Somogyi biciklitúra
Újabb nyári emlékek - 2022. augusztus 6-12. - 10 diák 20 keréken.
A biciklitúra Zalakomárból indult, ahonnan átbringáztunk a kis-Balatonhoz, hogy a Kanyavári-szigetet megtekintsük. Utunk folytatásaként a kis-Balaton mentén szeltük át a csatornákkal és vizekkel borított tájat egészen a Zala torkolatáig, ahol az erős szél kihívási között állítottuk fel sátrainkat a balatoni parton. Ekkor élvezhettük utoljára a Balaton langyos vizét, mely az időjárás szeszélye miatt a következő napokban lehűlt.
Másnap Balatonfenyvesig követtük a kerékpárutat, ahol újabb taggal gyarapodott csapatunk, majd délnek vettük az irányt, ahonnan gyönyörű autómentes aszfaltút állt rendelkezésünkre Imremajorig. Ennek azért van jelentősége, mert sajnos a Google térképe nem jelölte, mely utak vannak aszfaltburkolattal ellátva, és honnan kezdődnek a földutak. Innentől kénytelenek voltunk ez utóbbiakon átkínlódni magunkat Buzsákig, ahol a Nyera Csárdában pihentünk meg. Szerencsére innen megtehettünk ismét néhány kilométert aszfalton, hogy utána ismét teljes felszereléssel kelljen próbára tenni erőnket földutakon egészen Somogyvárig, ahol a Széchenyi kastély parkjában találtunk szabad sátorverő helyet egy tó mellett.
Somogyvárról utána Somogyvámosra mentünk, és ott egy Árpád-kori templomot néztünk meg. Ezután ismét földutakra kényszerültünk, és ez a tapasztalatunk megerősítette, hogy Somogy megyében nincsenek kelet-nyugati irányú aszfaltozott utak. Ez hagyján lett volna, ha egyúttal nem hullámzott volna alattunk a Somogyi-dombság, melynek a rövid lejtői csekély pihenést adtak ahhoz, hogy utána ismét hosszú kaptatókon küzdjük fel magunkat. Felüdülést az sem jelentett, amikor végre fontos köztescélunkhoz elérkeztünk, a Malom-tóhoz, mely zöldes-szürkés vizével nem tudott meggyőzni, hogy izzadságtól ragadó tagjainkkal megmártózzunk benne. Fölösleges volt tehát az előző rendszerből hátrahagyott megkopott tábla, mely kilátásba helyezte, hogy ránk lőhetnek, ha fürdeni merészelnénk.
Fő zarándokcélunkhoz igyekeztünk tehát tovább, Andocsra, ahol reméltük, hogy végre megpihenhetünk. Felsőmocsolád fele vettük utunkat, de Ecsenynél tovább nem jutottunk, mert az utolsó néhány kilométert az aszfaltos útig olyan erdei ingoványon kellett volna megtennünk, ahol még gyalog sem jutottunk volna előre, nemhogy megrakott kerékpárokkal. Az ebből fakadó kerülő potom plusz 50 kilométert jelentett, amit aznap már nem tudtunk teljesíteni, ezért Látrányban a füzesparki horgásztó mellett vertünk sátrat. Az esti születésnapi ünnepség után másnap, ha nem is kipihenve, de végre aszfalton tettük meg a maradék utat Andocsig, ahol a templomban szentmisével ünnepeltük meg, hogy izzasztó zarándokutunk végre célba ért.
Tanulva az eddigi tapasztalatainkból észak-déli irányú utat választva visszatekertünk a Balatonhoz, ahova mintegy győzelmi kapun át, a Kőröshegyi völgyhíd alatt tekertünk el, hogy végül Szántódnál egy talpalatnyi földet használjunk ki szállásra közvetlenül a Balaton mellett. Ezután az út hátralevő részén a Balatont már nem hagytuk el, és a visszautat végül Balatonakarattyától tettük meg. A Somogyi-dombság valószínűleg nem lesz egyhamar ismét bringatúráink célpontja.
Vass Bálint
