Sötétkapu, nyárutó, ajándék

Kerékpáros emléktúra Esztergomba - 2019. október 23.

Túravezető: Pálfai Remig
Kísérők: Acél Zsolt, Barcza Csillag, Gutbrod András, Hegedűs Zoltán, Juhász Gábor, Király Bálint, Király Katica, Südi Máté, Szabó Eszter

Diákok: Czakó Boróka, Mocsonoky Zselyke (12.c), Halász Attila, Laczó Levente, Menyhárt Gellért (11.a), Mészáros Menyhért (11.b), Plette Bulcsú (10.b), Horváth Áron (10.c), Békefi Levente, Dózsa Anna, Gottfried Anna, Grósz Dorka, Holman Sebestyén, Horváth Gergely, Lengyel Barnabás, Mészáros Máté, Molnár Lőrinc, Pokorny Olivér, Pozsonyi Patrik, Simon Örs (9.ny), Medgyesy Miklós, Ókovács Zsombor, Szabó Levente, Virág Lilla (7.a)

Az esztergomi Sötétkapu bejárata előtt, a bazilika tövében, a vöröslő vadszőlőfüggöny előtt Juhász Gábor tanár úr egy emléktáblára mutatott, amelyen tizennégy név volt olvasható: mindannyian a forradalom tényleges vagy akaratlanul belesodródó résztvevői, áldozatai, hősei. Mielőtt fölvázolta volna az eseményeket, a létezés hét fokozatáról beszélt: az ásványi, növényi, állati, emberi, hősi, angyali, isteni szint, melynek középpontjában az ember áll. A kerékpáros túrán – aki részt vett, láthatta – mindezekkel lehetett találkozni. Ritkán adódik, hogy ennyi diák és tanár összejöjjön, és egy teljes napot szenteljen az emlékezésnek. Még ritkábban adódik, hogy ennyi diák és tanár kerékpárra üljön, és ilyen kevés technikai gond adódjék. A túra viszonylagos eseménytelensége, békéje, gördülékenysége nem unalom volt, hanem ajándék a komorabb, szürkébb és őszintétlenebb napok után és azok előtt. Csak még két megjegyzés:
Az őszi (vagy inkább nyári) napsütésben a meghatározó szín az arany és a vörös volt, mindenbe beszivárgott.
Késő délután, visszafelé tekerve Nagymarostól kezdve a kerékpárúton hömpölygő emberáradat, az úton dugókba szoruló autóforgalom fogadott. Ez volt a kijózanodás kezdete.

Írta: Acél Zsolt

Életképek a túráról:

Az indulás

A koszorúzás - emlékezés

A pihenés - hazakerekezés előtt

Fotó: Király Bálint