Piarista szolgálat Veresegyházon

Egyszer volt, hol nem volt… - kezdte lendületes prédikációját Radnics Zoltán atya a veresegyházi Szentlélek-templomban - meséje, a történet a remény megőrzéséről szólt.

Majd ezután először a 8. a osztály tanulóit szólította meg Zoltán atya - "Keves Lányok, kedves Fiúk, kedves Gyerekek!"-, akik osztálymisére gyűltek össze október 13-dikán a templomban, mivel Veresegyházról is többen járnak az osztályba.

A napi evangéliumi szakaszhoz kapcsolódóan elmondta, hogy Jézus reményt adott a leprásoknak. Elküldte a 10 meggyógyított leprást a papokhoz, akiknek feladata volt abban az időben a leprából való gyógyulás tényének megállapítása, hiszen csak így fogadták vissza őket a település területére. 1 ember ment csak vissza hálát adni, megköszönni a gyógyulást.

Házi feladatként azt adta Zoltán atya, hogy bármivel is szembesülnek a suliban a diákok, mindig adjanak hálát az Istennek. Támaszkodjanak a nehézségek idején a társaikra, hiszen a közösség összetartó ereje nem véletlen, nincs soha senki egyedül, ha más nem, akkor Jézus mindig mellettünk áll, velünk van.

A felnőtteket külön megszólítva buzdította őket, hogy ne szégyelljük a kereszténységünket, tegyünk tanúságot! "Nincsen lehetetlenség, csak tehetetlenség!" - ahogy ezt az egyik plébániáján hallotta, és ott jól megtanulta. Merjünk hinni, merjünk az Istenben bízni és ráhagyatkozni.

A tartalmas gondolatok után az osztályközösség és a családtagok agapé keretében még beszélgettek egy keveset, majd mindenki otthonában folytatta a vasárnap megünneplését.

Fotó: Cserháti Ferenc