemközti templomba, amelyről később kiderült, hogy ott keresztelték meg Mussolinit. A fáradságos út nagy részét a hátunk mögött hagyva, itt hálát tudtunk adni azért, hogy szerencsésen megérkeztünk.

A második napon az Arco Felice nevű kapuszerű íven át (20m magas és 6m széles) vezetett utunk, mely egészen a cumae-i Sibylla barlangjáig vitt. Ezt követően pedig a pozzuoli amfiteátrumot néztük meg. Sötétedésre értünk elsődleges szállásunkra, Castellammare di Stabiába, ahonnan 7 napon át tökéletes rálátásunk volt a tengerre.

A harmadik napon Paestum-ba látogattunk, mely az UNESCO Világörökség részeként elismert romváros. Itt három dór stílusú templomot nézhettünk meg, illetve meglátogattuk a romvárossal szemben elhelyezkedő múzeumot is. A múzeum az ókori görög kultúra leleteinek, környékbeli tárgyaknak és díszeknek ad otthont. Ezt követően Salernóból hajóval mentünk tovább Amalfiba, illetve Positanóba, ahol szabad program volt. Innen busszal tértünk vissza a szállásra, de útközben lehetőségünk adódott megtekinteni Amalfiban a Szent András tiszteletére rendezett körmenetet.

A következő napon Nápoly belvárosában jártunk, ahol rengeteg látnivalónk volt. A San Giovanni a Carbonara templom, melynek nevezetessége Nápolyi László király 18 méter magas síremléke. A Santa Maria Donnaregina Vecchia egy magyar vonatkozású emlékeket őrző templom. A San Lorenzo Maggiore egy templom és egy kolostor együttesét alkotja. A Capella Sanseveróban található a híres Cristo velato (Fátyolos Krisztus) márványszobor, illetve a „macchine anatomiche” („anatómiai gépek”), melyek hihetetlen részleteséggel ábrázolják az emberi test artériáit, vénáit és izmait, mindezt igazi csontvázakon.

Másnap a Vezúvhoz mentünk el, ami hatalmas élmény volt. Ez tette ki a napi program jelentős részét, de nem kellett sietni, mert – családtagjaink örömére – éppen akkor nem volt kitörés. Később jutott még arra is idő, hogy megnézzük a Caravaggio kiállítást.

Nem hagyhattuk ki a Vezúv után Pompeiit sem, melynek romjai szintén az UNESCO Világörökség részét alkotják. Lenyűgöző volt a 2000 éves romváros utcáin sétálni, látni az épületek maradványait, elképzelni a Vezúv kitörése előtti életet. A szállásra visszaérve részt vettünk a vasárnap esti, szabadtéri szentmisén, amely örök emlék marad, annak ellenére, hogy nem értettük minden szavát. A mise után ének- és tánctudásunkkal sikerült lenyűgöznünk a még ott maradó, minket megismerni vágyó, Magyarországot szerető helyieket, akik nagy tapssal és közös fényképekkel fejezték ki hálájukat.

Július első napján folytattuk Nápoly látványosságainak megismerését. A Museo Archeologico Nazionale di Napoliban (Nemzeti Régészeti Múzeum) egy nagyjából 3x6 m nagyságú Pompeii-maketten láthattuk, hogy mekkora területet jártunk be korábban. Később következett a Teatro di San Carlo (Operaház), amelynek monumentalitása és díszítettsége mindenkiből nagy megdöbbenést váltott ki, amely tovább fokozódott, amikor megtudtuk, hogy mennyibe kerül egy belépő az előadásokra. Ezután utunk az egykori Anjou-erődön, a Castel Nuovón (Új Kastély) és a Lungomare di Napolin (tengerpart) keresztül a Castel dell'Ovóba vezetett, ahonnan gyönyörű kilátás nyílt a tengerre és a partra.

Az utolsó, Nápolyban töltött délelőttön elmentünk a Santa Chiarába, amely egy templomból, egy kolostorból és egy régészeti múzeumból áll. A nap hátralévő részét mindenki saját tetszése szerint töltötte el a városban. A délutáni séta során néhányunknak volt szerencséje élőben látni a másnap kezdődő Universiade nélkülözhetetlen eszközét, a fáklyát, amely éppen úton volt az esemény helyszínére, mi azonban csak egy kép erejéig követtük. Sokan – nem ok nélkül – nagyra tartják az olasz konyhát, így a napot közös pizzaevéssel zártuk.

