Veni Sancte Spiritus 2019.
A szeptember 2-án 9 órától kezdődő szentmisén a Piarista Gimnázium diákjai, tanárai, dolgozói, szülők és meghívott vendégek közösen imádkoztak a Szentlélek kiáradásáért és a sikeres tanévért.
A szentmisét megelőzően Kalász Ákos igazgató úr köszöntötte, és hívta be a stallumba a két új 5. osztályos, valamint a 9. nyelvi előkészítő osztályos diákokat és osztályfőnökeiket.
Az új tanár kollégák köszöntése után igazgató úr a tanévnyitó beszédében az iskola idei mottóját vette alapul (a teljes szöveget közöljük).
Kedves Diákok!
Az új tanév kezdetén, szeretettel köszöntelek benneteket valamennyi munkatársam nevében. Isten hozott Titeket a nyári szünet után!
Most van a kellő idő, most van az üdvösség napja!
Pál apostol szavai közül idén ezeket választottuk az év mottójául. Minden szava izgalmas, minden kifejezése gondolkodásra hív. Én kettőt emelek ki belőlük.
A most szó mintha pontot tenne egy hosszú várakozás végére. A nyár végén, a tanév elején engem munkára, cselekvésre buzdít. Nem a kivárás, a taktikus óvatoskodás, a kényelmeskedés, hanem az egyenes, a karakteres feladat vállalására hív. S jó, ha ennek a lendülete nemcsak a tanév elején fűt bennünket, tanárokat, diákokat, hanem erőt merítünk belőle majd a ködös, szomorkásabb őszi hétköznapokban, a korán sötét téli napokban, és majd a tavaszi fáradtság idején is. Az aulában egész évben szemetek előtt lesz! Arra szólít, hogy tedd azt, amit tenni kell. Pedagógus a hivatásában, tanító-nevelő munkájában, Ti pedig diákként. Építkezzetek, legyetek aktív résztvevői személyiségeteket építésének. Tevékenyek legyetek az egész tanévben. Hiszen most van a kellő idő tenned a dolgod és éppen ez építkezés a dolgod.
Most van az üdvösség napja! A keresztény ember legfőbb életcélja az üdvösség. Munkánk vállalása nemcsak állapotbeli kötelezettségünk, hanem életcélunkhoz is közelebb visz. Azt gondolom, sokat kell tennünk ezért! Megvan mindenünk, itt vagyunk egy három évszázados iskolában, Kalazancius atyánk nyomdokain - sokat kaptunk. És aki sokat kapott, attól sokat kérnek számon!
Erre gondoljatok, amikor ebben az évben találkoztok Pál apostol szavaival!
Gazdag nyár van mögöttünk. Megépült a természettudományos laborunk, sok minden szépült iskolánkban. Mindez azért, hogy a legjobb körülmények között épüljetek, növekedjetek, gazdagodjatok! De a növekedés valójában belső folyamat! A növény nem azért nő, mert valami felfelé húzza. Persze kell a napfény, kell az eső, de a benne lévő növekedési szándék, egy DNS-kód, egy életprogram mentén növekedik, amelyet Isten oltott belé. Bennetek is ott van egy program, egy út, egy életcél. De tennetek kell érte belülről, hogy megvalósuljon. Mikor? Most. Nem holnap, nem a következő órától, nem a következő hétfőtől, vagy félévtől, nem jövőre, hanem MOST!
