PiárMédia

Beszélgetés Szabó Viviennel, a váci Piarista Gimnázium 11. évfolyamos tanulójával

A váci Piarista Gimnázium Jubileumi Emlékkönyvében szó volt a PiarMédia munkájáról is. Az emlékkönyvben azt olvassuk, hogy miután a médiagyakorlat bekerült a gimnázium tantervébe, Kalász Ákos tanár úr (azóta a gimnázium igazgatója) várta azokat a tanulókat, akiket érdekel az újságírás kreatív világa, és szívesen tudósítanak az iskola programjairól, hétköznapjairól. A diákok cikkeket írtak, híreket szerkesztettek, „televíziós” magazinokat, filmes portréinterjúkat, videointerjúkat készítettek. Kiemelt jelentőségűek voltak a jubileummal foglalkozó munkák.

Kedves Vivien, a PiárMédia munkatársa voltál! Beszélj valamit ennek a munkának az indulásáról!
Emlékszem, mikor 10. osztályosként döntenem kellett, hogy milyen szabadon választható tantárgyat vegyek fel a magyar-irodalom mellett, kicsit tanácstalan voltam, mert nem éreztem közel magamhoz sem a rajz, sem a történelem, sem pedig a reál tantárgyakat. Aztán az osztályfőnököm (Bartáné Győrfi Mariann tanárnő) ajánlotta az újonnan tantervbe került médiagyakorlatot, ami már első hallásra megragadta a figyelmemet. Az első média órán Kalász Ákos tanár úr felvázolta az éves tantervet és figyelmeztette a csoportot, hogy itt bizony kemény munkára kell számítani és ezzel együtt szárazon közölte, hogy aki csak tétlenkedni jönne be az órára az még most menjen ki a teremből. Volt aki eltántorodott, de egy kis híján 20 fős csapattal elindult a PiarMédia.

Kik voltak legfőbb munkatársaid, és milyen tervekkel kezdtétek a munkát?
Az első órák ötletbörzével teltek el, amelyeken a csapat olyan témákat próbált összegyűjteni amik érdekelhetik a diákokat, öregdiákokat, tanárokat. Elsődleges feladatunk egy interjúsorozat megvalósítása volt, melyhez a 25 éves jubileum kapcsán kerestünk fel öregdiákokat illetve szerzetesatyákat. Mindegyik interjúhoz külön stáb tartozott, a szerepköröket tudatosan osztottuk fel egymás között, hogy munkánk során a média minél több ágával ismerkedhessünk meg. Bár a szerkesztők bírtak a legnagyobb felelősséggel, ez nem jelentette azt, hogy a hangtechnikus vagy az operatőr ne segített volna be a forgatókönyv írása során. Ugyan nehéz kiemelni főbb munkatársakat, de ha valakit mégis meg kellene neveznem az biztosan Hegedűs Anna és Újvári Lili lenne, akikkel több projekten is dolgoztunk együtt és a munka nagyon gördülékenyen, kooperatívan zajlott. További munkatársaim voltak még: Bea Lilla, Burkódi Boglárka, Cseresznyés Emese, Elekes István, Földváry Levente, Hujbert Menyhért, Ivánkay Viola, Laczó Dorina, Lisoczki Simon, Revóczi Fanni, Rodák Veronika, Schmidt Richárd, Tuskán Vivien.

Mik voltak a legjelentősebb alkotásaitok?
Korábbi igazgatónk, Nyeste Pál tanár úrral készített nagykanizsai interjújától kezdve, a kecskeméti piár igazgatójáról, Nagy Attiláról készült riporton át egészen a Hirling Zsolt világ- és Európa-bajnok evezős öregdiáktársunkkal folytatott beszélgetésig jelentős alkotásokról beszélhetünk. Nem kevesebb jó visszajelzést kaptunk a Labancz Zsolt tartományfőnök atyával és a Hollik István országgyűlési képviselővel készített interjú után sem, éppen ezért nehéz különbséget tenni a jubileumi interjúsorozat elemei között. Úgy gondolom, hogy az igazán kemény munka a felsorolt portréinterjúk mögött rejlik, ezekbe fektettük a legtöbb energiánkat és a legtöbb időnket, éppen ezért nevezhetők jelentős alkotásoknak.