Másnap megcsodáltuk az UNESCO Világörökség listáján szereplő Reggia di Casertát (Királyi Palota), amelynek hatalmas kertjében rengeteg időt el tud tölteni az ember, mi is így tettünk.

A Predappióba vezető úton megálltunk a Monastero di San Benedettóban (Szent Benedek monostor), majd néhány óra utazás, és este megérkeztünk a szállásra. Ekkor már csak egy közös vacsora és egy rövid alvás választott el minket a Vácra érkezéstől. És persze 1000 km távolság megtétele kisbusszal. De ez sem jelentett gondot, július 4-én, este 10 órakor hazaértünk.

Ezúton is szeretnénk megköszönni Hujbert Tamásnak és Halmosi Istvánnak, hogy velünk tartottak, ezzel elvállalva a kisbuszok vezetését. Külön köszönet Király Bálintnak, aki hosszú hónapok fáradalmas munkájával megszervezte ezt az utat, a kirándulás alatt pedig folyamatosan – idegenvezetőként tevékenykedve – hasznos információkkal látott el minket.

A történelemkönyv élőben(Szász Botond és Drobilich Domonkos írása)

Június 25-én, kedden reggel hatkor, a csodálatos Nyugati Pályaudvar parkolójából két merész, mindenre kész autó futott ki, név szerint a válogatott, erős utasokkal megrakodott és lehetetlent nem ismerő sofőrű Sibylla, és latin kultúrában jártas, teljesen (nem csak félig) művelt sofőrű Maria. Harmadik buszunk a mitológiában jeleskedő, hittel teli utasokkal és egy irodalmi sofőrrel teli Beatrice volt, akik pár órával később eresztettek vitorlákat. A három busz csak a késő esti órákban találkozott Predappio városában, ahol egy közös üdítőital társaságában töltöttük az estét, persze eztán a jóleső álom mindenkinek kedveskedett.

1. nap Mussolini sírja

Másnap reggel ismét útnak indultunk, s meg sem álltunk Nápoly városáig. Délután felé már latin emlékek után kutathattunk. A cumae-i Sibylla barlangjának és Avernus tavának látványa sokunk vágyait teljesítette, hiszen ki ne hallott volna a híres, nevezetes Sibylla barlangjáról? S ekkor történt a nagy pillanat, megpillantottuk a csodás tengert. Hirtelen megértettük, miért is ide építkeztek az elmés görögök, majd a harcias rómaiak. Este, a naplementére érkeztünk meg a szállásunkra, ahol a következő hét éjszakánkat töltöttük. E helyen, ami egy kolostor volt, két ferences atya élt, nem is akármilyen környezetben. A Nápolyi-öböl déli részén egy domboldalra épült a szent hely, nagy területen, narancsfás környezetben laktunk.

2. nap Sibylla barlangja

Reggel, mikor kinéztünk a teraszunkról, a Vezúvot láttuk teljes valójában, mintegy védelmezőt a város felett.
Harmadik nap délelőtt Paestumba látogattunk, ahol egy görög város meglepően ép maradványait tekintettük meg. Óriási, gyönyörű templomok maradtak meg, amelyekbe még be is mehettünk. Délután Salernóból hajókáztunk el Positanóba, ami páratlanul gyönyörű volt. A tengerparti sziklák óriásként tornyosultak szemünk előtt. Ezután átbuszoztunk Amalfiba, ahol Szent András-nap alkalmából búcsút tartottak, amely betekintést engedett az olasz kultúra egy szeletébe.

3. nap Paestum

Negyedik nap végre bementünk Nápoly belvárosába vonattal. Szűk utcák, mindenhol templom, gyönyörű épületek, ricsaj, zsúfoltság, megszámlálhatatlan látnivaló. Nem igazán lehet leírni a tömérdek kulturális örökséget, a muzeális emlékeket, az embereket, a közvetlenséget. Ott kell lenni, meg kell tapasztalni.

