PIAR ÉLET - beszélgetés Juhász Gábor tanár úrral a túraéletről
„Túrázni szeretek, nem a túrákról beszélni!”
A Patrocinium ünnepségen a Művelődési Központban került sor a 2017/18. évi Laudetour túramozgalom díjazottjainak kategóriánkénti eredményhirdetésére, és az oklevelek átadására. A díjazottak: Klucsár Marcell (9.a), Menyhárt Gellért (9.a), Begidsán Boglárka (11.c), valamint a 9.c osztály.
Ennek kapcsán közöljük Nemes atya Juhász Gábor tanár úrral egyik régebben készített interjúját (mely eredetileg a Váci Polgárban jelent meg).
A túrázás, kirándulások szervezése ugyanolyan szerves része a piarista munkának, mint a tanítás, a szakkörök, a kulturális és sportrendezvények szervezése. A váci iskola újra indulása után is sok túra szerveződött. Ezek egy részéről a Váci Polgár is beszámolt, és ezek szerepelnek a tavalyi jubileum alkalmából megjelent emlékkönyvben. Most az iskola legintenzívebb túraszervezőjét, történelem-földrajz szakos tanárunkat, Juhász Gábor tanár urat kérdezzük erről a témáról!
Kedves Tanár úr! Az iskola jubileumi emlékkönyvében nagyon szépen beszéltél az iskolánkban zajló túrákról. Kérlek, mondjál erről néhány gondolatot!
Amikor arra kérnek, hogy beszéljek a túrázásról, tréfásan azt szoktam felelni, hogy én túrázni szeretek, nem a túrákról beszélni. Ráadásul, tényleg így is van. Hasonló ehhez a keresztény élet szabályainak elmondása és a keresztény élet. Amikor elmondom, leírom, elveszik belőle valami, talán versben jobban befogadható lenne, vagy zenében, képben. Szeretem a természetet, hazámat, próbálom minél jobban megismerni és megismertetni. És amikor éppen nem azzal vagyok elfoglalva, hogy elérjük-e még a buszt, ha futunk, akkor rengeteg csodálni valót veszek észre: a harmatcseppektől, a falevelek színein, a virágos mezők illatain, a simogató szellőn, a madarak énekén, a megugró őzeken át a sziklákig, az eróziós formákig.
Mesélj valamit diákéveidről! Az újra induló gimnázium második évfolyamában végeztél. Mit mondanál ezekről az évekről?
Hajlamos az ember idealizálni a régi időket, bezzeg a mi időnkben így, vagy úgy volt. Mindenesetre más volt, mint manapság. Egyszerű gyerek voltam, az iskolába tanulni jártam, nem lázadoztam a tananyag miatt, az órán figyeltem (na jó, olykor előfordult, hogy mással foglalkoztam), a felszerelésemet hazavittem. Tanáraimat elsősorban tiszteltem, nem volt velük közvetlen a kapcsolatom, ma erre sokkal nagyobb igény mutatkozik. Viszont olyan eseményt nem tudok mondani, ami alapvetően határozta volna meg az életemet. Például, habár voltak, nyári túrákra nem jártam. Kicsi és zárt világomban éldegéltem, amiből, úgy nézett ki, nem hiányzik semmi.
Mondj valamit arról, hogy hogyan kerültél az egyetem után mindjárt volt iskoládba tanárnak! Mi motivált erre?
Először polgári szolgálatosnak kerültem vissza az iskolába. Szégyellem, de a fő motivációm az volt, hogy elkerüljem a katonaságot. Kézenfekvő volt, hogy tanárszakos diplomával a zsebemben egykori középiskolámban kérdezzek rá erre a lehetőségre. Aztán úgy adódott, hogy nemcsak polgári szolgálatosként, hanem tanárként is számít rám Nyeste Pál igazgató úr. Pedig nem úgy lettem tanár, hogy már a kezdet kezdetén eldöntöttem, és mindenféleképpen az akartam volna lenni. Inkább a történelem és a földrajz tárgyakkal való foglalatoskodás vonzott. Azóta egyre letisztultabb pedagógiai elképzeléseim vannak, sajnos korszerűtlenek.
Tanári életed folyamán rengeteg túrát szerveztél. Hogyan csoportosítanád őket?
Ha mindenáron kategorizálni kell, nem mintha ez távol állna tőlem, akkor a többnapos nyári kerékpártúrák, az egy-kétnapos kerékpáros történelmi emléktúrák, egynapos gyalogtúrák címkéket hoznám. A többnapos nyári kerékpártúrák természetesen szintén hordoznak történelmi szálat, kezdetben jobban vonzott Európa (Róma, Párizs, Isztambul, Athén), utóbb a Kárpát-medence került előtérbe (Vereckei-hágó, Csíksomlyó, Kárpátkanyar, a piaristák, majd Szent László nyomában a Felvidéken, Mindszenty nyomában). Az egy-kétnapos történelmi emléktúrák közül a legfontosabbak az ’56-os túráink (természetesen október vége felé), aminek ötletgazdája Pálfai Remig tanár úr volt. Ezek keretében 2006 óta szinte minden évben felkerestünk ’56-os emlékhelyeket, leginkább a sortüzekre emlékezve (Salgótarján, Baj, Kecskemét, Mosonmagyaróvár), hogy élőbbé tegyük az ünnepet. Május első szombatján pedig rendszeresen Esztergomba zarándokolunk a Váci Kolping Család kerékpárosaihoz csatlakozva és imádkozunk Mindszenty József boldoggá avatásáért. A gyalogtúrák a környék hegyeibe szerveződnek, kedvenc túráim egyike a Dömös-Rám-szakadék-Dobogókő-Prédikálószék-Vadálló-kövek-Dömös útvonal, de szeretem a Hegyes-tető, Remete-barlangok környékét is és persze a Csóványost.