A hétvégén több iskoláskorú diákkal bicikliztem. Kérdeztem tőlük, várják-e az iskolát. Nehezen hihető, de volt, aki nem várja. Annak nehéz időszak következik… De sokan igennel válaszoltak. Érdekes volt, hogy az igennel válaszolók egytől egyig piarista diákok voltak. Szegedi, váci és pesti diákok! Boldog voltam! A piarista diák várja az iskolát. Bár lehet, hogy nem a házi feladatot, a kötelező olvasmányokat és a memoritereket, hanem a közösséget, a barátokat, osztálytársakat, vagy éppen a tanárokat. De a közös munka örömét is várhatjátok, mert tudjátok, ti azért vagytok egymás osztálytárai, mert közös úton jártok. Közösek a célok, közösek a küzdelmek és az elköteleződések. De közösek az örömök is. A nyáron sokatokkal találkoztam. Az utcán, de itt az iskolában is. A nyári napokon jöttetek be. Hogy együtt rakjuk össze a labor bútorait, cipeljük a könyveket, a székeket, asztalokat…
Csütörtökön betettük a felújított ének terembe a zongorát is. Az énekkarosok és karbantartó munkatársaim összesen vagy tízen fogták a hangszert, én pedig befeküdtem a harmadik lábat betenni a 3 mázsás zongora alá. Kezemben a csavarral, csavarhúzóval és a lábbal hevertem a zongora alatt – felettem ott lebegett a 350 kiló. Egész különleges perspektívából láttam akkor a világot és a diákokat. Elfehéredő ujjpercek, vékony, remegő térdek, koncentrált szuszogások. Egyetlen rossz sóhaj tőlük és én életem legrövidebb tanévét fejezem be ott a linóleumon. Aztán persze helyére került a láb és kimásztam ép bőrrel. Meglepően szép tapasztalat volt. Nem pusztán, hogy túléltem, hanem egy felismerésre jutottam. Mi együtt építjük az iskolát, együtt alakítjuk, formáljuk, szépítjük veletek! És azért, mert nemcsak egymást, hanem az iskolát is szeretitek. Szemetek mosolyog, készültök az iskolára, készültök a találkozásokra, készültök a munkára. Éppen ilyen aktivitással vegyetek rész önmagatok formálásában is. Lépjetek ki a klasszikus diák-szerepekből, ugorjatok ki a padból. A szemlélődő, jegyzetelő, passzívan befogadó diákból legyetek együttgondolkodó, kreatív, a világot alakítani vágyó, tudatos fiatalok.
Kedves 5. és 9 évfolyamos diákok!
Legyetek büszkék arra, hogy piarista diákok lettetek. Egy több mint 300 éves iskola fogad be titeket ma. Legyetek szorgalmasak, kitartóak a tanulásban, éljétek meg a piarista nagycsaládhoz tartozást. Sok élmény, kihívás, kaland és feladat vár rátok. Váljatok méltóvá azokhoz az öregdiákokhoz, akik életük alakításához a Piarista Gimnáziumtól kapták útravalójukat, és beteljesítették Kalazancius atyánk tervét: a társadalmat jobbá tevő, másokért felelősséget vállaló, Istenben élő, ország- és közösségépítő emberek lettek. Váljatok ti is ilyenné!
Kedves Végzősök!
A tavaly elballagott diákok 95%-a egyetemi felvételt nyert. Gimnáziumi pályájukat megfutották, s ma ott vannak, ahol lenni szerettek volna. Legtöbbjük, kemény munkával, évek alatt megerősödött világos célokkal, jókedvű szorgalommal tették a dolgukat. Járjátok ugyanezt az utat! A felnőtt ember felelősségvállalásával éljétek az utolsó tanéveteket. Váljatok követendő példává! Ahogy a továbbtanulásra és az érettségire készültök, de hétköznapibb vonatkozásban is: ahogyan a büfében vagy ebédnél sorban álltok, ahogy egymással vagy az alsóbb évesekkel beszéltek. Alázatban, tiszteletben, szorgalomban járjatok a többiek előtt!
Gyarapító, hitet, szellemet, állhatatosságot növelő tanévet kívánok! Most van a kellő idő, most van az üdvösség napja! Laudetur Jesus Christus!
A szentmise főcelebránsa Szilvásy László tartományfőnök úr volt.