4. nap Nápoly szűk utcája

Ötödik nap felmentünk a Vezúvra, ahonnan gyönyörű panoráma nyílt az egész Nápolyi-öbölre. Maga a vulkán is nagyon érdekes és izgalmas, de talán a kilátás az, ami leginkább magával ragadja a felkirándulót. Délután lementünk Nápolyba és folytattuk városnézésünket, ahol abbahagytuk. Egy gyönyörű épületű múzeumban Caravaggio eredeti festményeit is szemlélhettük, valamint egy hatalmas kiállítás termein mehettünk végig. Lehet, hogy unalmasan hangzik ez a sok múzeum, de azt gondolom, hogy mindnyájan élveztük ezeket a programokat is.

5. nap Vezúv

Hatodik nap, vasárnap, végre délután kettőkor ebédeltünk. Ez azért megemlítendő, mert este tíz óra előtt a temérdek program miatt nem jutottunk meleg ételhez. Itt említenénk meg Hujbert Tamás tanár urat, aki amellett, hogy hősies sofőrje volt Beatricének, hét nyelven beszélő ételeket tálalt elénk minden este.

Előtte a pompeii romokat néztük meg, ami elképzelhetetlenül nagy területen fekszik. Ami a legjobban tetszett ezen a helyen, hogy élőben láthattuk azokat az épületeket, monumentális helyeket, amelyeket eddig csak a latin vagy történelem tankönyveinkben figyelhettünk meg. Többek között ilyen volt a „Cave canem” feliratú mozaik, amely Sibylla utasainak hatalmas örömet okozott. Délután strandoltunk a négy kilométerre levő parton, amit gyalog tettünk meg oda-vissza. Este otthon, a szállásunk kolostorában volt búcsú, amely szintén nagy népünnepély. Egy kis traktorral vittek körbe a környéken egy Szűz Mária-szobrot, énekeltek, egészen máshogy ünneplik a templomi búcsút, mint ahogy mi tesszük azt. Ezután az egész magyar csapattal magyar népénekeket mutattunk a helyieknek, többen táncra is perdültek.

6. nap Pompeii

Hetedik nap. Nápoly. A hosszas belvárosi nézelődés után végre leértünk a tengerpartra, ahol igazi óriáshajókat láttunk. Messziről azt gondoltuk, hogy panelházak. Tovább sétálva a parton különleges és elvarázsoló, ember által épített épületeket találtunk, majd még strandolásra is volt időnk.

7. nap Nápoly - a tenger

Nyolcadik nap szintén Nápoly, az ottani „Rózsadombra” mentünk fel siklóval. Este közösen olasz pizzát vacsoráztunk.

8. nap Nápoly - látkép

Kilencedik nap indultunk hazafelé. Két megállót iktattunk be. Az első a casertai királyi palota. III. Károly építette még jó régen, de valami egészen magával ragadó és lenyűgöző óriáskertje van. Több mint három kilométer hosszan húzódik, és a tökéletes szimmetriával felépített tavak, fák, erdőségek, patakok elképesztő hatást váltanak ki szerintem mindenkiből. Második megállónk Szent Benedek egykori remetebarlangja volt egy magas hegy tetején. Itt megtapasztalhattuk, milyen is a hőség valójában.

9. nap A királyi palota kertje

Összességében hatalmas élmény és feledhetetlen képek maradnak meg az utazásból. A tenger, a pálmafák, az emberek, a templomok, az orgonák, a piacok, a hajók, a vonat, a zene, és igazából minden.

Hálás köszönetünk a sok-sok szervezésért Király Bálint tanár úrnak, a főzésért Hujbert Tamás tanár úrnak és a legjobb Sibylla-sofőrnek, Halmosi Istvánnak.

A csapat

 Fotókat a résztvevők készítették.
blog programajánló | Tovább a programokhoz
Králiky

Ismét sítúra a Felvidéken! Február 2019. február 8-10.

Piarista ifjúsági csoportok

Piarista kötődésű ifjúsági csoportok indulnak az iskolában azoknak, akik közösségre, barátokra, őszinte beszélgetésekre és a hit megélésére vágynak.

Tánctanítás-tánctanulás

Táncolj! Tiéd a színpad!

Design: Unicial Program: Florka