Annak idején, aktív koromban, próbáltam a túrákat valamilyen módon a szaktárgyaimhoz igazítani. Az első évfolyamban mindig Szombathelyre mentünk osztályaimmal, mert ott van a legtöbb római emlék (Colonia Claudia Savaria), másodikban pedig Pécsre, a török emlékek miatt. Te hogyan kapcsolod össze a szaktárgyakat a túrákkal? Tudtommal geológus túrákat is szervezel.
Történelem-földrajz szakosként nincs nehéz dolgom. Szinte minden túrám történelmi emléktúra is egyben. Annak idején Nagy Attila tanár úr mellett kapcsolódtam be a geológus táborok szervezésébe, pár évig jártunk a Bakonyba. Aztán később is volt egy-két ilyen jellegű kirándulás (Gerecse, Salgótarján környéke), de ezek kikoptak. Az osztálykirándulások kapcsán bennem is körvonalazódott egy koncepció, de ez csak részben kötődik a szaktárgyhoz, inkább a kerékpározás megszerettetése áll a háttérben kilencedikben, tizedikben. Utána Csíksomlyó, végül Bécs következik (utóbbi kettőt mindhárom eddigi osztályommal megjártam osztálykirándulás keretében). Ezek kapcsán a történelmi szál már erősebb.
Az emlékkönyvben nagyon szépen írsz a kerékpáros túrákról. Mondj valamit erről!
Ha egy héten át járod egy-egy ország vagy országrész útjait, alszol a földjén, szívod a levegőjét, eszed a termését, találkozol az ott élőkkel, megállsz templomainál, egy kicsit te is azzá válsz. Amúgy nincs is más dolgunk egy kerékpártúrán és ez az egyszerűség felszabadító. Szeretem az egyszerű életet. Most, mikor arról kérdezel, milyenek a kerékpártúrák, nem az jut eszembe, hogy ide-vagy oda eljutottunk, hanem a közös étkezések, vagy az esti lefekvések a szabad ég alatt.
Mondj valamit a legjelesebb, esetleg legfárasztóbb túráidról!
Az utóbbi években rendszeres teljesítménytúrázó lettem. Volt pár száz kilométeres túrám is, ahol egyfolytában majd’ 24 órán át gyalogoltam. Ezek, főleg a nyári melegben, igen megerőltetők tudnak lenni. Az első ilyen túrámat, ami csak 50 km lett volna (Teleki 50, 2013 áprilisában), feladtam: volt hó a Csóványoson, patakáradás a völgyekben; szomjúság, lábfájás (igazából mindenem fájt), eltévedések gyötörtek, a végén már csak vánszorogtam. Otthon a bakancsomat egyből a kukába hajítottam. Aztán nemcsak a kihívás (és a fentebb már említettek), hanem az állóképesség fejlesztése (ami minden körülmények között jól jön és nem olyan látványos dolog) miatt egyre sűrűbben visszatérő vendég lettem az ilyen túrákon. Van, aki idegenkedik ettől a teljesítmény szó, vagy a kötött útvonal miatt, ha ezeket elfelejtjük, akkor marad a természetjárásra szánt sokszorosan megtérülő idő.
Mi a legkedvesebb hely, ahol jártál a túrák során?
A már említett kedves helyeken (főleg a Börzsöny) kívül újabban a legnagyobb hatással az Alacsony-Tátra volt rám, ahol 2016-ban túráztam. Ehhez hasonló volt korábban a Királykő is, bár akkor és ott a felhőktől és az esőtől nem sokat láttunk. Ezek miatt tervezem, hogy a Kárpátok hegyeit módszeresen végig járom a következő években.
Mi az, amiről még szívesen beszélnél?
Azon túl, hogy túrázni jó és ezért túrázom is, az még jobb, ha diákok is ráéreznek a túrázás ízére. És ilyen van, ezt mutatják a nyári kerékpártúrákon visszatérő öregdiákok, vagy a most teljesítménytúrázó diákok. Leginkább annak örülök, ha arról számolnak be diákok, öregdiákok, hogy merre jártak kerékpárral, gyalog.
Kedves tanár úr, kedves Gábor! Nagyon szépen köszönöm gondolataidat. Remélem, ezt a beszélgetést olvasva nemcsak megismerik az olvasók a gimnázium túraéletét, hanem sokan kedvet is kapnak arra, hogy koruknak megfelelően kiránduljanak, túrázzanak is. Köszönöm szépen a beszélgetést!
Nemes György
Bővebb információ: vac.piarista.hu/kozossegeink/laudet-o-ur