Szentbeszédet Wettsein József SchP, a váci piarista rendház új házfőnöke mondott (a prédikáció teljes szövege).
"Legyen az iskolánk több, mint iskola!"
Veni Sancte Spiritus... Jöjj Szentlélek! Ki is ez a Szentlélek? „Eszetekbe juttat mindent, amit mondtam nektek.” Megszentelő, vagyis az ember szemét rányitja azokra a tágasabb valóságokra, amelyek Jézus életében az evilági tényezőkön túl vannak. De megszentelő azért is, mert létre is hozza azokat a tényezőket, amelyek beleszövődnek az emberi életünkbe, és valamiképpen a kegyelemnek, az isteni jelenlétnek a megvalósulásai. Jöjj Szentlélek, szenteld meg ezt a tanévünket, és szenteld meg iskolánkat! Szenteld meg tevékenységünket, fáradozásainkat, tanításunkat és tanulásunkat! Ilyesmit kérünk. Miért, hogyan működhet ezekben a Szentlélek? A megszentelés két nagyon fontos példával tehető szemléletessé, amivel itt a szentmisén is találkozhatunk. Például a megszentelésnek egy konkrét megnyilvánulása az, hogy a Biblia, amelyből olvasunk az igeliturgiában, a szentmise első részében, a Biblia az SZENT ÍRÁS. Megszentelt és megszentelő írás. Nem pusztán emberi bölcsességek gyűjteménye, nem pusztán valami régi 2000 éves történetnek a leírása, hanem beleszövődik az élő Isten élő üzenete azokba az emberi fáradozásokba, amelyek létrehozták a Bibliát. Szentírás. Hatalmas többlet minden más emberi könyvhöz képest, hogy az Isten üzenete, megszólító üzenete, életet formáló üzenete. Az Istennel találkozni lehet a Szentírás olvasásában.
És a másik példa a szentmise második részében, az áldozat liturgiájában az Eucharisztiának a titka. Kenyeret és bort ajánlunk fel, kenyeret és bort hozunk az Isten elé, mint fáradozásunk jelképét. És a Szentlélek átformálja. Őt fogjuk segítségül hívni az átváltoztatás előtt. És azt a hihetetlen többletet teszi bele, hogy Jézus testévé és vérévé válik a kenyér és a bor. Beletestesül Jézus a kenyérbe és a borba. Hihetetlen többlet valósul meg minden szentmisében. Az az egyszerű fehér ostya és az az egyszerű bor Krisztus teste és vére lesz.
A megszentelés a többletnek a megvalósulása. Az Istenre nyíló többletnek, az Isten jelenléte többletének a megvalósulása. És akkor miért is vagyunk most itt? Miért imádkozunk a Szentlélekhez? Miért Veni Sancte szentmise ez? Mert azt szeretnénk, hogy ezek a többletek, a Szentlélek által adott többletek megjelenjenek iskolánk életében. Hogy iskolánk több legyen, mint iskola. Hogy iskolánk megszentelt és megszentelő intézmény legyen. Hogy iskolánk istenes közeg legyen. Hogy iskolánk egyházi közeg legyen. Hogy iskolánk olyan közeg legyen, ahol az Isten jelenléte megvalósul, és ahol nem csak emberi bölcsességet, nem csak emberi tudást, nem csak emberi viselkedésmódot, nem csak emberi gazdagságokat adunk és kapunk, hanem az Istenre nyílik minden. És valamiképp az Ő jelenléte, valamiképpen az Ő kegyelmének az átadása is történik.
