ERASMUS-szal Bonnban
Az Erasmus-projektnek köszönhetően egy fantasztikus hetet tölthettem el Rheinland szívében, Bonnban részben osztálytársaim és kísérőtanáraim, részben pedig a nemzetközi munkacsoportom tagjainak és -ami a legmeghatározóbb volt számomra- a vendéglátó családom társaságában.
Mindezt azonban a feszült várakozás mellett előkészítő munka is megelőzte, ami különböző applikációkon (Whatsapp, Instagram) keresztül már a tényleges munkahét előtt bő egy hónappal megkezdődött. Logót terveztünk, egyeztettünk a nyitrai csapat tagjaival a munka mikéntjéről és persze ismerkedtünk látatlanban is.
Amennyire vártuk, olyan lassan ugyan, de eljött a várva-várt pillanat, elindultunk 13 órás vonatutunkra, melynek végén mindannyiunkat német vendéglátói vettek fel a bonni főpályaudvaron, hogy kipihenhessük a hosszú út fáradalmait. Másnaptól fogva ki-ki autóval vagy busszal, esetleg gyalog jártunk be a CoJoBo (Collegium Josephinum Bonn) gimnáziumba, ahol német csoporttársaink tanulnak, így az első nap munka helyett órákon és iskolabemutatáson vehettünk részt. Ettől eltekintve minden nap felépítése hasonló volt: minden napot reggeli áhítattal kezdtük, angol nyelvű dalokat énekeltünk és együtt imádkoztunk, ezután a könyvtárba vonulva megkezdődött a munka, ami jellemzően kilenctől délig tartott egy hosszabb és egy kisebb szünettel tarkítva. A szerdai napot leszámítva minden nap a fantasztikusan finom menzán ebédelhettünk, ami -fiúiskola révén- szerényebb adagokkal, de többszöri repetalehetőséggel és különböző menükkel csábított minket. Délutánjainkat vagy Matthias Werner tanár úr szervezésében különböző programokkal, vagy családjaink körében töltöttük, így részt vehettünk bowlingozáson, kölni és bonni körsétán / városvezetésen, kiránduláson, a 2021-es árvízkatasztrófa érintettjeivel való beszélgetésen és íjászaton is. A pénteki nap kivételével, melyet a munka lezárásának és a nehéz búcsú örvén karnevállal egybekötött grillpartival töltöttünk. Szombatunkról vendéglátóink határoztak, így jómagam múzeumba és minigolfozni mentem, míg a többiek vidámparkban, túrázni vagy étteremben voltak, az esti (nem hivatalos) zárópartiról nem is beszélve, ahová minden, a programban részt vevő diák hivatalos volt.
Meglátásom szerint a kezdeti nehézségeken túllendülve olajozottan folyhatott a csoportmunka, a hat téma alapján nemzetközi csoportokba sorolt német, spanyol, szlovák és magyar fiatalok feladata a nyitrai munka során már elkezdett honlap továbbfejlesztése és tartalommal való megtöltése volt. A munkanyelv természetesen az angol volt, ami bár néha okozott nehézségeket (az akcentusok megértése és sokak számára az elején a mások előtti megnyílás, különösen idegen nyelven...) általában véve azonban rendkívül megkönnyítette az egyébként rendkívül komoly és fontos témával való foglalkozást. A mentális egészségünk, ennek megőrzése, valamint ápolása volt ez a téma, a munkacsoportok is ennek, illetve a honlap alszekcióinak eloszlása mentén (hat „subtopic”, azaz résztéma, mint pl. szükségem van-e segítségre, lelkiség, testi egészség stb.) szerveződtek. Rendszerint heten-nyolcan, minden nemzetiségből, fiúk-lányok vegyesen dolgoztunk, de ez sem okozott problémát, a spanyol lányok kreativitása és segítőkészsége, a német fiúk vezetői képességei, a magyarok felvetései, diplomatikus hozzáállása és a szlovákok jókedvű, de lelkiismeretes munkája együtt adták a hét végére az informatikus csapatnak átadott szakmai anyag valódi értékét.
Mindazonáltal fontos megemlítenem, hogy az egyébként fantasztikus német vendégszeretet és nyitottság mellett a többi résztvevő nemzet kultúrájába, világról alkotott felfogásába is bepillantást nyerhettünk a szünetekben és programok, bulik alatt folytatott beszélgetések során, legyen ez a mentális egészségünk vagy egyszerűen az átélt élmények kapcsán. Ezután nem túlzás hát azt mondanom, hogy a búcsú kellően könnyesre sikeredett, ezek azonban inkább örömkönnyek voltak, hiszen nem csak szellemileg, hanem lélekben is gazdagodhattunk a hét alatt, számtalan élménnyel és sokak esetében új, vagy még formálódó barátságokkal „felvértezve” indulhattunk haza.
Szívből remélem, hogy kedvet tudunk csinálni nektek egy hasonló, fantasztikus utazáson való részvételhez, hiszen amellett, hogy felejthetetlen hetünk volt, hatalmas löketet kaptunk a nyelvtanuláshoz is. Legyetek bátrak és nyitottak a világra, hogy együtt mondhassuk: köszönjük Erasmus+!
Kovács Domonkos 11.a
További képek itt.
