Októberi szalagavató

A végzősök nagy ünnepe a szalagavató, minden évben sok alkotómunkával járó, lelkes készület előzi meg az eseményt, hiszen sokat kell gyakorolni a táncra, a műsorokra, össze kell állítani a kisfilmet - videókkal, képekkel -, amellyel felidézik az iskolában töltött 8 év élményeit, történéseit. Köszönő- és emlékező beszédeket írnak diákok, tanárok. Hiszen már nincs sok hátra az itt töltött időből...

A 12.A osztály október 10-én tartotta meg  ezt az eseményt. A szokásokhoz híven szentmisével kezdődött a piarista templomban, amelyet Balla János SP celebrált, majd az osztályfőnök feltűzte diákjainak a szalagot.

Fotó: Ókovács Benedek

Ezután a díszteremben folytatódott az este, ahol keringőt táncoltak, eljártak egy swinget,  majd hangszeres, énekes, szöveges produkciók következtek, amelyek valamilyen formában az itt töltött iskolai évekhez kötődtek. Fegyelmezetten, szépen sikerült pár órát tölthettek együtt szülők, diákok, tanárok - most csak szűkebb körben, de annál nagyobb örömmel, elégedettséggel, hálával telve.

Sebesi Zsuzsanna osztályfőnök a kezdetektől (5. osztály) végigkísérte, -vezette az osztályt. A szalagavatón elhangzott megható beszédéből pár gondolatot idézünk most.

"Csodálatos érzés, hogy eljött ez az este. A sok idegörlő bizonytalanság után most végre biztos lehetek abban, hogy megvalósul a szalagavatónk, és nem jön egy korlátozó rendelet, ami éppen most lép életbe, és meghiúsítja a terveinket. (...) Tiszteletreméltó és dicséretes az a munka, amit ti, gyerekek, fiatalok a készülésbe fektettetek. Köszönöm nektek, hogy része lehettem én is ennek az alkotófolyamatnak. Elsősorban miattatok vagyok boldog, hogy megértük ezt a napot.
(...) A legtöbben nyolcadik éve jártok ebbe a gimnáziumba, ami bizony hosszú idő. Vajon hogyan lehet elmesélni nyolc évet, ami akárhogy számolom is, az én eddigi életemnek az egyötöde, a tiéteknek pedig majdnem a fele. (...) Talán azt gondoljátok, hogy ez itt a nevelődés vége, a felnőttség kezdete, de mi, a szüleitek és a tanáraitok tudjuk, hogy a fejlődés bizony folytatódik, és többször nyolc év tanulóidő áll még előttetek."

Ezután jöttek a személyes emlékek, ahogyan a kis ötödikesekből kamaszokká váltak  a fiatalok... és ezt az időszakot így foglalta össze az Osztályfőnök: "a hangos káosz közepette, a háttérben valódi értékek forrtak ki ebben a közösségben."

A nehézségeket, konfliktusokat azonban sok örömteli pillanat is tarkította: "Különösen büszkévé tesz, hogy a mi osztályunk ezekben az években is mindig szinte teljes létszámban jelen volt az iskolai ünnepeinken, hogy minden évben készültetek farsangi műsorral, lehetett rátok számítani a nyílt napokon és a PAD-napokon, a lelkigyakorlatokon és kirándulásokon alig volt hiányzó, hogy mindig megünnepeltük a karácsonyt, hogy fontosak voltak nektek a saját hagyományaink. (...) Mostanra eredményes, jó csapat lettetek!"

A szülőkről, tanárokról pedig a következő szavakat mondta:  "A szüleitek sokszor hálásak voltak nekem azért, hogy kísértem, elviseltem a formálódásotokat, és még többször irigyeltek amiatt, hogy veletek lehetek. Most itt vannak ők is velünk, és még jobban irigykedhetnek. Mert ti, kedves szülők, biztosan öregnek érzitek magatokat, hiszen a legnagyobb, a középső, vagy éppen a legkisebb gyermeketek nőtt fel. De minket, tanárokat minden egyes szalagavató csak egyre fiatalabbá tesz. Minden évben felvesszük a ritmust, megismerjük az éppen aktuális divatokat, osztozunk az izgalomban, első bálozóvá válunk mi is. A gyermekeitek között mozogva nem fáradhatunk el, frissen tartjuk a gondolkodásunkat, lépést tartunk a változásokkal."

És örök, nagy igazságokkal zárta beszédét: "Mondják, az élet a komfortzónán túl kezdődik. Azt hiszem elmondhatom, hogy ebben a nyolc évben én nagyon éltem. És most már ti is erre fogtok készülni, hogy elhagyjátok ezeket a biztonságos, komfortos falakat. De addig is, amíg még itt vagytok, gyűjtsétek magatokba ezt a sok szépséget, ezt a sok erőt, amit egymástól kaptatok és kaptok, a mosolyokat, a barátságot, hogy bátran indulhassatok majd el."

Fotó: KÁ