Hogyan éltétek meg a tényleg sikert aratott emlékkönyv megjelenését?
Én örömömet leltem abban, hogy az éves munkánk kézzelfogható formában is megmarad, mert annak ellenére, hogy a legtöbb munka a riportok vizuális megvalósítását jelentette, évkönyv formájában talán kicsit hosszabb életűvé válnak alkotásaink és az emberek nem haladnak el felettük, ahogy azt könnyen megtehetnék egy közösségi portálon megjelenő videó esetén.

Jelenleg mivel foglalkoztok, mik a terveitek a jövőre nézve?
Pillanatnyilag a médiaműhely szünetel, a diákok be vannak táblázva az új fakultációs tantárgyakkal, a csapat mozgatójának pedig, Kalász Ákos tanár úrnak, igazgatóként megannyi új feladat hullott az ölébe, ami korlátozza a tavalyihoz hasonló munka folytatását. Reménykedünk benne, hogy az elmúlt évekhez hasonlóan, az igazgatói feladatok ellátása mellett, a közeljövőben újra vezetője lehet a csapatnak.

Végezetül mondj valamit magadról! Jövőre befejezed a gimnáziumot, mik a terveid? A PiarMediánál való munkádat hogyan tervezed átadni a jövő diákságának?
A PiarMédiánál megtanultam, hogy a média bizony nehéz világ, amiben a látszat kedvéért néha meg kell hazudtolnunk egyes dolgokat. Bár ezek lehet csak olyan apróságok mint belelehelni egy üres műanyag pohárba a karácsonyi vásáron és úgy tenni mintha a forraltbor gőze szállna fel, mindezt egy jó vágókép érdekében, mégis megmutatják, hogy nem minden az aminek látszik. De ahhoz, hogy színessé tegyünk egy riportot, szükség van ilyen hatáskeltő elemekre is. Engem ez a világ nagyon megragadott és sok ideig játszadoztam is a gondolattal, hogy ilyen irányban tanuljak tovább, de mára már tisztázódott bennem, hogy nem erre vagyok hivatott és a médiaműhelyben töltött időmet puszta tapasztalatszerzésként kell felfognom. Mivel az én terveim is bizonytalanok még a jövőre nézve, azt tudom ajánlani mindenkinek, hogy ha van lehetősége, kóstoljon bele egy kicsit a média tudományába, mert sosem lehet tudni, ki melyik oldalát szereti meg vagy miben tud érvényesülni. Én ugyan csak egy kis szeletet kaptam a médiából, éppen ezért csupán szerény tapasztalatokkal rendelkezem, de ezt a kevés tudást is szívesen átadnám azoknak, akik szeretnének ezen a pályán elindulni.

Miről szeretnél még beszélni?
Rengeteg olyan élményt kaptam ennek a foglalkozásnak köszönhetően, amiről nehezen tudnék megfeledkezni. Például mikor párhuzamosan dolgoztunk a Nagy Attilával készült interjún és az iskolai vívás magazinján egészen éjjel fél kettőig. Majd mikor ugyanezen az estén megnéztük volna az aznap felvett hozzávetőlegesen 200 darab vágóképet, de rá kellett jönnünk, hogy az összes eltűnt, valamilyen technikai balesetnek köszönhetően. A legérdekesebb pedig ezeket reprodukálni hajnali háromkor a decemberi mínusz 10 fokban. Riporterként részt venni egy vívás edzésen és beállni a vívók közé, elsajátítva néhány mozdulatot. Mindezt kamerák előtt…A rengeteg jó hangulatú utazásról nem is beszélve! Nem csak élményt, de tapasztalatot is gyűjtöttem velük. Azzal, hogy utazás során is forgatókönyvet írtunk minden egyes mondatot tízszer átfogalmazva és videóanyagokat válogattunk, megtanultam, hogy ki kell használni az időm minden percét, mert szorít a határidő.

Nemes György, tanár