Konkrétan hogyan? Természettudományok. Amikor a természettudományokban, fizikában, biológiában, kémiában az életnek, a teremtett világnak a gazdagságát ismerik meg a diákok, akkor a tanár és a diák együttműködésével nyíljon ez a tudás a teremtő Atya gazdagságára. Ne pusztán az emberi tudás szintjén maradjon, hanem valamiképpen a teremtő Istenről, a teremtő Atyáról is beszéljen mindaz a tudás, amely itt átadódik. A humán tudományokban? Történelemben, irodalomban, a művészetekben? Amikor az emberi életnek a különböző drámaiságát, az emberi történelemnek a fordulatait, az emberi élet gyönyörűségeit és buktatóit ismerjük meg, akkor ezek beszéljenek a megtestesül Istenről, Jézus Krisztusról, és valamiképpen az emberré lett Istent is gazdagabban értse, gazdagabban fogja föl tanár és diák egyaránt. És ezt adja át az iskola. És még teljesebben a hittan órán. A hittan órán pontosan a Szentlélek állhat a középpontban, az, aki rányitja a szemünket ezekre a többletekre. És azt szolgálja a hittan óra, Kalazanci Szent József jelmondatával, hit és tudomány egységével, hogy a természettudományokban és a humán tudományokban lévő többleteket valóban elérjük, megvalósítsuk, átadjuk, és ezekben gazdagodjunk. Rányissa a Szentlélek ezekre a többletekre.
De nem csak elméleti síkon vannak ezek a többletek. Erkölcsi, viselkedési síkon ugyanúgy. Hogy úgy éljünk együtt, úgy dolgozzon együtt tanár és diák, mint ahogy az egyház tagjai szeretik és tisztelik egymást. Különbözőek vagyunk életkorban, de közösek vagyunk abban, hogy keresztények vagyunk. Minél világosabban valósuljon meg a kereszténységünk az iskolában. Így legyen több az iskolánk, mint iskola. Egyházi közeg legyen. Olyan közeg, ahol az erős segíti a gyengét. Ahol a gyenge nem él vissza gyengeségével, hanem nyitott arra, hogy az erős segítse őt. Ahol olyan szoros együttműködés alakul ki, olyan baráti, szeretetteljes közeg, ahol tudunk kritikát adni, és kritikát elfogadni, ahol tudunk túllépni az emberi sérüléseken, tudunk megbocsátani, és tudunk irgalmazni, és tudunk közösen Jézus Krisztusra, a Megváltónkra figyelni. „Iskolánk több legyen, mint iskola”, még világosabban megmutatkozik a liturgikus eseményekben, az imádságban. Átszövi az imádság az iskolánk életét. A tanítás imádsággal kezdődik, imádsággal fejeződik be, énekeljük az Angelus-t, részt veszünk szentmiséken. Ezek többek legyek, mint pusztán valami szokások vagy hagyományok. Ezek valóban az Istennel való találkozásnak kiemelt helyei legyenek, amelyek segítik az iskolát abban, hogy az előző két terület többleteit minél teljesebben megéljük.
Kedves Testvérek! Arra vagyunk hívva, és az a Veni Sancte szentmisénk jelentősége, tartalma, célja, hogy iskolánk több legyen, mint iskola. Istenes közeg legyen. Jézus Krisztusra figyelő közeg legyen, ahol közös úton járva, együtt haladjunk Teremtőnk, Megváltónk, és Megszentelőnk felé. A Szentlelket kérjük, hogy ebben segítsen, áldjon meg bennünket. Adja a többletekre rányíló lelki szemünknek a megnyílását, hogy valóban érzékenyek legyünk ezekre a többletekre, akarjuk ezeket a többleteket, nyitottak legyünk felé, és tegyük, műveljük ezeket a többleteket ki-ki ahogy tudja. A tanár tudjon minél jobban ezekről a többletekről beszélni, tudja átadni ezeket a többleteket, a diák legyen nyitott ezeknek a többleteknek a befogadására is. Működjünk együtt a Szentlélekkel! Legyen így iskolánk több, mint iskola! Amen
Köszönjük az iskola kórusának szolgálatát Horváth Tamás tanár úr vezetésével, valamint Varga László karnagy úr orgonajátékát!
További képek a fotógalériában.
Fotók: StonehillB
