PYM Krakkóban 2019.

2019. október 11-14-ig rendezték meg a 19. Piarista Ifjúsági Találkozót (PIT/SMP/PYM) Krakkóban, melynek keretei közt számos ország piarista diákjai találkoztak, hogy közösségi élményt szerezzenek a városokon és országokon átívelő „piaristaság”-ról, valamint elmélyüljenek az önismeretben, a hitükben, és megismerjék egymást is.

A váci piarista diákok Vass Bálint (SchP) tanár úr vezetésével vettek részt az eseményen. Az alábbi élménybeszámolót Szesztay Ajnácska Éva (10.a) írta.

A csapat

„A tervezett 6 óra helyett legalább 8-at utaztunk Krakkóba kecskeméti, és szegedi piaristák társaságában. Velük ismerkedtünk meg a legjobban, ami elsősorban a közös buszozásnak volt köszönhető. Miután megérkeztünk, és elszállásoltak bennünket, megismerkedhettünk az elkövetkező napokban sokat látott szendvicsekkel, és a sajátosan ízesített lengyel teával. Este egy bemutatkozót kellet tartania az összes jelenlévő csapatnak, amit jórészt nem értettünk, de cserébe a létszámfölényben lévő lengyelek sem értették a mi produkciónkat, melyet azokkal közösen adtunk elő, akikkel egy buszon utaztunk. Ezt egy szentségimádás követte, ami annak ellenére, hogy nem volt fordításunk, nagyon jó hangulatban telt.

Másnap reggel csoportokba osztottak bennünket, ahol végre mindent érthettünk. Reggeli után tehát kiscsoportos beszélgetés következett. Mivel összesen 2 alkalommal találkoztunk, a beszélgetés nem volt elég felszabadult, bár a téma izgalmas volt. Ezután egy misén vettünk részt, és előtte a helyi püspöknek lehetett kérdéseket feltenni, amely lehetőséggel közülünk is volt, aki élt. Délután egy rövid városnézésre mentünk Krakkó belvárosába.

A rövidre szabott időért kárpótolt minket a már-már nyáriasan szép időjárás, és az, hogy ezután következett a nap fénypontja, a Christian-party!

A hangulat fergeteges volt, és az egész nagyon jól meg volt szervezve. Csakúgy, mint az utána következő szentségimádás.

A vasárnapi nap szintén kiscsoportos foglalkozással kezdődött, majd közvetlenül utána megebédelt a kis társaságunk, és elindultunk busszal a város közelében fekvő nemzeti parkba. A séta kellemes volt a gyönyörű, napsütéses időben, azonban senki sem értette, hogy végül is hova baktatunk, és mit csinálunk ott. Egy lengyel zászló kitűzése után, amit szintén nem értettünk, hogy miért tesznek, megfordultunk és visszafelé mentünk az úton. Ekkor végre megérkeztünk egy faházas kis táborhelyre, ahol cserébe az értelmetlennek tűnő gyaloglásért kaptunk egy kis elemózsiát és uzsonna után még egy kis tánc is kerekedett, jó hangulatban távoztunk a buszhoz.

Mikor visszatértünk az iskolába egy misével fogadták minket, majd utána elfogyasztottuk az utolsó vacsoránkat és következett a program színfoltja, a búcsú Christian-party!

Ez még jobb volt, mint az előző, ha lehet ilyet mondani, és méltó lezárása volt az estének. Azt követően mi nem néztük meg a színdarabot, amelyet a lengyelek tartottak, mert el kellett kezdenünk pakolni a másnap kora reggeli indulás miatt.

Hétfőn nyolckor már indulásra készen álltunk, de még köszönetet mondtunk a házigazdáknak, és az úticsomagot is megvártuk, így egy spontán táncolás után a tervezett időponthoz képest másfél órás csúszással keltünk útra. Az út vidáman telt visszafelé is, oldottabb volt a hangulat az odafele úthoz képest, köszönhetően annak, hogy egy összekovácsolt társaság lettünk.

Sok új barátság szövődött a másik busz utasaival is, de sajnos egyszer mindennek vége szakad, az utolsó pihenőnknél Sződliget előtt, a rétsági benzinkúton el kellett búcsúznunk tőlük, de remélem, hogy még látjuk egymást. Körülbelül fél hat tájékán elértük Sződligetet, ahol a kedves kecskeméti és szegedi „bajtársainktól” búcsúztunk, akikkel oda-vissza bírtuk a hosszú utazást, és akik miatt mégsem tűnt olyan lassúnak az idő múlása.

Mindannyian vidáman búcsúztunk el egymástól, és csak otthon nehezedett ránk a következő nappal együtt járó számonkérések súlya."

Fotó: Szesztay Ajnácska